1961-es a Brit Nemzetközösségtől való függetlenedés után, a Dél-Afrikai Köztársaság az elsők között vásárolt a francia Dassault által gyártott új Mirage III vadászgépből.
1962 decembere és 1964 márciusa között érkezett meg a 2. repülőszázad állománya:
16db Mirage III CZ (oldalszám: 800..815) elfogóvadász
3db Mirage III BZ (816..818) kétüléses gyakorló változat
4db Mirage III RZ (835..838) felderítő változat
Második adag gép 1965 és 1972 között érkezett, a 3. repülőszázadhoz:
17db Mirage III EZs (819..834,842) vadászbombázó
3db Mirage III DZ (839..841) kétüléses gyakorló változat
11db Mirage III D2Z (843..853) kétüléses gyakorló változat, Atar 9K.50 hajtóművel
4db Mirage III R2Z (854..857) felderítő változat, Atar 9K.50 hajtóművel
Mirage III CZ (804) elfogóvadász
A gépek légiharc fegyverzetét a korábban F-86F-30 Sabre gépekhez beszerzett amerikai infravörös önirányítású AIM-9B Sidewinder légiharc rakéták alkották.
A dél-afrikaiak számára a Mirage III repülőgép csalódásnak bizonyult, amit később igazolt az Angola feletti légi háború is.
A Mirage III kiváló repülőtulajdonságai mellett a felfegyverzett hatótávolsága elégtelen volt, így főleg fotófelderítő küldetésekben alkalmazták, ahol a lassúsága miatt sebezhetőbb szubszonikus Canberra-t váltotta.
Mirage F1 prototípus
Mirage F1 a Dassault vállalat magánfejlesztése volt, olcsóbb, többfeladatú repülőgépet kínálva a Mirage III utódjaként.
Az F1 számos új tulajdonsága, különösen vonzóvá tette a dél-afrikai légierő számára. Legfontosabb közöttük a repülőgép javított fel- és leszállási jellemzői voltak, amik lehetővé tették az üzemeltetését burkolatlan rövid szükségreptereken is, köszönhetően a orr- és főfutó alacsony nyomású ikerkerekeinek és a repülőgép viszonylag alacsony leszállási sebességének. További előnyt jelentett, hogy az összes földi kiszolgáló berendezés légi úton szállítható volt. A beépített önindító rendszerrel a fordulási idő általában csak 15 percet vett igénybe, amiből hat perc volt a nagynyomású tankolás.
Amikor Dél-Afrika mérlegelni kezdte a Mirage III cseréjét, az F1 nyilvánvaló választásnak tűnt, mivel számos egyéb területen is előrelépést kínált a Mirage III-hoz képest, nőtt a végsebesség, a hangsebesség feletti repülési idő megháromszorozódott, a földi csapásmérés hatósugara kétszeresére nőtt. A felszálláshoz szükséges út körülbelül 30% -kal volt rövidebb, mint a III esetén, a megközelítési sebesség 25%-kal csökkent, és a manőverezhetőség is általánosságban javult.
Hosszú hónapokon át tartó tárgyalások után 1971 júniusában szándéknyilatkozatot kötött a francia Dassault repülőgép, és a Snecma hajtóműgyártó, a dél-afrikai Atlas Mirage program konzorciummal, a Mirage F1 repülőgép és az Atar 9K.50 hajtóművének licensz gyártásáról Dél-Afrikában, amelynek célkitűzése 100 Mirage F1 gyártása volt helyi szinten.
dél-afrikai tárgyalóküldöttség 1974-ben a Dassault Aviation franciaországi repterén
Ugyanakkor a dél-afrikai apartheid politika miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 191. számú határozata arra ösztönözte a tagországokat, hogy vezessenek be Dél-Afrikával szemben önkéntes fegyverembargót. Mivel ezt a tagországok nagyrészt figyelmen kívül hagyták, ezért 1970 júliusában a BT megerősítette a 283. számú határozatában, amely ugyan még mindig nem vezetett be a kötelező fegyverembargót, de ismét erre ösztönözte a tagországokat. A licensz építés helyett így az F1 vásárlásáról szóltak a tárgyalások, amik nagy sietséggel folytak az elkerülhetetlen kötelező nemzetközi fegyverembargó megelőzése céljából, amelyet végül az 418. számú határozattal 1978. november 4-én egyhangúlag fogadott el az ENSZ Biztonsági Tanácsa.
A megvásárolt F1-ek szállítása teljes titoktartás mellett kezdődtek 1975 április elején, amikor a SAAF C-130 Hercules meghozott két szétszerelt Mirage F1 CZ gépet. A szállítások így folytatódtak 1976 októberéig, és az egész program szigorúan titkos maradt 1980-ig.
Mirage F1 CZ (207) vadászrepülő
1975 áprilisa és 1976 októbere között érkezett:
3. repülőszázadhoz: 16db Mirage F1 CZ (200..215) vadászrepülő
1. repülőszázadhoz: 32db Mirage F1-AZ (216..247) vadászbombázó
1973-ban a 48db géphez beszerzésre került egy javadalmazásnyi, 100db Matra R.550 Magic infravörös önirányítású légiharc rakéta is.
Kentron V3B Kukri infravörös önirányítású légiharc rakéta
A növekvő nemzetközi elszigeteltség miatt elindult a hazai gyártású Kentron V3A Kukri infravörös önirányítású légiharc rakéta fejlesztése is, mely a francia R.550 Magic-on alapult, és 1973-75 között 20 példánya készült el. A V3B Kukri változatból, amely immáron 7g túlterhelés mellett is indítható volt, 1979-1985 között 450 példányt gyártottak. Mind a négy (AIM-9B Sidewinder, R.550 Magic, V3A Kukri, V3B Kukri) infravörös önirányítású légiharc rakéta típus, csak a cél hátsó féllégteréből volt alkalmazható.
Impala Mk II (1089) szubszonikus csatarepülő
Az olasz Aermacchi MB-326M gyakorlógépet 1964-66 között licenszben gyártotta 125 példányban a Dél-Afrikai Atlas Aircraft.
1974-ben, még a nemzetközi fegyverembargó előtt leszállításra került 7db MB-326K egyszemélyes csatarepülő, amiből az átadott licensz alapján 93db Impala Mk II példányt (1000..1099) építettek Dél-Afrikában, amiket a 4., 5., 6., 7., és a 8. repülőszázad használt, a 85. repülőiskola mellett.
Buccaneer és Canberra bombázók
Brit örökségként a Dél-Afrikai Légierő rendelkezett még 16db Hawker Siddeley Buccaneer S. Mk 50 (411..426) és 6db English Electric Canberra B (I).12 (451..456) típusú szubszonikus bombázóval, előbbi a 24., utóbbi a 12. repülőszázad üzemeltetésében.
hétvégén a folytatásban az Angolai Légierőről lesz szó...