Ide írok, mert nem konkrét háborús híranyagot hozok Ukrajnával kapcsolatban és azért is, mert ez kicsit többről és másról is szól, mint Ukrajna.
Putyin decemberben átadott egy durva követeléscsomagot az USA-nak és a NATO-nak.
Nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy előre sejthető volt, nem fogják elfogadni.
Ment Ukrajna körül a tili-toli, közben Putyin kiment Pekingbe még gyorsan egyeztetni majd nagy dérrel-dúrral jelezte a keleti sajtó, hogy Putyin és Hszi új világrendet jelent be.
A többit tudjuk, múlt héten csütörtök hajnalban megindult az orosz hadsereg Ukrajna ellen.
Számtalan elemzést, videót, véleményt és cikket olvastam, láttam és hallgattam végig a témában azóta, így most bele sem mennék ezek részleteibe, mert minek. Mindenki találgat, agyal, értékel, miközben semmi biztosat nem tudunk.
A média, a sajtó és a szakértők egy része bukott villámháborúról beszél, miközben senki sem beszélt orosz oldalról soha semmiféle villámháborús tervekről, ez jó esetben is csak feltételezés.
Most arról ne is beszéljünk, hogy a blitzkrieg egészen pontosan hogyan és mennyi idő alatt zajlott anno 1941-ben.
Távolabbról ránézve az egész eseménysorra válaszaim nincsenek, néhány észrevételem, véleményem és kérdéseim annál inkább.
Először is mélységesen csalódott vagyok.
Putyint a XXI. század egyik legnagyobb, ha nem legnagyobb formátumú államfőjének tartottam mindig is, nem sok hasonlót láttam a világpolitikában az elmúlt két évtized alatt.
Most fogalmam sincs, hogy mi történik, nem értem, mi van valójában.
Persze Putyin indokait és érveit értem, de ezt a háborút akkor sem lett volna szabad elindítania, illetve, ha már indítja, nem így. Szerintem. De inkább nem kellett volna elindítani.
Nem hiszek a hirtelen ötletbetörésben, akkor nem lett volna már decemberben durva követeléscsomag az USA/NATO felé és nem lett volna Kínával közösen parádézás Pekingben.
Előre el volt tervezve és döntve ez a hadmozdulat.
Innentől kezdve újabb kérdések sorozata jön:
Mi volt eltervezve?
Villámháború?
Így?
Nem volt egy fia katonai és polgári hírszerző sem és ezernyi egyéb napi kapcsolat Ukrajnával, hogy pontosan tudják és monitorozzák az ukrán lakosság valós hangulatát?
Ezt nem tudom elhinni.
Meglepő szankciós csomagok érkeznek?
Meglepő?
Nem volt Moszkvában egy szem fia elemző sem, aki hellyel-közzel összerakta volna, hogy mire lehet számítani?
Számomra ez is hihetetlen.
Orosz hadmozdulatok:
A 2008-as grúziai manőver, Szíriában Aszad megmentése, a Krím elfoglalása, Lukasneka megmentése és a vérprofi módon lejátszott kazah beavatkozás után Putyin, az orosz vezérkar és az orosz katonai hírszerzés februárra elfelejtette hogy hogyan kell egy hadműveletet egy teljesen ismerős terepen lezavarni?
Az egész vezérkar és katonai tervező banda egyszerre meghülyült?
Nekem ez sem stimmel.
Közben a mainstream sajtóban megjelennek olyan fotók, ahol Putyin belső emberei szinte kétségbeesetten ülnek az asztal körül a fejüket fogva. Tehát egy zárt ajtós válságtanácskozásra nemcsak, hogy beengedik a sajtót, de egyenesen szinte kikövetelik, hogy a világ médiája mindenhol hozza le a fotókat és a megjegyzéseket?
Ez komoly?
Nem is sorolom tovább a finoman szólva is, de abszolút érthetetlen és logikátlan lépések sorozatát, talán valaki képes ezekre ésszerű választ adni, mert én nem. Ötletem van, de az nem magyarázat.
Az orosz követeléscsomag átadása után aggódva figyeltem a világ eseményeit, ugyanis nekem elsőre az jött le, hogy valami készül, valami ultima ratio, de nem Ukrajna lesz a célpont.
Tehát számomra két alapvető lehetőség maradt, mint ötlet:
Az egész orosz vezetésnek tényleg elmentek otthonról és totál benézték és elb@szták az egész eltervezett új világrendes belépőt, Putyin dühöng (állítólagos hírszerzési források szerint), az elmebaj jeleit mutatja (állítólag) és recseg-ropog a hatalma. Ha Putyin megdől, akkor az Orosz Föderáció felbomlik, ő meg mehet Hágába. Ha ez van, ezt nem várhatja meg és mielőtt bedől minden, beindítja a globális Sámson-opcióját.
El lehet kezdeni imádkozni, a világ sorsa egy frusztrált őrült kezébe került.
A másik lehetőség, hogy erről szó sincs, az eredeti tervek szerint haladnak, a médiában látható harctéri „nehézségek” teljesen „normális” kereten belül mozognak egy valódi hadművelet során figyelembe véve a sajátos körülményeket, a szankciók nem érték őket váratlanul, a médiába szétdobott képanyag sem véletlen az aggódó orosz elitről.
Erre még duplán vagy triplán a mainstream is rájátszik.
Ebben az esetben Ukrajna akár egy elterelő manőver, a Kelet megindította a tervei szerinti folyamatot és Oroszország előőrsként végrehajt egy „különleges műveletnek” nevezett akciót, ahol szó sincs Ukrajna megszállásáról, soha nem is volt. Ukrajna több darabra szakításáról már annál inkább.
Ebben az esetben sem megnyugtató a dolog, hiszen teljesen reális opcióként itt is felmerül, hogy világháborúba torkollhat az egész folyamat, csak itt annyi a különbség, hogy nem egy frusztrált és önkontrollját elveszített ember kezében van az indítási parancs, hanem hideg és számító logika áll mögötte.
Imádkozni ez esetben sem fog ártani, azt gondolom.
Itt már képbe kerül a nyugat politikai elitje is, hogy vajon ők mennyire vannak észnél és felfogják-e azt, hogy nem babra megy a játék. Ebben az esetben nem biztos, hogy Putyin elmeállapota miatt kell aggódnunk.
Bármelyik is a kettő közül (vagy a kettő között félúton), a magam részéről nagyon csalódott vagyok, aggódom és sok kedvem már nincs elemezgetni semmit.
Be is fejezem az egészet, ha igazam volt az előzőekben, akkor azért, ha nem, akkor meg pláne azért.
Nem látom azt, hogy hogyan lehet ebből jól kijönni Európának, Oroszországnak, vagy akár az egész világnak. Márpedig ez baj, mert túl erős központokról van szó, sima bedőlés nem lesz egyik oldalon sem, a kiegyezésnek/megegyezésnek pedig nyoma sehol.
Olvasni még visszajárok, meg néha talán hozzá is szólni, de per pillanat úgy érzem, hogy már semmit sem tudok mondani – márpedig ez nálam nem túl gyakori ebben a témakörben, tehát nem hagyhatom figyelmen kívül.
Reméljük a legjobbakat.
A helyzet az hogy szíria vagy kazahsztán érzelemmentes történet volt.
Itt viszont klasszikus testvár háború folyik.
Kizökkentek a szerepükből a kremlben.
Ami érdekes párhuzam lehet hogy a 1970-es évek végén a szovjet kalandozott pl. észak-kelet afrikától kezdve /etiópia/ még sok helyen miközben történészek szerint a fontos szövetséges lengyelországot meg elhanyagolta. A 1980-as illetve azt követő lengyel események ismertek.
E sorok írója erősen értetlenkedett már a szíriai orosz beavatkozás kapcsán is /feleslegesnek tartotta azt.
Ehhez képest szíria miatt bukták Ukrajnát.
És vannak akik valamiféle magasabb szintű stratégiát akarnak bele látni moszkva viselkedésébe...
A párhuzamokra visszatérve mintha úgy nézne ki budapest és berlin is követi el ugyanazokat a hibákat mint korábban.
Berlinnél maradva tényleg világbajnok ötlet a saját szén bázisú energia termelést nem leépíteni vagy karcsúsítani hanem 0-ázni.
A meglévő atomenergiát 0-ázni.
És egyoldalú függőségbe kerülni oroszországtól energia terén.
A nagy vízen túl ezt a nagy egymásra borulást meg szépen békésen végig nézik.
Ahogyan "móriczka" azt elképzelte...
Attól hogy valaki/valakik egy autót össze tud/nak rakni az egy dolog.
A birodalom építés egy más szféra.