Úgy osztogatod a sallerokat mintha nem lenne holnap...
Maradjunk annyiban, hogy nincsen gyereked, így max halvány fogalmad lehet egyesek napi problémáiról ezzel kapcsolatban.
Egy 10-12 éves gyerek még masszívan nem tudja ellátni magát biztonságosan, gondolj arra, hogy a mikróba beleteszi bögrét kanállal, hiába mondtad neki 500x hogy nem lehet. A gáztűzhelyen nem tudja megmelegíteni magának az ennivalót, mert vagy magát gyújtja fel, vagy leforrázza a kezét, ha magára önti a lábast, vagy úgyfelejti a gázt, mert kezdődik a rajzfilm a TV-ben.... Ezer és egy dolog van ilyen.
Nálam történt, a 10 éves lányom kezében maradt az anyaghibás csaptelep, mikor el akarta zárni. Ha nem vagyok otthon órákig ömlött volna a víz a lakásba.
De van ennél rosszabb helyzet is. Minden évben hallunk olyat, hogy magukra hagyott gyerekek bennégtek a lakásban, kiesett az erkélyről, megrázta az áram, folytassam?
Tudod te, hogy ez mekkora kockázat? Remélem nem azt gondolod, hogy simán vállalnád.
Nem lehet úgy dolgozni, a munkára összpontosítani, hogy közben egyfolytában azon aggódsz, hogy mi lehet otthon a gyerekkel.
És igen, otthon kell maradni, ha a 13-14 éves gyerek beteg, mert ha lázas, hány, szédül akkor nem fogod magára hagyni.
Az, hogy te 5. osztályosan otthon voltál egyedül, ha beteg voltál, az a te egyelemes mintád... Sőt más is volt otthon egyedül, sőt voltak akiket alkesz szülők szinte teljesen magukra hagytak, a gyerekek csaknem egymást "nevelték" fel. Ilyen is volt. Ne ez legyen már a standard.
Értem én, hogy az O1G szellemi gravitációs kútjából nehéz szabadulni, de azért a józan észt nem kellene a sarokba dobni. OV nekem sem a lieblingem de tartom magam annyira, hogy az ellenérzéseimnek ne hagyjam, hogy befolyásolják a józan megítélési képességemet.
Azért vagyunk mi felnőttek, hogy a gyerekek biztonságban, állandó odafigyelés mellett nőhessenek fel. Ha a szülő, ha az iskola, de valaki kell. Tök mindegy, hogy a Viktor mit dönt, mit vezet be vagy nem, nekem akkor is elsők a saját gyerekeim.
Azt gondolom, hogy ez mindenkinek az egyéni felelősségérzetén és egyedi családi helyzetén, gyereke érettségén múlik, hogy mit gondol erről. Ezt felróni nem lehet senkinek.