Sajnos a papok között is vannak/voltak alkalmatlanok, mert félig-meddig ez is felfogható egy szakmaként. Van aki mintaszerűen csinálja, és van, aki nem annyira... Ők is csak ugyanolyan gyarló emberek, mint egy laikus hívő. Ez mondjuk baromira lehangaló tud lenni, ha tényleg ennyire nem sikerül megugrani a lécet.
Néhány éven keresztül volt egy olyan kollégám, aki kiváló volt mint pap és szónok, nem utolsó sorban ember, de neki is kisiklott párszor az életútja a pia és pin@, valamint a hite miatt.
Ebből kifolyólag már 16 évesen megszökött a zárt bentlakásos papneveldéből és kihasználva a 1945 ös rendszerváltást és a szónoki képességeit, katonatiszti pályára lépett. Jött 1956, akkor
a hite miatt került bajba, mert hitt 56 eszméiben, és parancsnokként a rábízott tartalék repülőtér területét felparcellázta a nép között, mondván az úgy sem kell már többet.. Ezért kapott vagy 3,5 év letöltendőt, ahol időtöltésként kitanult egy szakmát, amiben valójában egy napot sem dolgozott. A cégünknél viszont ragyogóan hasznosította magát mint lelki pásztor - művezetőként tartotta egybe a munkásgárda nyáját.
A cégünknél névadót, valamint temetési beszédeket tartott (munkahelyi baleset esetén..)
Emlékszem, halálos baleset történt a cégünk felelőssége egyértelmű volt, egy vidéki munkánál. A falu közönsége eléggé felzaklatott állapotban volt, már úgy mentek ki a helyszinre, lincselés szaga úszott a levegőben. Kollégám kezébe vette a bibliát és az ügyet, olyan temetési beszédet tartott fejből, hogy egy óra múlva minden volt rokon, falu népe maga alá roskadva könnyek között remegő térdekkel hagyta el a helyszínt..