Na itt egy nagyon jó kis összefoglaló cikk a totális net ellenőrzés témáról.
Az a helyzet, hogy az EU vízfej (abban is az ultrafem lobbi) a legutóbbi EJEB ítéletből azt hámozta ki, hogy az EJEB (még csak első fokon !!!) egy olyan ítéletet hozott sok-sok bukás után, hogy vééégre elkezdhetik bevezetni a magánszféra felett a teljes kontrollt. (de ez NEM fog összejönni megint
) Olvassátok el az egészet. Ami a kiábrándító, hogy az EJEB mostani (csupán elsőfokú!) ítélete után AZONNAL benyomták az EP-nek szavazásra, holott még a vázlataik sincsenek meg a törvényről. Elképesztően ostobák.
Akkor jöjjön a teljes cikk !
(linkekkel együtt hoztam át)
Inkább az információs forradalom, semmint az adatvédelem jelentőségét növelte Strasbourg múlt heti ítéleteiben. Ezek lényege, hogy a jól szabályozott tömeges információgyűjtés hasznos és értékes.
precedens.mandiner.hu
Szentesítette a tömeges megfigyelést az Emberi Jogok Európai Bírósága
2021. június 1. 14:01
Inkább az információs forradalom, semmint az adatvédelem jelentőségét növelte Strasbourg múlt heti ítéleteiben. Ezek lényege, hogy a jól szabályozott tömeges információgyűjtés hasznos és értékes.
Május végi elsőfokú ítéletében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága két ügyben is kimondta: az Edward Snowden által a 2010-es évek első felében kijelölt ösvényen haladva az államok igenis felelősségre vonhatók a technológiai forradalom által lehetővé tett tömeges megfigyelések miatt. Itt azonban érdemes rögtön megállni egy pillanatra: a bíróság nem általánosságban adott igazat a Snowden-párti aktivistáknak.
Ezek ugyanis rendszerint azzal érvelnek, hogy az állam által végzett tömeges adatgyűjtés minden formája „kategorikusan” jogellenes. Ehhez képest a két ítélet lényege, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a tömeges adatgyűjtés – legalábbis a svéd és a brit megoldás –
értékes, és a közösség szempontjából nehezen túlbecsülhető jelentőséggel bíró eljárás.
Éppen ezért Strasbourg szerint a meglévő rendszert az érintett államokban finomhangolni szükséges, nem pedig eltörölni. Megjegyzendő, hogy ezek a precedensek a többi állam számára is iránytűként kell hogy szolgáljanak.
A két ítélet egészen pontosan az
Egyesült Királysággal és
Svédországgal kapcsolatos. Előbbi esetében a bíróság a Big Brother Watch nevű, 2009-ben alapított brit emberi jogi és adatvédelmi fókuszú non-profit szervezet kérelmére kimondta, hogy az Egyesült Királyság titkosszolgálatainak egyike (Government Communications Headquarters – GCHQ) jogellenesen monitorozta a polgárok internetes kommunikációját. A bíróság jogellenesnek mondta ki azt is, hogy a titkosszolgálatok korlátozások nélkül hozzáférhettek az újságírók levelezéseihez, így például azokhoz titkos forrásokhoz is, amelyek az oknyomozó újságírás hitelességét rendszerint növelik. Kimondta továbbá, hogy az Egyesült Királyság jogellenesen továbbította ezeket az adatokat külsős szereplők irányába. A bíróság a brit megoldást annyiban helyben hagyta, hogy
az alapjogsértő hatósági tevékenységnek „legalább” megvolt a bírói kontrollja.
Svédországot is ilyen tevékenység kapcsán marasztalta el az emberi jogi bíróság: az észak-európai országban a polgárok megfigyelésének jogszerűségének felülvizsgálhatóságát utólagos jelleggel nem garantálta semmilyen jogszabály. A bíróság Svédországgal kapcsolatban úgyszintén kimondta, hogy a svéd jog emberi jogokat sért azzal, hogy a polgárokra vonatkozóan végzett megfigyelés kapcsán az érintett személyes érdekeit semmilyen jelentőséggel nem bírnak, ha az érintettre vonatkozó adatokat külsős szereplő számára továbbítják.
- Az Edward Snowden által 2013-ban kiszivárogtatott információk szerint a brit hírszerzés (Government Communications Headquarters – GCHQ) egész népességre kiterjedő, átfogó adatgyűjtésbe kezdett. Snowden információi szerint a tömeges kémkedés „három dimenzióban” zajlott. A TEMPORA nevű rendszer a teljes internetfolyamot monitorozta, a KARMA POLICE a polgár böngészési szokásai alapján alkotott profilt az illetőről, a Black Hole pedig felfoghatatlan mennyiségű, több mint 1 trillió (milliárdszor milliárd) tételből álló internetes adatforgalmat rögzített. Ez alatt többek között böngészési előzményeket, messenger-üzeneteket, keresőkulcsszavakat kell érteni, de például a polgárok közösségimédia-aktivistása is benne foglaltatik.
A két jogeset kapcsán az elmúlt napok során több
hír és
kommentár is napvilágot látott. Ezek többsége javarészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy az emberi jogvédők ismét sikerrel pereskedtek az államok ellen. Ez részben igaz. Az ügyeket áttekintve azonban egy további mozzanat mindenképp szembetűnő: a két ítélet lényegében kimondta, hogy teljesen normális, ha az államok tömeges adatgyűjtésbe kezdenek.
folytatás következik