Na ja, talán Hammurabi idején ilyen egyszerű volt a gazdaság képlete, de éppen ezért írtam feljebb, hogy ha túllépünk a cserekereskedelem szintjén, akkor fel fog tűnni, hogy
az értékpapír, köztük a pénz a legfontosabb termék a piacon. A világgazdaság legfontosabb terméke a pénz, a pénz előállítása a gazdasági élet alapja. Ez nagyon sarkos mondat, de pármondatos diskuzus szintjén jól leképzi azt a fejlődést, amit a lehető legprimitívebb gazdasági berendezkedés a cserekereskedelem óta elértünk.
A gazdságoknak egy töredéke a materializált javak előállítása, ezek a javak csak fogyasztási cikkek, amiket többé nem használunk, hanem élvezünk és nem kiaknázunk, hanem eldobunk, ha ráununk és nem ha letölti a gyártási eljárás során belefoglalt életciklusát. Igazi értéke egy járműnek, kommunikációs eszköznek, élelmiszernek egyre kevésbé van, szemben azzal a lassan már a legegyszerűbb fogyasztás szintjén is csak virtuálisan, számként megjelenő értékpapírral, ami lehetővé teszi ezeknek a materiális termékeknek az előállítását és forgalmát.
Mert a pénzüket csak egy irányított gazdaság előre meghatározott átváltási értékei mentén tudták termékekre cserélni, kevéske exportált energiahordozót kivéve. Valójában nem volt pénzük, mert az értéktelen volt, amely értéktelenség nyilvánvalóvá is vált az irányított gazdaság felbomlásának a pillanatában, amikor piaci alapon nem volt senki, aki bármit is szállított volna az értékmérőnek tartott pénzükért cserébe, amivel a fő baj az volt, hogy értékmérő volt az irányított gazdaság keretei között és nem önálló értéket képviselt.
A dollárért bármit tudsz vásárolni, bárhol a világon. Mert a dollár nem értékmérő, hanem az érték maga.
A két kép ugyanakkor készült, az alsó képen a nők dollárral fizettek, a felsőn rubellel akartak fizetni.
Nedves álom. A valóságot meg feljebb szintén vázoltam. Egymilliárd nincstelen afrikai, középamerikai szinten vegetálva, lényegében egy szál gatyában és négyszázmillió olyan ember, akinek van valamilye, mégha az nagyon kevés is. A kínai vízvezetékszerelőnek az ükunokája is nagyon távol áll majd az amerikai vízvezetékszerelőtől, amíg egymilliárdos tömegből lehet meríteni bármire hajlandó rabszolgamunkást. Ilyen munkaerőpiaci versenyben kizárólag a szaktudás tudja a béreket emelni egyes szűk szakterületeken. A vízvezetékszereléshez szükséges szaktudást csak olyan helyen lehet megóvni a nincstelenek beáramlásától, ahol falat építenek a nincstelenek és saját vízvezetékszerelőik közé!
Van adminisztratív korlátozás a belső munkaerőáramlásra Kínában, de annak csak urbanisztikai okai vannak, nem cél a feltörekvő városi munkaerő megóvása a nincstelen tömegek konkurenciájától! A belső verseny öldöklő Kínában e téren.