Ez pontosan az intelligencia ellentéte. A gép gyakorlatilag
nem is érti, hogy mit csinál. Csak meg van határozva, hogy mi a siker, amit tud tesztelni a rendszer. Ha elbukik, akkor elveti az változókat vagy magát a függvényt is, amit használt. Ha nem találja el a falat, akkor siker. Maradhat a módszer vagy váltopzók. A gép játszhat a paraméterekkel és kvázi végtelen sok próbálkozás után kiszűri mi az, ami jó. Végül végigmegy a pályán úgy, hogy fogalma nincs, hogy mi a feladat a valóságban. Egy függvényt optimalizált ki egy célra.
Az intelligencia ott kezdődne, ha azon rágódna, hogy miért kell végigmennie egyáltalán az úton.
Ha szigorúan nézzük, hogy hogy is határozták meg az intelligenciát, akkor az IQ tesztnek is az alapja az absztrakció illetve a különböző rendszerek/szabályok felismerése.
Ezek nem ellenérvek akarnak lenni, csak úgy gondolom h az intelligenciát is több szempontból lehet/kell megközelíteni, illetve akár rétegelni is.
Maradva a wikipédiánál: (...) Intelligenciájuk révén az emberek képesek
tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a
felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a
problémák megoldása, a
döntéshozatal, az
információk megőrzése és a
nyelv használata a kommunikációhoz.
Az aláhúzottakat még ha nem is nem-felügyelt tanulással, de felügyelttel már elértük ( habár pont a felügyelt jellege a tanításnak szab határt úgy gondolom a totális absztrakciónak, ez főleg a klasszifikálásokra igaz ).
A következő nagy ugrás MI-ben az a fogalmak megtanulása lesz nem felügyelt tanulás által, amire már vannak kezdetleges, de ígéretes példák ( ha érdekel valakit, szóljon s előkeresem a cikkeket ).
Szóval szerintem jó úton haladunk, de a továbblépéshez elengedhetetlen a triumvirátus összhangja: adatmennyiség, számítási kapacitás illetve MI technológia.