Pontosítanék: A győztes háborútól.
1918 nyarára Szerbia legyőzve, megszállva, Oroszország összeomlott, Breszt-Litovszkban óriási területek kerültek megszállás alá, Románia legyőzve, megszállva, a bukaresti béke aláríva, Caporetto után a harcok olasz földön folynak, távol a határoktól... Wekerléék azt nézegették a Vaskapunál, hogyan építenek ide hatalmas vízierőművet, a közvélemény sem vesztesként várta a lezárást. Amíg Tisza ki nem mondta (meglehetősen felelőtlenül), hogy a háborút elvesztettük, az senkiben nem tudatosult.
Ettől sokkal több megmaradhatott volna, jelen ismereteim szerint akár minden a Muravidéktól Máramarosig, vagy akár a Székelyföldig. Délen voltak elkerülhetetlenek a területi veszteségek, de másutt nem. Hatalmas evidenciaként kezeljük, hogy a soknemzetiségű Magyarország eleve széthullásra volt ítélve, de ezen megállapítás alapján a soknemzetiségű Csehszlovákia, Románia, pláne Jugoszlávia létre sem jöhetett volna!
Erről beszélek én is, csak más előjellel. A gyulafehérvári gyűlés december 1-én volt. A bolgár front pedig szeptember végén omlott össze - onnantól lehetett volna készülni a balkáni partszakadásra, a Kárpátok vonalának megerősítésére. Akár a hatalomra ácsingózó Károlyinak is.
Kárpátoktól az Adriáig, sértetlenül, Horvátországgal egyben, nem, ez valóban irreális. De a kutatási eredmények ismeretében számomra egyre világosabb, hogy a nagyja menthető lett volna. Sajnos évtizedek rossz, úri politizálása eleve ingataggá tette az ország életképességét, majd az összeomlást követő töketlenkedés, az öngyilkos pacifizmus, végül a Kommün internacionalista hazafiatlansága egy éven belül lenullázta ennek esélyét.