Miközben sokan élik életüket a sok tízmilliós telekárak és ingatlanárak körül és valahol valakik jól látható pénzösszegeket kapnak néha elég kényelmes munkáért cserébe, és ahol a kisváros 10. műkörmösénél egymásnak adják a kilincset; ott, ezzel párhuzamosan ez is Magyarország:
"Mint írták, a gyanúsítottak az áldozatokat kényszermunkára fogták: több mint egy tucat lovat kellett tisztítaniuk, háziállatokat etetniük, egyéb ház körüli munkát végezniük napi 14-16 órában, cserében napi egyszer kaptak enni, főként kenyeret virslivel vagy kevés májkrémmel, néha olajos kenyeret, ezért mindig éhesek maradtak és egyre soványabbak lettek.
Egyikőjük telefonját és személyi okmányait is elvették az elkövetők, a bántalmazások során több fogát kiütötték, orrát eltörték. A kizsákmányolók rendszeresen megfenyegették áldozataikat, kijelentéseikkel emberi méltóságukban alázták meg őket. -A rettenetes bűnökért egy enyingi párnak kell felelnie a bíróság előtt."
"A férfi elmondta, hogy jelenleg is dolgoznak egy közeli tehenészetben. Szállást és élelmet kapnak, fizetés eddig még nem volt. Vagyis... élelmet csak kedden és pénteken kapnak. Konzervet. Mosógép, igen, az is van... csak nincs rajta ékszíj. Gáztűzhely is van, egy rózsa ég. Igaz, hogy ahol főznének, ott alszik egy idegen férfi... aki udvariasan megfogalmazva "mindenes" lehet...
Kiderült az is, hogy a tehenészetben rajtuk kívül minden dolgozónak elvették már az iratait arra hivatkozva, hogy a bejelentéshez kell – de többet nem kapták vissza az igazolványokat...
Felajánlottam, hogy ha valóban olyan rossz a helyzet, mint ahogyan leírta, akkor azonnal elmehetünk a hölgyért a tehenészetbe és én el tudom vinni őket magamhoz akár már ma éjszakára is. A férfi szabadkozott és láttam rajta, hogy fél. Elmondta, hogy párja este 10-ig fej, utána pedig 60 tehenet ki kell trágyáznia. (!?) Addig nem mehetnek sehová, amíg a munka nincsen készen. – Mondtam neki, hogy dehogynem. Gyerünk, ezt a helyet nekem is látnom kell.
Amikor megérkeztük, döbbenten szembesültem vele, hogy a hölgy kezei teljesen szét vannak rúgva, valószínű, hogy nem értett a fejéshez, szakszerű betanítása nem volt és nem mert szólni a sérüléseiről – amiket régen el kellett volna látnia egy orvosnak. Két reklámszatyor ruha volt minden vagyonuk, amit magukkal hoztak...
Száz szónak is egy a vége: Hazajöttünk, a hölgy szinte rögtön munkát vállalt egy közeli pub-ban, a férfi pedig nálam dolgozik azóta is, ahogyan azt terveztük. Elégedett vagyok a munkájával.
De mégis honnan kerültek egy világvégi tehenészetbe egy fillér nélkül, kiszolgáltatva ezek az értelmes, intelligens emberek? Sokat nem forszíroztam ezt a kérdést, de egy-két információ kiderült ezzel kapcsolatosan.
A nő elmondta, hogy Budapestről utaztak le a párjával a "vidéken újrakezdés" reményében és az utolsó 10.000.- forintjukat dobták be a tejgazdaság szolgálati lakásának albérleti díjába, amely összeget a következő hónaptól ledogozhatták volna..."