Plusz a felsőoktatásban is bevett szokás (és valamelyest intézményesített is, főleg az elit iskolákban) a mentorálás is. Aztán ott is van, hogy valaki A-t tanul, és mégis B-vel foglalkozik később. De legalább nem pazarolta el az adófizetők kenyerét, mert diákhitelből csinálta!Egyszer olvastam valahol, hogy az amcsi oktatási rendszerben van olyan, hogy az általános iskolás gyerekek közösen oldanak meg feladatokat maguktól (gy-két filmben volt is ilyen) és a végén be kell mutatniuk a projektet. Na, annak az a lényege, hogy a gyerek rájöjjön vagy ráébresszék a többiek, hogy miben jó. Hogy jó ötletei vannak, vagy szuperül tud adatokat elemezni, vagy felkutatni dolgokat vagy összegezni az eredményeket vagy megszervezni a munkát vagy nagy öszpontosítással végezni egy feladatot vagy hogy viseli a monotóniát, jó-e a probléma megoldó kézsége, jól tud-e kommunikálni/előadni, ilyesmik. Ha ezekkel tisztában van, sokkal könnyebben tud szakmát választani magának. Lehet, nem tudja, hogy hol van Ulanbator, de önmagával jobban képben van. Itthon nem emlékszem, hogy ilyesmi szempont lenne az alapképzésben.
Aztán lehet, hogy már nincs így, jó régen olvastam.
Másfelől a lexikális tudás sokkal fontosabb, mint a modern trendi oktatásban be merik ismerni, mert ahhoz, hogy összefüggéseket találj, felismerj, minél nagyobb lexikális tudás kell. Ugyanez a fegyelemre is áll. Ezek nélkül nem tudsz utána liberális, szabadelvű gondolkodót nevelni.
(Amúgy egy pályaváltó lehet, hogy más szemszögből is tud tekinteni egy témára, mint az egy vágányon haladók... a szakbarbár vs. széles körben művelt ember esete elő tud állni... főleg a (BME) mérnökök hajlamosak azt hinni mindenről tudják az egy igaz tudást).