Szibériáról és a kínai-orosz viszonyról:
1. Az orosz atomarzenál többszörösen nagyobb, mint a kínai. Kína pedig azt a minimális atom ütőerőt tartja fenn, ami elrettentéshez még éppen elég. Szándék sem látszik a részükről, hogy atomfegyverkezési versenyt akarjanak nyerni Oroszországgal, vagy az USA-val szemben. Tudják, hogy ezzel csak a rájuk irányuló töltetek számát és végső soron egy atomháborúban a veszteségeiket növelnék. Márpedig egy atomháborúnak nincsenek nyertesei, csak kisebb és nagyobb vesztesei. A céljuk az, hogy ők ne a nagyobb vesztesek közé tartozzanak. Tehát szó sem lehet olyan kínai lépésről, ami háborúhoz vezetne a végső fegyverek terén erősebb Oroszországgal. Mint ahogy az USA-val sem kezdeményeznek háborút. Minek? Kína ütemesen fejlődik, az USA pedig leépül. Kína megnyeri a békét. Egy háborúval csak veszíthet, még akkor is, ha formálisan győztesnek hirdethetné ki magát, mert a másik fél még többet veszít. A háború sokkal inkább a katonailag még erősebb, de lejtmenetben lévő USA egyes elvakult vetőinek fejében fordulhat meg. Mint ahogy a gazdasági háborút is ők indították, pont azért, mert látják, hogy a gazdasági békét, a szabad kereskedelmet Kína nyeri.
2. Kínának nem kell Szibéria birtoklása, hiszen enélkül is megkapják Szibéria ásványkincseit és energia hordozóit. Persze fizetni kell értük, de még így is olcsók. A belőlük előállított kínai termékek árában pedig a kínai hozzáadott érték a meghatározó. Kínának megéri rendes árat fizetni Szibéria kitermelt kincseiért.
3. Kínának Oroszország nem versenytársa. Kiegészítik egymást. Szükségük van egymás energiahordozóira, ásványkincseire, termékeire, piacára, szállítási útvonalára, pénzére, stb... Még ha nem lenne külső USA nyomás, ami egymás keblére tereli őket, akkor is a gazdasági racionalitás azt diktálná, hogy ölelkezzenek. Az USA ellen meg végképp természetes szövetségesek.
4. Ráadásul egyiknek sincs olyan küldetés tudata, hogy meg akarja változtatni a másik vezetését, politikai berendezkedését, társadalmát, stb... Ugyanez az USA-ról, vagy Nyugat-Európáról nem mondható el.
5. Nem egymás gyarmatosítási célpontjai. Jól megférnek egymás mellett. Nem versenyeznek ugyanazokért a gyarmatosítási célpontokért, mint mondjuk az USA és Japán a '30-as években és a '40-es évek elején, vagy mint mondjuk az antant hatalmak és a központi hatalmak.
Semmi értelme annak, hogy Kína bármilyen formában neki ugorjon Szibériának. Akár fegyverrel, akár más, Oroszország számára elfogadhatatlan módon. Az pedig Oroszországon múlik, hogy mennyire engedi, vagy csábítja a kínai betelepülőket és a kínai befektetést. Egyelőre előnyösnek tűnik Oroszország számára, hiszen kitermelhető erőforrásból sokszorta több van Szibériában, mint kitermelési kapacitásból, tehát a kitermelési kapacitás többlet gazdagítja Oroszországot. Az USA mindkettejüket sújtó elszigetelési törekvései, illetve pénzügyi rendszer feletti uralma ellen pedig szintén együtt tudnak hatékonyabban fellépni.
