Ide írok, nem akarom az ukrajnai topikot tele szemetelni ezekkel az észrevételekkel.
Olvasom az okos hozzászólásokat (de tényleg), hallgatom a még okosabb szakértőket és egyre nagyobb fejetlenséget látok mindenhol.
Ezek voltak azok a szakértők, akik február 23.-án még tucatnyi érvet hoztak fel azzal, kapcsolatban, hogy miért nem fog Oroszország támadni, egyébként meg ha támadna, akkor 3-4 nap és Kijev elesik.
Nem tudom, én még nem láttam olyat a hadtörténelemben, hogy 4 nap alatt egy 3 milliós várost elfoglalnak. Ha valaki tud ilyenről, kérem ossza meg a tudását. Emlékeim szerint Moszul ostorma is cirka 9 hónapig tartott, igaz, Moszul „csak” 1,6 milliós település és nem „exszovjet” ukránok, hanem igazi tenyeres-talpas jóféle arabok lakják, de ezen az apróságon most lépjünk túl.
A Wehrmacht annak idején a Barbarossa hadműveletet is potom 3,5 millió katonával kezdte meg, de Leningrád, Moszkva és Sztálingrád elfoglalása már nem jött össze.
Na mindegy, ezek az okos, már-már celebisztikus szintre emelkedett szakértők egyébként elmehetnek a kisf@szomba - így szépen magyarul – és még mindig van bőr a képükön tovább okoskodni a témában, ahelyett hogy bekussolnának.
További komoly kérdéseket vet fel az orosz haderő effektív tevékenysége is.
Az még hagyján, hogy 30-50 ezer fővel indítanak – állítólag – egy villámháborút, de a teljes felépített inváziós armada még mindig csak 150 ezer fő, ebből a harcoló létszám maximum a fele, ezzel szemben az ukrán haderő 200-250 ezer katona. Tehát a háború 4 hete után még mindig ott tartunk, hogy a támadó fél létszáma a védekező fél létszámát el sem éri, nemhogy a klasszikus 3x-os fölény meglegyen. (1991. Sivatagi Vihar, a szövetséges haderők összlétszáma 950 ezer fő, csak tájékoztatásul…)
Innentől kezdve valaki mesélje már el, hogy miféle villámháborús terv volt ez, mert ezt csak a médiában hallom, Putyinék felől az első perctől kedzve azt mondták, hogy a különleges művelet addig tart, amíg az elnökük jónak látja.
3 nap, 3 hét, 3 hónap vagy 3 év?
Mivel semmiféle valós és egzakt katonai-hadműveleti cél nem volt deklarálva, így nincs is értelme tovább azon agyalni, hogy ebből mi valósult meg.
Hogy érthető legyek: amit nem tudunk, azt nem is minősíthetjük.
Marad a színtiszta spekuláció.
Az orosz vezérkar két hete szinte sehol sincs, egyes hírek szerint az urali atombunkerekben ücsörög.
A jól ismert szakértők persze sietve mindenkit megnyugtattak, hogy nem, atomháborúról szó sem lehet, de még csak egy pici atomcsapásról sem.
Reméljük, hogy így is lesz, de nem szabadulok a gondolattól, ezek a szakértők pár hete azt is naponta háromszor megígérték, hogy nem lesz orosz támadás.
Ráadásul az erők visszavonása egy adott célterületről – már ha igaz – alapvetően három dolgot jelenthet: a tárgyalásokat akarják pozitívan előmozdítani, átcsoportosítás zajlik egy következő műveleti szakaszra, vagy tömegpusztító csapást készítenek elő és előtte a saját erőket hátrébb húzzák.
Miután a szakértők hada eddig is simán mellélőtt mindenben, így a magam részéről egy lyukas garast sem adok a legeslegújabb ötletbörzéjükre, pláne arra, hogy mi van és mi lesz.
Majd meglátjuk.
Tudom, az oroszok is megígérték a minap, hogy atomcsapás, na az tuti nem lesz.
Azt is ígérték, hogy Ukrajnát sem inváziózzák meg...
... tehát no para, lesz ami lesz.
Furcsa a putyini hadművelet más oldalról is.
Exszovjet iskolán nevelkedett orosz stratégák dolgoznak ki hadműveleteket a szintén exszovjet iskolán nevelkedett ukrán stratégák ellen, akik még némi „amerikai” gerilla-taktikát is tanultak az utóbbi időkben, bár azt hozzátenném, hogy az amerikai haderő is ezzel szembesülve bukott bele Vietnamba, Afganisztánba és az egyéb közel-keleti akcióikba, míg az ukránok a II. Vh alatt azért elég szépen tolták ezt a műfajt is.
Abba most bele sem mennék, hogy a több száz orosz harci gépből alig pár darab repked Ukrajna felett, bombázók zéró és sehol nyomát sem látom egy szélesebb arcvonalon indított összfegyvernemi hadműveletnek, ahol a tüzérségi előkészítés után a frontlégierővel megtámogatott páncélos és gépesített lövész ékek mélységbe törnének előre.
Bocs fiúk/lányok, de ezt még a szovjet katonai akadémiákon is így oktatták már 40 évvel ezelőtt, tehát nem valami baromi nagy újdonságról beszélek.
Az tény, hogy egy svájci órát nem lehet egy 8 kilós samu kalapáccsal javítani, márpedig az orosz haderő a fentiekben vázoltakra – minimum papíron, de valószínűleg igaziból is – alkalmas, ellenben egy olyan típusú különleges műveletre, ahol klasszikus támadó manőverek helyett célzott pöcsölés megy, arra a legkevésbé sem.
De mindegy, ez majd legyen a valódi katonai szakértők kutatása és baja, ugyanakkor valamilyen oka van ennek a szándékosan minimalizált létszámmal és a precíziós csapásokra felhasznált cirkáló rakéták mennyiségétől eltekintve mennyiségileg sem túl combos konvencionális technikával elkövetett valamiféle háborúnak a megindítására.
Az eddig bevetett orosz haderő nagyságrendje szinte megegyezik a hidegháború idején a Magyar Néphadsereg nagyságrendjével, az ellenfél területe viszont nagyobb, mint Franciaország, a védekező hadserege pedig a támadó erők másfélszerese alsó hangon is.
Tehát hogy látják ezt az induló peremfeltételt a szakértők?
Kezdjek hangosan röhögni?
Szóval baromi jó lenne végre egy valós helyzetértékelés, nem pedig a központi narratíva ismételgetése szinte nulla önálló gondolattal.
Ez nem szakértés, hanem a bemagolt versszakok felmondása csak.
Nekem az a meglátásom, hogy ez az egész ukrajnai balhé egy szándékosan így indított és ezáltal időben tetszőlegesen elhúzható fedőtörténet, ami mögött valami egészen más célok húzódnak meg, semmint Ukrajna elfoglalása.
Aki azt gondolja, hogy ennyi katonával, ilyen technikai mennyiséggel és ilyen harcászati-hadműveleti manőverekkel el lehet foglalni egy Ukrajna méretű országot, az sürgősen vagy kezeltesse magát, vagy próbálkozzon meg a mainstream média hülyítő programjairól leválni, mert már eddig is túl sok kár keletkezett a tudatában.
A valódi nagy kérdés az ukrán háborúval kapcsolatban pont nem az ukrán háború elénk tárt napi valós vagy valósnak látszó média eseményei, hanem az, hogy miért most és miért így zajlik, ami zajlik.
Itt valami nagyon nem kerek, a nyugati és az orosz média végletekig leegyszerűsített magyarázatai pedig nagyon nem kielégítőek egy adott színvonal felett.
Asszem hülyének vagyunk nézve, de rendesen.
Olvasom az okos hozzászólásokat (de tényleg), hallgatom a még okosabb szakértőket és egyre nagyobb fejetlenséget látok mindenhol.
Ezek voltak azok a szakértők, akik február 23.-án még tucatnyi érvet hoztak fel azzal, kapcsolatban, hogy miért nem fog Oroszország támadni, egyébként meg ha támadna, akkor 3-4 nap és Kijev elesik.
Nem tudom, én még nem láttam olyat a hadtörténelemben, hogy 4 nap alatt egy 3 milliós várost elfoglalnak. Ha valaki tud ilyenről, kérem ossza meg a tudását. Emlékeim szerint Moszul ostorma is cirka 9 hónapig tartott, igaz, Moszul „csak” 1,6 milliós település és nem „exszovjet” ukránok, hanem igazi tenyeres-talpas jóféle arabok lakják, de ezen az apróságon most lépjünk túl.
A Wehrmacht annak idején a Barbarossa hadműveletet is potom 3,5 millió katonával kezdte meg, de Leningrád, Moszkva és Sztálingrád elfoglalása már nem jött össze.
Na mindegy, ezek az okos, már-már celebisztikus szintre emelkedett szakértők egyébként elmehetnek a kisf@szomba - így szépen magyarul – és még mindig van bőr a képükön tovább okoskodni a témában, ahelyett hogy bekussolnának.
További komoly kérdéseket vet fel az orosz haderő effektív tevékenysége is.
Az még hagyján, hogy 30-50 ezer fővel indítanak – állítólag – egy villámháborút, de a teljes felépített inváziós armada még mindig csak 150 ezer fő, ebből a harcoló létszám maximum a fele, ezzel szemben az ukrán haderő 200-250 ezer katona. Tehát a háború 4 hete után még mindig ott tartunk, hogy a támadó fél létszáma a védekező fél létszámát el sem éri, nemhogy a klasszikus 3x-os fölény meglegyen. (1991. Sivatagi Vihar, a szövetséges haderők összlétszáma 950 ezer fő, csak tájékoztatásul…)
Innentől kezdve valaki mesélje már el, hogy miféle villámháborús terv volt ez, mert ezt csak a médiában hallom, Putyinék felől az első perctől kedzve azt mondták, hogy a különleges művelet addig tart, amíg az elnökük jónak látja.
3 nap, 3 hét, 3 hónap vagy 3 év?
Mivel semmiféle valós és egzakt katonai-hadműveleti cél nem volt deklarálva, így nincs is értelme tovább azon agyalni, hogy ebből mi valósult meg.
Hogy érthető legyek: amit nem tudunk, azt nem is minősíthetjük.
Marad a színtiszta spekuláció.
Az orosz vezérkar két hete szinte sehol sincs, egyes hírek szerint az urali atombunkerekben ücsörög.
A jól ismert szakértők persze sietve mindenkit megnyugtattak, hogy nem, atomháborúról szó sem lehet, de még csak egy pici atomcsapásról sem.
Reméljük, hogy így is lesz, de nem szabadulok a gondolattól, ezek a szakértők pár hete azt is naponta háromszor megígérték, hogy nem lesz orosz támadás.
Ráadásul az erők visszavonása egy adott célterületről – már ha igaz – alapvetően három dolgot jelenthet: a tárgyalásokat akarják pozitívan előmozdítani, átcsoportosítás zajlik egy következő műveleti szakaszra, vagy tömegpusztító csapást készítenek elő és előtte a saját erőket hátrébb húzzák.
Miután a szakértők hada eddig is simán mellélőtt mindenben, így a magam részéről egy lyukas garast sem adok a legeslegújabb ötletbörzéjükre, pláne arra, hogy mi van és mi lesz.
Majd meglátjuk.
Tudom, az oroszok is megígérték a minap, hogy atomcsapás, na az tuti nem lesz.
Azt is ígérték, hogy Ukrajnát sem inváziózzák meg...
... tehát no para, lesz ami lesz.
Furcsa a putyini hadművelet más oldalról is.
Exszovjet iskolán nevelkedett orosz stratégák dolgoznak ki hadműveleteket a szintén exszovjet iskolán nevelkedett ukrán stratégák ellen, akik még némi „amerikai” gerilla-taktikát is tanultak az utóbbi időkben, bár azt hozzátenném, hogy az amerikai haderő is ezzel szembesülve bukott bele Vietnamba, Afganisztánba és az egyéb közel-keleti akcióikba, míg az ukránok a II. Vh alatt azért elég szépen tolták ezt a műfajt is.
Abba most bele sem mennék, hogy a több száz orosz harci gépből alig pár darab repked Ukrajna felett, bombázók zéró és sehol nyomát sem látom egy szélesebb arcvonalon indított összfegyvernemi hadműveletnek, ahol a tüzérségi előkészítés után a frontlégierővel megtámogatott páncélos és gépesített lövész ékek mélységbe törnének előre.
Bocs fiúk/lányok, de ezt még a szovjet katonai akadémiákon is így oktatták már 40 évvel ezelőtt, tehát nem valami baromi nagy újdonságról beszélek.
Az tény, hogy egy svájci órát nem lehet egy 8 kilós samu kalapáccsal javítani, márpedig az orosz haderő a fentiekben vázoltakra – minimum papíron, de valószínűleg igaziból is – alkalmas, ellenben egy olyan típusú különleges műveletre, ahol klasszikus támadó manőverek helyett célzott pöcsölés megy, arra a legkevésbé sem.
De mindegy, ez majd legyen a valódi katonai szakértők kutatása és baja, ugyanakkor valamilyen oka van ennek a szándékosan minimalizált létszámmal és a precíziós csapásokra felhasznált cirkáló rakéták mennyiségétől eltekintve mennyiségileg sem túl combos konvencionális technikával elkövetett valamiféle háborúnak a megindítására.
Az eddig bevetett orosz haderő nagyságrendje szinte megegyezik a hidegháború idején a Magyar Néphadsereg nagyságrendjével, az ellenfél területe viszont nagyobb, mint Franciaország, a védekező hadserege pedig a támadó erők másfélszerese alsó hangon is.
Tehát hogy látják ezt az induló peremfeltételt a szakértők?
Kezdjek hangosan röhögni?
Szóval baromi jó lenne végre egy valós helyzetértékelés, nem pedig a központi narratíva ismételgetése szinte nulla önálló gondolattal.
Ez nem szakértés, hanem a bemagolt versszakok felmondása csak.
Nekem az a meglátásom, hogy ez az egész ukrajnai balhé egy szándékosan így indított és ezáltal időben tetszőlegesen elhúzható fedőtörténet, ami mögött valami egészen más célok húzódnak meg, semmint Ukrajna elfoglalása.
Aki azt gondolja, hogy ennyi katonával, ilyen technikai mennyiséggel és ilyen harcászati-hadműveleti manőverekkel el lehet foglalni egy Ukrajna méretű országot, az sürgősen vagy kezeltesse magát, vagy próbálkozzon meg a mainstream média hülyítő programjairól leválni, mert már eddig is túl sok kár keletkezett a tudatában.
A valódi nagy kérdés az ukrán háborúval kapcsolatban pont nem az ukrán háború elénk tárt napi valós vagy valósnak látszó média eseményei, hanem az, hogy miért most és miért így zajlik, ami zajlik.
Itt valami nagyon nem kerek, a nyugati és az orosz média végletekig leegyszerűsített magyarázatai pedig nagyon nem kielégítőek egy adott színvonal felett.
Asszem hülyének vagyunk nézve, de rendesen.