Köszönöm, de az analógia nagyon áll, nem lehet kihagyni, ha érteni akarjuk Putyint!
Nekünk itt, akárcsak az oroszoknak a hazájukban az a fő kihívásunk, hogyan tudnánk a rendszert továbbfejleszteni! Hogy azok a jó tulajdonságai, mint a centralizmus a szétesés helyett, a nemzeti érdekek valamilyen szintű képviselete a haza kiárúsítása helyett és még néhány hogyan fejleszthetők tovább egy kevésbé korrupt és a többség számára jogállami irányba. Ebbe az orosz ellenzék egyértelműen belebukott, ahogy jelenleg a magyar is és ez a kihívás nélküliség a fő stabilizáló tényezője a putyini rezsimnek.
Az ideális keleteurópai vezető egy nem hiperkorrupt Putyin lenne. Azt hiszem az autoriter viszonyoktól nem lehet eltekinteni ott, ahol a szilárd központi kormányzat alternatívája az anarchia. Ez hazánkra is igaz. A mi kihívásunk ugyanaz ami az oroszoké: hogy lehet a szabadpiaci berendezkedésen alapuló autoriter jogállamot építeni egy meritokratikus társadalmi alapállás védelmében szigorúan nemzetállami keretek között!
Nem tudjuk, hogy hol fog megszületni a helyes válasz a keleteurópai kihívásra. Az biztos, hogy Ukrajna belebukott, a legdurvább elrettentő példa jelenleg, Oroszország és Magyarország nem ugrotta meg lécet, hanem a stagnálás egy sajátos állapotában van, a balti államok túl kicsik és túl eltérő társadalmi képletűek ahhoz, hogy a tízmilliós Magyarország számára bármilyen példát mutassanak, Szlovákia annyiban különbözik tűlünk, hogy ott az európéer szoci éra csak most bukik meg, vagy tíz éves fáziskéséssel hozzánk képest, így Lengyelország tűnik egyelőre a legsikeresebb versenyzőnek, politikai, gazdasági és társadalmi értelemben. Ám Lengyelországot is csak az erős nacionalizmus tartja össze a hatalmasra felfújt ellenségképpel égbolton.
Kelet-Európában jelenleg ezek a tényezők a siker receptjei, amely siker nem csak a politikai elit egy részének sikere, hanem a nemzet boldogulásának a záloga is:
- autoriter berendezkedés. A keleteurópai rendszerek gazdaságilag nem elég stabilak ahhoz, hogy a helyi érdekek érvényesíthetőek legyenek nyílt versenyben a nyugati nyomással szemben. Így a Nyugat nyíltan vagy a háttérből de gyarmati viszonyokat teremt és teremtene szükségszerűen. Az autoriter politika tudja csak megvédeni helyi érdeket ettől.
- a nemzet többségének mozgósítása valamilyen ellenséggel szemben: orosz, soros, nyugat. Bármi jó, csak tényleg fenyegessen és elég hatalmas és befolyásos legyen, hogy a rendszer bázisa túlmutasson az anyagilag is támogatott stabil bázison.
- a társadalom szélesebb rétegeinek előnyben részesítése. Általában a produktív középosztály, mint haszonélvező. Ők lesznek a rendszer stabil támaszai. A kilencvenes évek keleteurópai jóléti kisérletei bebizonyították, hogy a nincstelenek széles rétegei kielégíthetetlen igényeket támasztanak és túl könnyen elcsábíthatóak mégjelentősebb ígéretekkel, így nem lehet rájuk bázist építeni. Egyedül a középosztály szavaz stabilan az érdekei mentén. Alacsony és igazságos adók (egykulcsos), családi kedvezmények, kis és középvállalkozások támogatása az adórendszerben és a bürokrácia csökkentésében az, ami hatással van a középosztályra.
Ezt csinálja Putyin is és Orbán is, mint a két legsikeresebb keleteurópai autokrata. Nálunk a rendszer elment a falig. Ha az elkövetkező négy évben nem sikerül továbbfejleszteni egy kevésbé korruptt, sokkal meritokratikusabb és jogállamibb, de semmiképp sem nyugatosabb, vagy liberálisabb irányba, akkor viszony nagy bajban leszünk! A társadalmi képletünk válságra és zűrzavarra predesztinál minket, mint bármelyik keleteurópai államot a demokrácia keretei között, hiszen a demokrácia saját pályán kiszolgáltatottságot jelent egy szabad versenyben az erősebb nyugati hatalmaknak: gyarmatosítást és kifosztást. De az ettől minket ténylegesen védelmező autokratikus berendezkedés bármikor -ahogy most már nálunk majdnem- eljuthat arra a pontra, amikor az arroganciája, korrupciója, igazságtalansága érzelmileg elviselhetetlennek tűnik és ekkor inkább kivágjuk magunk alatt a fát és kiszolgáltatjuk magunkat újra, csakhogy megszabaduljunk az elviselhetetlenebbnek tűnő saját kifosztóktól.
Ez Putyin rendszerét is minden pillanatban fenyegeti. A fő különbség, hogy míg nálunk ezt a fajta végzetét a rendszer nem hajlandó tudomásul venni, addig az orosz rendszer időről-időre bebörtönzi a saját korrupt vezetőit. Legutóbb az űrközpont építése kapcsán, így egyfajta szelep is létezik és ebből adódóan az igazságos vezető képlete is, ami nálunk nem, csak a monolit módon korrupt rezsim.
Oroszország jóval közelebb áll hozzánk, mint azt kényelmes lenne beismerni és jóval okosabban is csinál néhány dolgot.