Hát -ez fogalmazzunk finoman -ez nem teljesen fedi a valóságot.
Kezdjük azzal, hogy több fajta EMP-t különböztetni meg. A Klasszikus E1 akkor keletkezik, amikor a nukleáris detonációból származó gamma-sugárzás ionizálja (elektronokat von le) a felső légkör atomjain. Ez a Compton-effektusnak, az így keletkező áramot pedig „Compton-áramnak” nevezik. Ránk nézve ez okozza a legnagyobb problémát.
De ugye ehhez légkör kell,
Azaz ha Nincs légkör, nincs EMP E1
Így ez nem veszélyezteti a műholdakat.
A műholdakra az E2 a veszélyes ami gamma sugárzás következtében létrejött magas neutron-áram.
Vagyis ez egy más jelenség.
Pont a Geostacionárius műholdak vannak jobban védve az esetleges detonáció hatásaitól, lévén 36000km-en keringenek, és pont ebből kifolyólag már alapból komolyabb sugárzás védelemmel vannak ellátva. Így elég valószínűtlen, hogy azokra komolyabb hatással lennének. Az térségben tartózkodó alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakkal már más a helyzet. Azok túlélőképességünk nagyban függ a robbanáskori helyzetüktől, és hogy mennyire erős a védelmük.
Igazándiból nem tudjuk pontosan hogy reagálnának a modern műholdak mintha Starlink, mert azért ezek jellemzően sokszorosa túl vannak biztosítva exta alrendszerekkel.
Megvan ennek is a tudománya. Az eszközök árnyékolása itt kulcs fontosságú, illetve az antennák is speciális bevonatúak. Az alkalmazott védekezési megoldások pedig nem nagyon publikusak.
The High Altitude Brust (HAB) of a nuclear weapon can produce an Electromagnetic Pulse (EMP) that rises very rapidly (in nanoseconds) to a high voltag…
www.sciencedirect.com