<i>„…Kifejtette azt is, hogy egyes orosz katonai vezetők "valószínűleg már szkeptikusak ... esetleges további agresszív lépések" célszerűségét illetően, mert "tudatában vannak annak, hogy különösen Lengyelország megtámadása a Nyugattal, a NATO-val, az Egyesült Államokkal való abszolút konfrontációt jelentené". Ugyanakkor Brezinski - rámutatva "a Putyin által megválasztott út következményeire" - kifejtette: fennáll a kockázata annak, hogy az orosz támadás "nem ér véget Ukrajnával". </i>– Brzezinski.
Valószínűleg már rég nem szkeptikusok az orosz katonai vezetők nem - komoly a csúsztatás a Nagy Stratéga részéről, aminek sajnálatosan manipulatív felhangja van. A Putyin által megválasztott út ugyanis semmi egyéb, mint <b>döntés az 1 és a 0 között</b>. Vagy kiáll az orosz érdekek mellett, vagy behódol. A behódolás Oroszország látszatra egyben tartására ugyan jó lenne, de az újabb lerablást és kiárusítást az atlantista érdekeket magukénak valló orosz oligarhák azonnal végrehajtanák. Nyilván, hiszen az atlantista világstratégia teljesen érthető és jó…, legfőképpen Washingtonból nézve. Márpedig Brzezinski a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető egy anti-atlantistának, így őt olvasva soha sem szabad elfelejteni, hogy egy másik kontinens és ezzel együtt egy másik világ képviselője.
<i>Janukovics letette Ukrajna voksát Moszkva mellett, mire az Egyesült Államokat irányító pénzoligarha azonnal közbelépett. Nyilván tudták (naná, a CIA, az NSA és a többi hasonló szervezet azért szintén dolgozik), hogy Janukovics Ukrajnája be fog állni az oroszok mellé, így volt idejük előkészíteni az orosz stratégia elszabotálásának egyik legdurvább formáját is.</i>
A Putyin képviselte Oroszország az utóbbi években egyre kevésbé fogadta el azt, hogy a nyugat minden téren szinte úgy kezelje, mint akit a III. VH-ban győztek le, miközben erről szó sem volt soha. Ugyanakkor Washington mindig is számított arra, hogy előbb-utóbb lesz majd ellenkezés Moszkva részéről, ezért már az 1990-es években megkezdte a katonai infrastruktúrájának folyamatos közelítését az orosz határokhoz és ezzel együtt a karnyújtásnyira került az egyik legfontosabb orosz centrumhoz, Szentpétervárhoz. Az ukrán helyzet pedig lehetőséget teremtett arra, hogy az USA irányítása alá rendelet és zömében európai erőket akár Moszkvától pár száz kilométerre felvonultassa.
Kelet-Európában (Visztulától az Urálig) az oroszokat konvencionális hadviselésben egyetlen európai állam sem lenne képes önmagában legyőzni, de egymagában még az USA sem - okos bombák, alacsony észlelhetőség és BVR légi harcászat ide, cobham páncél és hálózatközpontú összfegyvernemi hadviselés meg oda. Óriási veszteségek bőven lennének mindkét oldalon, de győzelem…
A NATO 28 tagállamának seregei papíron ugyan hozzák a 3x-os fölényt, de a valóság ennél jóval szerényebb a helyzet (írhatnék szánalmasabbat is, de nem akarom itt senki NATO fiát megbántani).
Ugyanez igaz visszafelé is, az orosz haderő komoly támadása esetén a NATO sem bírná a Visztula előtt megállítani Putyinékat.
Nukleáris eszközök tömeges bevetése esetén meg nincs is miről beszélni, feldughatjuk az összes Raptort és Mi-28-ast a se..ünkbe úgy, ahogy van.
<i>Innentől kezdve a másfélszáz amerikai páncélos európai felvonulása sokkal inkább cirkuszi parádéra, semmint valós katonai képességek demonstrálására volt jó. Ráadásul pont az oroszok azok, akik garantáltan nem fogják magukat összerosálni ennyi tank láttán, ellenben a NATO nem egy tagja még ekkora páncélos erőt sem biztos, hogy egyáltalán ki bírna állítani egymagában.</i>
<i>Ha mindezek mellett figyelembe veszem azt is, hogy Londontól Rómáig a kínai (pénz)jövőkép mellett tették le a voksukat Amerika helyett valamint Obama állítólag nem ért rá fogadni a NATO új főtitkárát a minap Washingtonban, akkor azt kell mondanom, hogy az USA nem áll nyerésre.</i>
<i>Félreértés ne legyen: Európa és az oroszok sem. Külön-külön legalábbis semmiképpen.</i>
Annyit illik azért tisztázni az atlanti/európai táblarészen: létezik egy amerikai érdek és a <i>másik oldalon</i> létezik egy európai és orosz érdek.
Ami történik az semmi más, mint hogy a HH győztes szuperhatalmának érdeke felülírja lassan az összes szövetségesének az alapvető érdekeit, Európától a Közel-Keleten át a Távol-Keletig bezárólag.
Ebben a helyzetben egyre inkább már csak mesterségesen gerjesztett háborús feszültségekkel tudja fenntartani az eddigi hatalmát és befolyását.
Ezeken túl Putyin és a kínai hatalom is megérne még egy külön misét, de ekkora léptékben a játszma Európa pillanatnyi szempontjából csak másodlagos fontosságú probléma, mivel Európa is csak egy másodlagos szereplő/játékos a nagy globális táblán.
)
