Az I. világháború - A Nagy Háború (1914.07.28 – 1918.11.11.)

[rejsz felügyelő]

Frommer Stop M.17 "géppisztoly". Afféle háromlábú állványra rakott nehéz géppisztoly. Érdekes koncepció, nem tudom mennyire működött a gyakorlatban ha egyáltalán kikerült a csapatokhoz.
2 felfordított Frommer Stopból állt, átalakítva full automata tüzelésre, meghosszabbított csővel és 25 lőszeres tárakkal, .32 ACP űrméretben.

 

[jani22]

Ez valamilyen I. VH cucc, a török halászok rendszeresen fognak effélét.

https://turkishnavy.net/2018/11/03/turkish-navy-eod-team-destroys-an-old-mine/

 

[Terminator]

"1918. november 11-én lépett életbe az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény, melyet a franciaországi Compiègne melletti erdőben írtak alá az Antant és Németország képviselői. Ezzel az egyezménnyel véget értek a háborús cselekmények, majd az első világháború az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszerződéssel hivatalosan is befejeződött. A háború után a Nemzetközösség országaiban megemlékezéseket tartottak, így tisztelegvén a háborúban elesett katonák előtt. Az első ünnepségre 1919. november 11-én került sor Londonban.

Egyes országokban a "Fegyverszünet Napjának" hívják a november 11-i megemlékezést, az Amerikai Egyesült Államokban "Veteránok Napjának", míg Nagy-Britanniában "Emlékezés Napját" (Remembrance Day vagy Poppy Day) tartanak. A megemlékezés elhíresült szimbóluma a pipacs, melynek története egészen 1915-re nyúlik vissza. John McCrae kanadai alezredes – valamint költő és prózai szerző – katonaorvosként szolgált a II. ypres-i csatában, melynek során elveszítette jó barátját, korábbi tanítványát, Alexis Helmert. Az ő emlékére írta In Flanders Fields (Flandria mezején) című versét, melyet a világirodalom egyik legszebb háborús költeményeként tartanak számon.

A vers keletkezésének körülményeiről, a legelterjedtebb meggyőződés az, hogy McCrae barátja halálát követő napon, egy orvosi mentőautó hátulján üldögélt, miközben felfigyelt arra, hogy a csatatér és temetők földjében milyen nagy számban nő a pipacs, és végül ez inspirálta a vers megírására. Egy legenda szerint az élénkvörös növény az elesett katonák véréből nőtt ki. Természetesen tudományos magyarázat is van arra, miért láthatott belőlük annyit az alezredes. A pipacs magja akár 80 évig is életképes a sötét talajban, de mivel a háborúban rengeteg robbantás történt, tömegével ásták a sírokat, így rövid időn belül, nagy területen bolygatták meg a földet. Vagyis a magok közel kerültek a felszínhez, és fény hatására csírázni kezdtek. Bármilyen körülmények között is keletkezett a költemény, annyi biztos, hogy már megírásának évében megjelent egy magazinban, majd széles körben elterjedt, és a háború egyik legnépszerűbb versévé vált.

Moina Belle Michael - a Georgia Egyetem egyik tanára – miután elolvasta McCrae versét, 1918-ban ennek hatására megírta We Shall Keep Faith c. költeményét, és megfogadta, hogy az évfordulón pipacsot fog viselni a ruháján. Később az egyetemen rokkant katonákat is tanított, ahol ráébredt, hogy ezeknek az embereknek támogatást kell nyújtani, ezért selyemből készült pipacsokat kezdett árulni, és a bevételt veteránok támogatására fordította. Pipacsos hölgyként vált ismertté, humanitárius tevékenységéért pedig számos díjat nyert. Madame Anne E. Guerinnek köszönhetően, a pipacs viselése rövid időn belül elterjedt Európában is, és elfogadott szimbólumává vált az évfordulónak.

Mivel az Emlékezés napja nem számít ünnepnapnak az Egyesült Királyságban, így a hivatalos megemlékezéseket az Emlékezés vasárnapján (Remembrance Sunday) tartják, vagyis a fegyverszüneti egyezmény évfordulójához legközelebb eső vasárnapon, ami idén pont ugyanarra a napra esik. Hagyományosan a londoni emlékünnepség helyszíne a Cenotaph, a háborús halottak tiszteletére emelt emlékmű, amely a város kormányzati negyedében található. A megemlékezéseken nem csak az I. világháborúban elesettekre, hanem a II. világháború, valamint az elmúlt évtizedek brit katonaáldozataira is emlékeznek. A legtöbben a hivatalos ünnepség megtartásának napján tűzik ki a pipacsot a ruhájukra, de sokan már a megemlékezés előtti napokban, vagy akár hetekben viselik a szimbólumot, mely bárki számára könnyen elérhető és megvásárolható. A legjelentősebb veteránszervezet, a Brit Királyi Légió legnagyobb adománygyűjtő kampánya a Poppy Appeal, mely többek között kitűzők, koszorúk, keresztek eladásával kívánja támogatni a veteránokat."

Forrás

 

[antigonosz]

"1918. november 11-én lépett életbe az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény, melyet a franciaországi Compiègne melletti erdőben írtak alá az Antant és Németország képviselői. Ezzel az egyezménnyel véget értek a háborús cselekmények, majd az első világháború az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszerződéssel hivatalosan is befejeződött. A háború után a Nemzetközösség országaiban megemlékezéseket tartottak, így tisztelegvén a háborúban elesett katonák előtt. Az első ünnepségre 1919. november 11-én került sor Londonban.

Egyes országokban a "Fegyverszünet Napjának" hívják a november 11-i megemlékezést, az Amerikai Egyesült Államokban "Veteránok Napjának", míg Nagy-Britanniában "Emlékezés Napját" (Remembrance Day vagy Poppy Day) tartanak. A megemlékezés elhíresült szimbóluma a pipacs, melynek története egészen 1915-re nyúlik vissza. John McCrae kanadai alezredes – valamint költő és prózai szerző – katonaorvosként szolgált a II. ypres-i csatában, melynek során elveszítette jó barátját, korábbi tanítványát, Alexis Helmert. Az ő emlékére írta In Flanders Fields (Flandria mezején) című versét, melyet a világirodalom egyik legszebb háborús költeményeként tartanak számon.

A vers keletkezésének körülményeiről, a legelterjedtebb meggyőződés az, hogy McCrae barátja halálát követő napon, egy orvosi mentőautó hátulján üldögélt, miközben felfigyelt arra, hogy a csatatér és temetők földjében milyen nagy számban nő a pipacs, és végül ez inspirálta a vers megírására. Egy legenda szerint az élénkvörös növény az elesett katonák véréből nőtt ki. Természetesen tudományos magyarázat is van arra, miért láthatott belőlük annyit az alezredes. A pipacs magja akár 80 évig is életképes a sötét talajban, de mivel a háborúban rengeteg robbantás történt, tömegével ásták a sírokat, így rövid időn belül, nagy területen bolygatták meg a földet. Vagyis a magok közel kerültek a felszínhez, és fény hatására csírázni kezdtek. Bármilyen körülmények között is keletkezett a költemény, annyi biztos, hogy már megírásának évében megjelent egy magazinban, majd széles körben elterjedt, és a háború egyik legnépszerűbb versévé vált.

Moina Belle Michael - a Georgia Egyetem egyik tanára – miután elolvasta McCrae versét, 1918-ban ennek hatására megírta We Shall Keep Faith c. költeményét, és megfogadta, hogy az évfordulón pipacsot fog viselni a ruháján. Később az egyetemen rokkant katonákat is tanított, ahol ráébredt, hogy ezeknek az embereknek támogatást kell nyújtani, ezért selyemből készült pipacsokat kezdett árulni, és a bevételt veteránok támogatására fordította. Pipacsos hölgyként vált ismertté, humanitárius tevékenységéért pedig számos díjat nyert. Madame Anne E. Guerinnek köszönhetően, a pipacs viselése rövid időn belül elterjedt Európában is, és elfogadott szimbólumává vált az évfordulónak.

Mivel az Emlékezés napja nem számít ünnepnapnak az Egyesült Királyságban, így a hivatalos megemlékezéseket az Emlékezés vasárnapján (Remembrance Sunday) tartják, vagyis a fegyverszüneti egyezmény évfordulójához legközelebb eső vasárnapon, ami idén pont ugyanarra a napra esik. Hagyományosan a londoni emlékünnepség helyszíne a Cenotaph, a háborús halottak tiszteletére emelt emlékmű, amely a város kormányzati negyedében található. A megemlékezéseken nem csak az I. világháborúban elesettekre, hanem a II. világháború, valamint az elmúlt évtizedek brit katonaáldozataira is emlékeznek. A legtöbben a hivatalos ünnepség megtartásának napján tűzik ki a pipacsot a ruhájukra, de sokan már a megemlékezés előtti napokban, vagy akár hetekben viselik a szimbólumot, mely bárki számára könnyen elérhető és megvásárolható. A legjelentősebb veteránszervezet, a Brit Királyi Légió legnagyobb adománygyűjtő kampánya a Poppy Appeal, mely többek között kitűzők, koszorúk, keresztek eladásával kívánja támogatni a veteránokat."

Forrás

Akkor ez olyan mint a sztrecsnoi piros virágok története meg 1849- ből.

 

[Panzerfaust]

Nekem meglehetősen álszentnek tűnik ez az egész heppening, tudván azt, hogy ott ájtatoskodó "győztesek" vastagon benne voltak a háború kirobbantásában.
Kezdve ott hogy az Ohrana fegyverezte fel és képezte ki a szerb anarchistákat és bujtotta fel a gyilkosság elkövetésére.
Azért Putyin, mint bennfentes kritikus ezt megemlíthette volna - persze nem fogja - mert:
Bármiféle, az antant tevékenységével kapcsolatos jogos negatív értékítélet - amit mostmár a történettudomány is bebizonyított - a jelenlegi hatalmi konstellációt alapjaiban kérdőjelezné meg, a francia-angol közrehatással összetákolt és ráerőszakolt rablóbékék vonatkozásában.
És továbbvíve a gondolatot konkrétan ez a németekre ráhúzott oktroj egy fontos közvetett oka volt Hitler hatalomba kerülésének, azzal hogy társadalmi táptalajt biztosított az ország megalázásával.

Köszönjük Emese.

 

[lacus66]

Szerintem meg inkább erről szól a megemlékezés:


(

https://twitter.com/i/web/status/1061706965808746496

)

Nem arról, hogy ki a felelős érte...

 

[molnibalage]

Nekem meglehetősen álszentnek tűnik ez az egész heppening, tudván azt, hogy ott ájtatoskodó "győztesek" vastagon benne voltak a háború kirobbantásában.
Kezdve ott hogy az Ohrana fegyverezte fel és képezte ki a szerb anarchistákat és bujtotta fel a gyilkosság elkövetésére.
Azért Putyin, mint bennfentes kritikus ezt megemlíthette volna - persze nem fogja - mert:
Bármiféle, az antant tevékenységével kapcsolatos jogos negatív értékítélet - amit mostmár a történettudomány is bebizonyított - a jelenlegi hatalmi konstellációt alapjaiban kérdőjelezné meg, a francia-angol közrehatással összetákolt és ráerőszakolt rablóbékék vonatkozásában.
És továbbvíve a gondolatot konkrétan ez a németekre ráhúzott oktroj egy fontos közvetett oka volt Hitler hatalomba kerülésének, azzal hogy társadalmi táptalajt biztosított az ország megalázásával.

Köszönjük Emese.

Látom sok fogalmad nincs arról, hogy miről szól egy ilyen megemlékezés...

Legközelebb augusztus 20-án akkor várom azt, hogy berongyoljál a tömegbe és osszad az észt arról, hogy mennyire nívótlan az ország, ahol annak eredményét ünneplik, hogy idejöttük, kipicsáztunk ezt-azt, majd párszor az Atlanti-óceánig kalandozva védtük a hont. Csak ennek vége szakadta után lett magyar államiság. Akkor az államiság ünneplését is esetleg trollkodjad szét az előzmények ismertetésével az eseményt.

A megemlékezés arról szólt, hogy az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb és legértelmetlenebb és legostobább és kegyetlen módon vívott háborúja ért vége. Végre. 4 év szenvedés után. Ennyi.

Erre te meg jössz ezzel.
Vastaps...

 

[Panzerfaust]

Erre te meg jössz ezzel.
Vastaps...

Szövegértésből csillagos ötös.....
De mondjál még ilyeneket, hiszen TE mindenkinél jobban tudsz MINDENT.

 

[molnibalage]

Szövegértésből csillagos ötös.....
De mondjál még ilyeneket, hiszen TE mindenkinél jobban tudsz MINDENT.

Kérlek magyarázd meg a kommented. Pl, hogy az USA az hol is volt a kirobbantók között. Alig várom okfejtésed...
Ez a tényszerű dolog.

A többi meg a szarrágás, de akkor kérlek magyarázd meg azt, hogy akkor mit és hol értettem félre.

Náladnál nem nehéz jobban tudni a dolgokat. Maradjunk ennyiben.

 

[Panzerfaust]

Kérlek magyarázd meg a kommented. Pl, hogy az USA az hol is volt a kirobbantók között. Alig várom okfejtésed...

Például az USA-t nem is emeltem ki. Nem volt olyan hogy például. Az orosz-szerb kontextust említettem meg. Mint a háború elindítóit, 1914-ből.
Minek terelsz ???
És amúgy Trump ott is hagyta az egész kócerájt. Tárgyal egyet Mikronnal, nem is koszorúzott, a Diadalívhez még kiment, aztán az egészet otthagyta és azok ott puffogtatták a az üres frázisaikat a Béke Párizsi Fórumán.

A háború kitörésének korszakát, a megelőző politikai, diplomáciatörténeti folyamatait nyilvánvalóan nem ismered, ennek ékes megnyilvánulása a "szarrágás" jelződ, amelyből kifolyólag a blogokon pellérozódott személyiségedet még csak vitapartnernek sem tekintem e témában.
Én pedig ebben maradnék.

 

[imike]

"John McCrae kanadai alezredes – valamint költő és prózai szerző – katonaorvosként szolgált a II. ypres-i csatában, melynek során elveszítette jó barátját, korábbi tanítványát, Alexis Helmert. Az ő emlékére írta In Flanders Fields (Flandria mezején) című versét, melyet a világirodalom egyik legszebb háborús költeményeként tartanak számon.
A vers keletkezésének körülményeiről, a legelterjedtebb meggyőződés az, hogy McCrae barátja halálát követő napon, egy orvosi mentőautó hátulján üldögélt, miközben felfigyelt arra, hogy a csatatér és temetők földjében milyen nagy számban nő a pipacs, és végül ez inspirálta a vers megírására. Egy legenda szerint az élénkvörös növény az elesett katonák véréből nőtt ki.
Forrás

Számomra ez a vers mutatja be a leg leíróbban a háború borzalmait is és azt is, hogy a sok hangoskodó, ügyeskedő, okoskodó ... nem is tudja, hogy a katonák mit élnek közben át:


Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... (Przemyśl, 1914. November.)

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk.
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás,
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

 

[molnibalage]

Például az USA-t nem is emeltem ki. Nem volt olyan hogy például. Az orosz-szerb kontextust említettem meg. Mint a háború elindítóit, 1914-ből.
Minek terelsz ???
És amúgy Trump ott is hagyta az egész kócerájt. Tárgyal egyet Mikronnal, nem is koszorúzott, a Diadalívhez még kiment, aztán az egészet otthagyta és azok ott puffogtatták a az üres frázisaikat a Béke Párizsi Fórumán.

A háború kitörésének korszakát, a megelőző politikai, diplomáciatörténeti folyamatait nyilvánvalóan nem ismered, ennek ékes megnyilvánulása a "szarrágás" jelződ, amelyből kifolyólag a blogokon pellérozódott személyiségedet még csak vitapartnernek sem tekintem e témában.
Én pedig ebben maradnék.

Szerbia és Oo. nem győztes volt.
Az USA az volt, de nem kirobbantó.
Gondolom arra a képre reflektáltál, amin egyszerre volt rakta Trump, Merkel, Putyin és Macron.

Édes istenem, egyszer de jó lenne koherens gondolatot látni tőled...

 

[Panzerfaust]

Szerbia és Oo. nem győztes volt.

Szerbia hadserege 1915 után újjáalakult a görögöknél, az antant felfegyverezte, és részt vett az 1918-as végső balkáni offenzívában. A Szerb Királyság az antant oldalán végül győztesként került ki a világháborúból, a szerb hadsereg részt vett Magyarország déli területeinek megszállásában.
A vonatkozó, Szerbiát érintő békeszerződés aláírójaként a győztes oldalon volt, miután az antant hatalmak elismerték hadviselő félként.
A Monarchiát felbontó szerződés aláírójaként a győztes oldalon: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország, továbbá társult hatalomként Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Kína, Kuba, Lengyelország, Nicaragua, Panama, Portugália, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Sziám található.
A békeszerződések továbbá kimondták, hogy a vesztes államoknak jóvátételt kell fizetniük. A Németország által fizetendő összeget 1921-ben 31,5 milliárd dollárban állapították meg. (Ennek mintegy fele Franciaországot, ötöde Nagy-Britanniát, a maradék Olaszországot, Belgiumot és SzHSz Királyságot - később Jugoszlávia. illette, de Magyarország napi 800 tonna szenet szállított Sz-H-Sz Kir-ba.)
Tehát nem úgy néz ki mintha a vesztes oldalon jegyezték volna a szerbeket.
Az oroszok vonatkozásában nem is a győztességüket emeltem ki - a háborúból Breszt-Litovszkban 1918-ban kötött szerződés eredményeképpen nekik a front megszűnése volt a lényeg, mivel a szovjet jött és a több éves polgárháború. Oroszországot a háborút megelőzően folytatott szövetségi viszonya teszi oda, ahová sorolják, habár a békékben nem vett részt és területet is vesztett, bár ez most mellékes szál, külön történet és egy mondatban nem is kifejthető.

Itt az 1914-et megelőző időszakról volt szó, amikor is Szerbia és a cári Oroszország egyfajta szövetségét és balkáni hatalmi törekvéseit kell megemlítenünk, illetve az ennek érdekében tett lépéseket. Amelynek alapját képezte az 1893 és 1907 közt megszületett nagyhatalmi szerződések (francia-orosz, francia-angol, angol-orosz szövetségek) és a velük szándékegységben cselekvő leendő utódállamok. Se szeri, se száma a kétoldalú találkozóknak, szerb-francia, szerb-angol, cseh-francia, cseh-angol, román-francia, román-angol viszonylatban, amelynek tartalmát zömében ismerjük is, valamint a központi hatalmakkal folytatott tárgyalásokból is kibontakozik egy elég jól kivehető hatalmi szisztéma. Noha Szerbia és az Orosz Birodalom nem kötött ilyet, viszont szoros egyetértésben cselekedtek, és nem egy, nem két diplomáciai átirat, levél támasztja alá a szerb-orosz szövetség tényleges meglétét, amelynek céljai abszolúte harmonizálnak a két fél balkáni politikájában.
A térségi puskaporos hordó tökéletesen beleillett a cár doktrínájába, mivel egy megerősített szövetséges állam konncepciója a Balkánon az orosz primátust predesztinálja (végső cél a Boszporusz feletti ellenőrzés) így nagy elánnal támogatták a szerb nacionalizmust az OMM ellenében.

 

[molnibalage]

Szerbia hadserege 1915 után újjáalakult a görögöknél, az antant felfegyverezte, és részt vett az 1918-as végső balkáni offenzívában. A Szerb Királyság az antant oldalán végül győztesként került ki a világháborúból, a szerb hadsereg részt vett Magyarország déli területeinek megszállásában.
A vonatkozó, Szerbiát érintő békeszerződés aláírójaként a győztes oldalon volt, miután az antant hatalmak elismerték hadviselő félként.
A Monarchiát felbontó szerződés aláírójaként a győztes oldalon: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország, továbbá társult hatalomként Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Kína, Kuba, Lengyelország, Nicaragua, Panama, Portugália, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Sziám található.
A békeszerződések továbbá kimondták, hogy a vesztes államoknak jóvátételt kell fizetniük. A Németország által fizetendő összeget 1921-ben 31,5 milliárd dollárban állapították meg. (Ennek mintegy fele Franciaországot, ötöde Nagy-Britanniát, a maradék Olaszországot, Belgiumot és SzHSz Királyságot - később Jugoszlávia. illette, de Magyarország napi 800 tonna szenet szállított Sz-H-Sz Kir-ba.)
Tehát nem úgy néz ki mintha a vesztes oldalon jegyezték volna a szerbeket.
Az oroszok vonatkozásában nem is a győztességüket emeltem ki - a háborúból Breszt-Litovszkban 1918-ban kötött szerződés eredményeképpen nekik a front megszűnése volt a lényeg, mivel a szovjet jött és a több éves polgárháború. Oroszországot a háborút megelőzően folytatott szövetségi viszonya teszi oda, ahová sorolják, habár a békékben nem vett részt és területet is vesztett, bár ez most mellékes szál, külön történet és egy mondatban nem is kifejthető.

Itt az 1914-et megelőző időszakról volt szó, amikor is Szerbia és a cári Oroszország egyfajta szövetségét és balkáni hatalmi törekvéseit kell megemlítenünk, illetve az ennek érdekében tett lépéseket. Amelynek alapját képezte az 1893 és 1907 közt megszületett nagyhatalmi szerződések (francia-orosz, francia-angol, angol-orosz szövetségek) és a velük szándékegységben cselekvő leendő utódállamok. Se szeri, se száma a kétoldalú találkozóknak, szerb-francia, szerb-angol, cseh-francia, cseh-angol, román-francia, román-angol viszonylatban, amelynek tartalmát zömében ismerjük is, valamint a központi hatalmakkal folytatott tárgyalásokból is kibontakozik egy elég jól kivehető hatalmi szisztéma. Noha Szerbia és az Orosz Birodalom nem kötött ilyet, viszont szoros egyetértésben cselekedtek, és nem egy, nem két diplomáciai átirat, levél támasztja alá a szerb-orosz szövetség tényleges meglétét, amelynek céljai abszolúte harmonizálnak a két fél balkáni politikájában.
A térségi puskaporos hordó tökéletesen beleillett a cár doktrínájába, mivel egy megerősített szövetséges állam konncepciója a Balkánon az orosz primátust predesztinálja (végső cél a Boszporusz feletti ellenőrzés) így nagy elánnal támogatták a szerb nacionalizmust az OMM ellenében.

A szerb győztességben tévedtem. Bár ez amolyan pürroszi győzelem volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vesztettek, bár gondolom Szerbia gazdasága is romokban volt a háború után.

 

[vata]

Szerintem a világháború kirobbantója a cár volt ,ha ő nem avatkozik bele akkor egy sima Monarchia-Szerbia háború lett volna a balkáni háborúk hosszú sorában, vagy még az sem mert ha a cár nem biztatja szerbeket hogy háborúzzanak akkor elfogadták volna a monarchia jegyzékét.
De történelem visszavágott és a cár saját és családja életével fizetett.

 

[dudi]

A szerb győztességben tévedtem. Bár ez amolyan pürroszi győzelem volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vesztettek, bár gondolom Szerbia gazdasága is romokban volt a háború után.

Ez érdekes kérdés tekintve,hogy kaptak egy halom olyan területet amik modernebbek voltak mint a sajátjuk.

 

[antigonosz]

Szerintem a világháború kirobbantója a cár volt ,ha ő nem avatkozik bele akkor egy sima Monarchia-Szerbia háború lett volna a balkáni háborúk hosszú sorában, vagy még az sem mert ha a cár nem biztatja szerbeket hogy háborúzzanak akkor elfogadták volna a monarchia jegyzékét.
De történelem visszavágott és a cár saját és családja életével fizetett.

Vagy ha a Monarchia nem telhetetlen és nem kíván túlterjeszkedni. Minden résztvevő hibás volt, mert megtehette volna hogy kimarad belőle, de nem tették. Persze a politikusok és mágnások, tőkések egy másik kaszt volt akkoriban is. A pórnép meg le volt butítva a sajtó által, meg igazából nem is nekik volt ez az egész az érdekük. A telhetetlen és gőgös békeszerződések pedig megágyaztak a következő pokolnak, azután pedig már megváltozott a világ.

 

[rappali_]

Szerintem a világháború kirobbantója a cár volt ,ha ő nem avatkozik bele akkor egy sima Monarchia-Szerbia háború lett volna a balkáni háborúk hosszú sorában, vagy még az sem mert ha a cár nem biztatja szerbeket hogy háborúzzanak akkor elfogadták volna a monarchia jegyzékét.
De történelem visszavágott és a cár saját és családja életével fizetett.

Blöffölt mind az 5 nagyhatalom, h ne legyen arcvesztés. Sőt a britek javasolták Nándorfehérvár zálogát. Talán ez lett volna a jó, de a cár mást akart. A hadüzenetre meg pislogott mindenki, mert aratás előtt ki háborúzna...nos...a tőkések.

 

[Törölt tag 008]

Szerintem a világháború kirobbantója a cár volt ,ha ő nem avatkozik bele akkor egy sima Monarchia-Szerbia háború lett volna a balkáni háborúk hosszú sorában, vagy még az sem mert ha a cár nem biztatja szerbeket hogy háborúzzanak akkor elfogadták volna a monarchia jegyzékét.
De történelem visszavágott és a cár saját és családja életével fizetett.

Akkor 1 évvel később tör ki valami német-francia balhén.
Mindenképpen lett volna háború. Mindenki akarta.
Ugyanolyan mint a II VH. Ha a németek nem támadnak 43ban a szovjetek úgyis megindultak volna ellenük.

 

[Nemerson]

Nagy hiba volt annektálni Boszniát, máig nem értem miért kellett az a Monarchiának.