Abban egyetértek blogennal, hogy az atombomba a közvéleményben túl van démonizálva. A radioaktív sugárzástól is jobban félnek az emberek, mint amennyire az valós fenyegetést jelent. Egy nukleáris robbantás után az utóhatások is korlátozottak lennének, modern robbanófejek mellett, nagy robbanóerőn, airburst robbantva, mivel így a legkisebb a kihullás. Nyilván megerősített célpontok ellen lay-down kell robbantani, azok körül, és onnan szélirányban kellemetlen lenne. Ezzel együtt sem lenne valószínűleg globális tél, meg óriási kihalás, sem radioaktív világvége. Ez igaz lenne egy korlátozott nukleáris háború esetén.
Oroszország megtámadása nem lenne korlátozott nukleáris háború. Pusztán megelőző jelleggel Európát felperzselnék az oroszok, a szárazföldi csapások ellen, és az Egyesült Államok lakosságának jelentős része elpusztulna. Az a 10-20% deformált a következő generációkban azt jelenti, hogy mindenkinek lenne a családjában egy érintett. Ez azt is jelenti, hogy a diadalmas győzelem után a további világhódítás társadalmi támogatottsága elég alacsony lenne. Jelenleg nem teng túl a harci kedv az amerikai közvéleményben, inkább a buckalakók elleni hatástalan, de legalább drága és ahhoz képest sok áldozatot követelő háborúk után kellene rendet tenni otthon, és a közvéleményben is.
Egy nagyszabású nukleáris háború esetén azonban az ország vezetési rendszere összeomlik. A városokban hiába élnek sokan túl az óvóhelyeken, nem a sugárzás, hanem az infrastruktúra hiánya miatt esnek sokan áldozatul a támadást követő hetekben.
Az újjáépítés Japánban vagy Európában azért is ment olyan gyorsan, mert volt utánpótlás anyagokból, külföldi forrásokból. Kína biztosan szívesen segítene az újjáépítésben, de szerintem úgy, hogy már sajátjaként építene mindent újjá. A romokat elfoglalhatná a hadseregével, nevető harmadikként. Az ivóvízellátás kissé problémás lehetne sok helyen, a korlátozott kihullás ellenére is. Nem gondolom, hogy annyira gyaloggalopp lenne, és nem érné meg egyáltalán. Globális másodiknak lennni, de többé-kevésbé függetlenül mozogva a geostratégiai erőtérben jobb, mint nyomorultan globális elsőnek, ami ráadásul kétlem, hogy valóra válhatna egyáltalán.
Ha oroszország akkora putri, amilyennek
@blogen leírja, akkor nem kell legyőzni, ősszedől magától. Minek kiirtani a lakosságom, a képzett munkaerőm nagyját. Az újjáépítéshez kell sok szorgos kéz, de a tudást nehéz újjáépíteni, és ha tetszik, ha nem, a városokban koncentrálódik a tudás jelenleg, ahol az ipar is, amik elsődleges célpontok lesznek. Tudás nélkül a mégoly rendes, szorgalmas, fegyelmezett alattvalók sem fognak neked semmit felépíteni. Ez volt a SzU egyik nagy baja, hogy ideológiai alapon az értelmiséget kiirtotta, és rendkívül nehéz volt utána egyes területeken pótolni a hiányukat. Ott ez irányítva történt, de itt nem úgy lenne. A városokat kivonva a képletből nem tudom lenne-e elég knowhow. A városi lakosság túlélése pedig a csapás utáni időkben várható káosz miatt kétséges.
Harmadik dolog, hogy integrált az ipar. Egy teljes ipart letaroló csapás után külső segítség nélkül nem tudom hogy lehetne gyorsan újjáépíteni mindent. A segítség nem ingyen lenne, és nem is segítség lenne szerintem.