2016-ban Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára képviselői kérdésre a parlamentben elmondta, a Szovjetunióval kötött megállapodás értelmében összesen 1,117 milliárd forintot fizettek ki 9288 igénylőnek, ukrán és orosz állampolgároknak. A magyar állam nyugdíjakra (öregségi, rokkantsági és egyéb nyugdíjszerű ellátások) évente mintegy 3500 milliárd forintot költ, amely alapján könnyen kiszámolható, hogy a fenti egyezmény értelmében kifizetett nyugdíjak a teljes nyugdíjkassza kiadásának fél százalékát sem teszik ki. És ebben benne vannak azok is, akik jogszerűen járnak el, és a törvény alapján jár nekik az ellátás. Mivel Magyarországon a nyugdíjasok száma 2,1 millió fő, könnyen látható, miért hazugság az a DK-s de mára már összbaloldali állítás, hogy az alig tízezer kárpátaljai nyugdíjas miatt kapnak egyesek kisebb nyugdíjat.
A DK gyűlöletkampánya egy kétségtelenül létező jelenségre épít. Az ellenzéki sajtó is ráharapott azokra a KSH-adatokra, amelyek szerint a magyar–ukrán határ közelében lévő települések lélekszáma megugrott, csakhogy ez semmilyen összefüggésben nem áll az egyezmény alapján kifizetett nyugdíjakkal. A legtöbb kárpátaljai az ukrán–orosz háború elől menekülve létesített hazánkban állandó lakcímet, mert így kerülheti el a sorozást. A másik nyomós indok a munkavállalás: ahhoz, hogy a honosított kárpátaljaiak egy EU-s tagállamban – akár Magyarországon – dolgozhassanak, nem elég a magyar állampolgárság, magyar lakcím is kell, mert a lakcímkártya feltétele a személyi igazolványnak, az adóigazolványnak és a tajszámnak. Ezek nélkül nem lehet legálisan munkát vállalni.
Kétségtelenül vannak olyanok is, akik hamis okiratokat vásárolva jutnak magyar állampolgársághoz és adott esetben nyugellátáshoz. Az ukrán feketepiacról szinte minden létező hamis okirat beszerezhető: jogosítvány, érettségi, nyelvvizsga, diploma és az ukrán munkaviszonyt igazoló okiratok is. Ez azonban nem a politikusok asztala, hanem a hatóságoké.