Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Pontosan tudom. De jelenleg amerikai stratégák beszélnek megnyerhető atomháborúról mondván orosz határok menti rakéta védelem ezt lehetővé teszi.
Na ja, talán Hammurabi idején ilyen egyszerű volt a gazdaság képlete, de éppen ezért írtam feljebb, hogy ha túllépünk a cserekereskedelem szintjén, akkor fel fog tűnni, hogy az értékpapír, köztük a pénz a legfontosabb termék a piacon. A világgazdaság legfontosabb terméke a pénz, a pénz előállítása a gazdasági élet alapja. Ez nagyon sarkos mondat, de pármondatos diskuzus szintjén jól leképzi azt a fejlődést, amit a lehető legprimitívebb gazdasági berendezkedés a cserekereskedelem óta elértünk.
A gazdságoknak egy töredéke a materializált javak előállítása, ezek a javak csak fogyasztási cikkek, amiket többé nem használunk, hanem élvezünk és nem kiaknázunk, hanem eldobunk, ha ráununk és nem ha letölti a gyártási eljárás során belefoglalt életciklusát. Igazi értéke egy járműnek, kommunikációs eszköznek, élelmiszernek egyre kevésbé van, szemben azzal a lassan már a legegyszerűbb fogyasztás szintjén is csak virtuálisan, számként megjelenő értékpapírral, ami lehetővé teszi ezeknek a materiális termékeknek az előállítását és forgalmát.
Mert a pénzüket csak egy irányított gazdaság előre meghatározott átváltási értékei mentén tudták termékekre cserélni, kevéske exportált energiahordozót kivéve. Valójában nem volt pénzük, mert az értéktelen volt, amely értéktelenség nyilvánvalóvá is vált az irányított gazdaság felbomlásának a pillanatában, amikor piaci alapon nem volt senki, aki bármit is szállított volna az értékmérőnek tartott pénzükért cserébe, amivel a fő baj az volt, hogy értékmérő volt az irányított gazdaság keretei között és nem önálló értéket képviselt.
A dollárért bármit tudsz vásárolni, bárhol a világon. Mert a dollár nem értékmérő, hanem az érték maga.
A két kép ugyanakkor készült, az alsó képen a nők dollárral fizettek, a felsőn rubellel akartak fizetni.
Nedves álom. A valóságot meg feljebb szintén vázoltam. Egymilliárd nincstelen afrikai, középamerikai szinten vegetálva, lényegében egy szál gatyában és négyszázmillió olyan ember, akinek van valamilye, mégha az nagyon kevés is. A kínai vízvezetékszerelőnek az ükunokája is nagyon távol áll majd az amerikai vízvezetékszerelőtől, amíg egymilliárdos tömegből lehet meríteni bármire hajlandó rabszolgamunkást. Ilyen munkaerőpiaci versenyben kizárólag a szaktudás tudja a béreket emelni egyes szűk szakterületeken. A vízvezetékszereléshez szükséges szaktudást csak olyan helyen lehet megóvni a nincstelenek beáramlásától, ahol falat építenek a nincstelenek és saját vízvezetékszerelőik közé!
Van adminisztratív korlátozás a belső munkaerőáramlásra Kínában, de annak csak urbanisztikai okai vannak, nem cél a feltörekvő városi munkaerő megóvása a nincstelen tömegek konkurenciájától! A belső verseny öldöklő Kínában e téren.
Amit te szükségszerűségnek és fejlődésnek hívsz , azok nem azok.Na ja, talán Hammurabi idején ilyen egyszerű volt a gazdaság képlete, de éppen ezért írtam feljebb, hogy ha túllépünk a cserekereskedelem szintjén, akkor fel fog tűnni, hogy az értékpapír, köztük a pénz a legfontosabb termék a piacon. A világgazdaság legfontosabb terméke a pénz, a pénz előállítása a gazdasági élet alapja. Ez nagyon sarkos mondat, de pármondatos diskuzus szintjén jól leképzi azt a fejlődést, amit a lehető legprimitívebb gazdasági berendezkedés a cserekereskedelem óta elértünk.
A gazdságoknak egy töredéke a materializált javak előállítása, ezek a javak csak fogyasztási cikkek, amiket többé nem használunk, hanem élvezünk és nem kiaknázunk, hanem eldobunk, ha ráununk és nem ha letölti a gyártási eljárás során belefoglalt életciklusát. Igazi értéke egy járműnek, kommunikációs eszköznek, élelmiszernek egyre kevésbé van, szemben azzal a lassan már a legegyszerűbb fogyasztás szintjén is csak virtuálisan, számként megjelenő értékpapírral, ami lehetővé teszi ezeknek a materiális termékeknek az előállítását és forgalmát.
Mert a pénzüket csak egy irányított gazdaság előre meghatározott átváltási értékei mentén tudták termékekre cserélni, kevéske exportált energiahordozót kivéve. Valójában nem volt pénzük, mert az értéktelen volt, amely értéktelenség nyilvánvalóvá is vált az irányított gazdaság felbomlásának a pillanatában, amikor piaci alapon nem volt senki, aki bármit is szállított volna az értékmérőnek tartott pénzükért cserébe, amivel a fő baj az volt, hogy értékmérő volt az irányított gazdaság keretei között és nem önálló értéket képviselt.
A dollárért bármit tudsz vásárolni, bárhol a világon. Mert a dollár nem értékmérő, hanem az érték maga.
A két kép ugyanakkor készült, az alsó képen a nők dollárral fizettek, a felsőn rubellel akartak fizetni.
Nedves álom. A valóságot meg feljebb szintén vázoltam. Egymilliárd nincstelen afrikai, középamerikai szinten vegetálva, lényegében egy szál gatyában és négyszázmillió olyan ember, akinek van valamilye, mégha az nagyon kevés is. A kínai vízvezetékszerelőnek az ükunokája is nagyon távol áll majd az amerikai vízvezetékszerelőtől, amíg egymilliárdos tömegből lehet meríteni bármire hajlandó rabszolgamunkást. Ilyen munkaerőpiaci versenyben kizárólag a szaktudás tudja a béreket emelni egyes szűk szakterületeken. A vízvezetékszereléshez szükséges szaktudást csak olyan helyen lehet megóvni a nincstelenek beáramlásától, ahol falat építenek a nincstelenek és saját vízvezetékszerelőik közé!
Van adminisztratív korlátozás a belső munkaerőáramlásra Kínában, de annak csak urbanisztikai okai vannak, nem cél a feltörekvő városi munkaerő megóvása a nincstelen tömegek konkurenciájától! A belső verseny öldöklő Kínában e téren.
)Na ja, talán Hammurabi idején ilyen egyszerű volt a gazdaság képlete, de éppen ezért írtam feljebb, hogy ha túllépünk a cserekereskedelem szintjén, akkor fel fog tűnni, hogy az értékpapír, köztük a pénz a legfontosabb termék a piacon. A világgazdaság legfontosabb terméke a pénz, a pénz előállítása a gazdasági élet alapja. Ez nagyon sarkos mondat, de pármondatos diskuzus szintjén jól leképzi azt a fejlődést, amit a lehető legprimitívebb gazdasági berendezkedés a cserekereskedelem óta elértünk.
A gazdságoknak egy töredéke a materializált javak előállítása, ezek a javak csak fogyasztási cikkek, amiket többé nem használunk, hanem élvezünk és nem kiaknázunk, hanem eldobunk, ha ráununk és nem ha letölti a gyártási eljárás során belefoglalt életciklusát. Igazi értéke egy járműnek, kommunikációs eszköznek, élelmiszernek egyre kevésbé van, szemben azzal a lassan már a legegyszerűbb fogyasztás szintjén is csak virtuálisan, számként megjelenő értékpapírral, ami lehetővé teszi ezeknek a materiális termékeknek az előállítását és forgalmát.
Mert a pénzüket csak egy irányított gazdaság előre meghatározott átváltási értékei mentén tudták termékekre cserélni, kevéske exportált energiahordozót kivéve. Valójában nem volt pénzük, mert az értéktelen volt, amely értéktelenség nyilvánvalóvá is vált az irányított gazdaság felbomlásának a pillanatában, amikor piaci alapon nem volt senki, aki bármit is szállított volna az értékmérőnek tartott pénzükért cserébe, amivel a fő baj az volt, hogy értékmérő volt az irányított gazdaság keretei között és nem önálló értéket képviselt.
A dollárért bármit tudsz vásárolni, bárhol a világon. Mert a dollár nem értékmérő, hanem az érték maga.
A két kép ugyanakkor készült, az alsó képen a nők dollárral fizettek, a felsőn rubellel akartak fizetni.
Nedves álom. A valóságot meg feljebb szintén vázoltam. Egymilliárd nincstelen afrikai, középamerikai szinten vegetálva, lényegében egy szál gatyában és négyszázmillió olyan ember, akinek van valamilye, mégha az nagyon kevés is. A kínai vízvezetékszerelőnek az ükunokája is nagyon távol áll majd az amerikai vízvezetékszerelőtől, amíg egymilliárdos tömegből lehet meríteni bármire hajlandó rabszolgamunkást. Ilyen munkaerőpiaci versenyben kizárólag a szaktudás tudja a béreket emelni egyes szűk szakterületeken. A vízvezetékszereléshez szükséges szaktudást csak olyan helyen lehet megóvni a nincstelenek beáramlásától, ahol falat építenek a nincstelenek és saját vízvezetékszerelőik közé!
Van adminisztratív korlátozás a belső munkaerőáramlásra Kínában, de annak csak urbanisztikai okai vannak, nem cél a feltörekvő városi munkaerő megóvása a nincstelen tömegek konkurenciájától! A belső verseny öldöklő Kínában e téren.
Március 11.:
rezsim, lázadók, rezsim ostroma alatt
Akárhogy is nézzük a rezsim itt erősen vesztésre állt. Hozávetőleg az ország területének és lakosságának egyharmada állt uralma alatt. Az ellenzék főerői akkor nagyjából ilyen színvonalon álltak:
Fél évvel később, Kadhafi halála idejére már felfejlődtek eddig:
Azt kell látni, hogy ellentétben Szíriával a líbiai polgárháborúban pár hónap alatt összeomlott a rezsim a baltás felkelőkkel szemben. Itt röhögtünk és szörnyülködtünk egyszerre, hogy a felkelő líbiai nép milyen szinten nem ért a fegyverekhez és a harchoz. Csakhogy a rezsimnek semmilyen bázisa nem volt, leszámítva a tuaregeket és afrikaiakat. Szíriában most ott vannak a síiták, de itt nem volt semmi. Az amúgy is tudatlanságban és felkészületlenül tartott hadsereg szétszéledt, széthordták a technikát, az jobbára civilek kezére került, maga a rendszer csak az általa támogatott és felszerelt különféle afrikai terror és szabadságharcos szervezetekre építhetett. A nagy offenzíva, amit láttatni akarsz néhány ezer fős kormányerők és néhány tízezer fegyveres, de döntően nem harcos civil között zajlottak nyögvenyelősen kisvárosok feletti uralomért, mert Kadhafi az olajmezők feletti uralmat akarta visszaszerezni.
