<b>OFF</b>
Molni:
Amikor vadiúj épületet vagy szerkezetet tervezünk (és kivitelezünk), akkor eléggé pontosan lehet számolni és méretezni.
Ellenben amikor meglévő szerkezetet kell ráépíteni átalakítani (konkrét példaként említem egy épületre történő emelet ráépítését vagy egy gépészeti tartóváz megerősítését) onnantól kezdve rohamosan csökken az egzaktul felvehető adatok mennyisége és egyre nagyobb hányadban feltételezett értékekkel és a kockázatok/költségek szempontjából súlyozottan figyelembe vett hatásokkal számolunk, miközben a megvalósíthatóságot (előre gyártás/ kivitelezhetőség szempontjait) is figyelembe kell venni.
Sok esetben a szabványok is megengednek annyi mérnöki szabadságot, hogy a felvett modellel illetve a hatások egyidejűségével bizonyos határok között saját megítélésed szerint kombinálj.
Tapasztalatom szerint a gépészeti/épületgépészeti tervezés/kivitelezés során is hasonlóak az eljárások, így a „higgy a szemednek és adott esetben a ráérzésednek, ne csak az alkalmazott egyenlet végeredményének” elve szépen működik.
De ugyanez igaz a gyakorló orvosokra is például a belgyógyászati diagnosztika területén - nyilván a kötelezően előírt protokoll határai között - a „szakma szabályai szerint” kifejezést használva, aki eü-ben dolgozik, az megerősíthet/cáfolhat.
Egy pénzpolitikai/közgazdaságtani elemzés és analízis sok esetben csak nagyszámú statisztikai adatokkal tud dolgozni, miközben sokkal kevésbé egzaktul meghatározható hatásokat is figyelembe kellene vennie.
Lásd a nagy pénzügyi gurukat – egy része azért téved, mert képtelenség pontosan előre jelezni, a másik része pedig nem téved, hanem manipulációra használja fel az előrejelzéseit. Ezekben a folyamatokban sokkal több szerepe van akár a bizalom vagy hit kérdésének is, semmint a pontos kiinduló egzakt paramétereknek.
Nyilván egy mérnök a legnagyobb bizonytalanság esetén is nagyságrendekkel több egzakt értéket tud figyelembe venni a saját szakterületének megfelelően, mint egy politikai vagy gazdasági elemző, ez nem kérdéd.
Elnézést az OFF-ért, a magam részéről lapoztam, inkább maradjunk a „hobbinknál” és konteózzunk/sakkozzunk – meg reménykedjünk.
Jut eszembe feszkóoldónak, mit szóltok a Simicska-Orbán „g.cizéshez”?
Örömmel tapasztalom, hogy a magyar politikai kultúra is felnőtt végre a nemzetközi trendhez. Mekkora gáz ez gyerekek.
A 444! egyik kommnetjében olvastam, hogy „G.cicsökkentést!” – majd behaltam rajta.
D "piacgazdaság"
