Értem ám a statisztika alapjait, szigorlatoztam belőle.
De itt még nincs hosszú távú, kontrollcsoportos nagykutatás, mert a "problémás" gyerekek számának növekedése újabb keletű probléma. Ráadásul az életmóddal kapcsolatos hatások (kaja, digitália, mozgás stb.) szintén jelen vannak – ahogy írtam is. Amiből dolgozni lehet, az a cherry, meg némi józan ész:
- igazolt a születéssel kapcsolatos problémák, köztük a császármetszés negatív hatása az idegrendszer későbbi fejlődésére;
- igazolt a tanulási-viselkedési problémák idegrendszeri eredete;
- a rendelkezésre álló anamnézis-adatok nem mondanak ellent mindezeknek, sőt;
- az ezekre kidolgozott és alkalmazott terápiák eredményesen működnek;
- a téma alaposabb ismerői és kutatói nem vitatják, hanem kutatják mindezt.
Az első két pont esetén az összefüggés sztem már logikailag is megáll. Ha valakinek szülés közben eltörik a lábát és kezeletlen hagyják, akkor később problémái lesznek, tehát meg kell gyógyítani. Ugyanez van az idegrendszer esetében is. Nagyon respektálom a szkeptikus alaposságodat, de most békülj ki azzal a tudattal, hogy
nekem laikusként ennyi elegendő – pláne, hogy a közvetlen családomban ketten is ezzel foglalkoznak, ebből diplomáztak, és bízom benne, hogy nem tanítottak nekik nettó hülyeséget. Ha mindent megkérdőjeleznék, amit az asztalnál hallok, egy idő után nem kapnék enni.
De sztem túltoltuk ezt a témát, akit mélyebben érdekel, az beszéljen egy korai fejlesztéssel foglalkozó neurobiológussal, aztán cáfoljon meg. Az állítás továbbra is csak annyi, hogy van összefüggés a kényelmi császármetszések nagy száma, és az idegrendszeri okok miatt tanulási-beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek nagy száma között. De tényleg inkább haditechnikázzunk. 
