<blockquote rel="haubagoi"><blockquote rel="beta">
Az természetes hogy vannak az oroszokkal és/vagy Putyinnal szimpatizálók. Én magam is érdekesnek találom például az oroszok sajátos hozzáállását a technikai/haditechnikai kihívásokhoz. Viszont a rajongók száma és a rajongás mértéke finoman szólva is érdekes. Főleg egy olyan országban, ahol az elmúlt több mint 150 évben talán csak negatív tapasztalatunk volt velük. Nem is kis mértékben.
És Oroszországnak/a SZU-nak pozitív vagy negatív tapasztalata volt Magyarországgal az elmúlt 150 évben?
Hányszor próbált meg Magyarország pozitívan közeledni Oroszországhoz az elmúlt 150 évben? (0)
Az a Magyarország, akinek ha a külföldiek azt mondták, hogy a magyar ugye szláv nép, akkor az első dolgunk a megsértődés volt, hogy minket ilyen alja népséggel kevernek össze, és ahelyett, hogy azt mondtuk volna, hogy hát igen, már itt élünk több mint egy évezrede együtt, egymással keveredve, ígyhát persze, hogy nagyon sok közös vonással rendelkezünk, ezernyi szállal kapcsolódunk össze, és meg se lehet külsőre különböztetni egy szlávot egy magyartól, de nem, mi egyenesen úgy definiáltuk a magyarságunkat, hogy a magyar az, ami nem szláv! Közben ny@altuk a németek seggét majd kétszáz évig, azokét a németekét, akikkel eddig még mindig csak vesztettünk, mégpedig arányaiban sokkal többet, mint amennyit maga Németország vesztett! (Trianonra gondolok)
És ha a németekkel együtt éppen nem támadtuk meg őket, akkor az volt a maximum tőlünk, hogy lexartuk őket - úgy tettünk, mintha nem is léteznének a Földön. Többek között ezt csináltuk 1990 után is.
Őszintén szólva, <b>a mostani, legutóbbi években fordul elő először, ismétlem ELŐSZÖR a történelem során, hogy Magyarország pozitívan próbál hozzáállni Oroszországhoz</b>. De a magadféléknek már most viszket a segge, hogy ebbe a pozitív folyamatba belesz@rjon. Mennyivel jobb lenne megint hadat üzenni, nemde? De. Majd a NATO megoldja. Aztán, ha veszítünk megint, akkor lehet megint vinnyogni. Vinnyogásunk csak akkor fog mégjobban felerősödni, amikor ennek tetejébe megtudjuk, hogy újabb háborús vereségünket, Jalta 2-t már most lezsírozták előre, kedvenc nyugati elvtársaid az általad utált Moszkvával.
És hogy miért teszik ezt? Hát Németország és az EU kivéreztetéséért, padlóra küldéséért. Annak a Németországnak a megsemmisítéséért, amelyhez már megint hozzákötöztük magunkat gazdaságilag és politikailag, csakhogy a gonosz Oroszországhoz - és úgy általában a szlávokhoz - való közeledést elkerüljük.
Mert a végén - ha nem így tennénk - még nem veszítenénk!
Gyorsan hozzáteszem, hogy a V4 felé történő orientáció ilyen szempontból pozitív irány, hála az USA-nak. Persze, a magadfajta oroszgyűlölő okos, és rájön, hogy a V4-ben az a veszély rejlik, hogy a végén még Moszkvához közeledik, és rögtön kapálózni kezd, hogy a V4 helyett Magyarországot ismét Németországhoz (EU-hoz) láncolja. Mert az úgy jó. Hiszen akkor garantált, hogy veszítünk megint. És ebben az a jó, hogy akkor - az újabb negatív Oroszország-tapasztalat, az újabb, friss "élmény" okán - még magasabb intenzitáson lehet gyűlölni az oroszokat!
Hiszen nekünk nem a győzelem a fontos, hanem az Oroszország-gyűlölet.
Erre alapoztuk az 1989-ben kikiáltott Harmadik Magyar Köztársaság nemzeti ünnepeit is: 1848-at és 1956-ot is. Mindkét ünnep kapcsán frankón lehet gyűlölni az oroszokat. Ez adja meg a nemzeti identitásunkat is. 1848 és 1956. A magyar, aki ellenáll az orosznak. Nem véletlenül választották nekünk ez a két ünnepet.
Pedig... pedig ünnepelhetnénk azokat a korszakainkat, amelyekben Magyarország nagy és hatalmas volt (Hunyadi Mátyás korára gondolok pl.). De nem, mi azokat az eseményeket ünnepeljük, amelyekben veszítettünk. Ünnepeljük azt az 1848-as forradalmat, amelyet külföldről robbantottak ki, és amelynek a célja az volt, hogy a korabeli feudális rendszert megsemmisítve megteremtse Európa-szerte a (globál)kapitalizmus alapjait. (Hozzáteszem, hogy 1848 a kommunistáknak is ünnep, mert ugyanazt a feudális/királyi/cári rendszert tartották az ellenségüknek mint a kapitalisták.) Meg ünnepeljük azt az 1956-ot, amely eleve bukásra volt ítelve, amelyre az USA bujtogatta Magyarországot, és amely szükségtelenül vezetett 200,000 magyar honfitársunk emigrációjához, és ezrek bebörtönzéséhez, halálához. De sebaj, legalább 1956 beleverte az első szöget a SZU koporsójába. Hiszen ez a lényeg! A hős magyar, aki ellenáll az orosznak/szovjetnek. Ez a két ünnep az, amely definiálja a mai Harmadik Magyar Köztársaságot. És amelybe kódolva van az újabb vereségünk.
Az meg hogy többször is magyar emberek az orosz szemszöget a magyar elé helyezik, az már minimum aggasztó.
...
Amikor a magyar szemszögre gondolsz, remélem nem Washington és Brüsszel számodra az irányadó...
</blockquote>
1848 az orosz gyuloletbe belekeverni egy kicsit tulzas ,
</blockquote>
desertfox
nem túlzás, mert valahogy az oroszgyűlölők mindig jobban próbálják emlékeztetni a magyar lakosságot az oroszok szerepére 1848-49-ben, mint az osztrákok kegyetlenkedéseire, Haynau-ra
vegul egyebkent csak sikerult a nagy orosz birodalmat szetvernunk, ugy hogy vegulis sikerrel jartunk
hát ja, sikerült, csak közben ráment az Osztrák-Magyar Monarchia...
viszont sikerült létrehoznunk (az akkori szövetségeseknek) a SZU-t
egyébként - attól tartok - az USA tervei szerint most is ezt fogjuk csinálni:
1. megtámadjuk (Kelet-Európa + az USA) Oroszországot,
2. meg is semmisítjük (!)
3. csak közben létrehozunk egy Eurázsiai Uniót (SZU 2.0-t)
4. amely végül bekebelez minket
(és még Németo.-t is)
Az egyetlenegy bökkenő: közben Magyarország még kisebb lesz
Dehát nekünk ez a jó. Nekünk ez kell. Magyarország folyamatosan szív az utóbbi évszázadokban, úgy, hogy már mindent kipróbáltunk, csak egyetlenegy dolgot nem: azt, hogy önként és őszintén Oroszország (+ a szlávok) mellé álljunk. De nem, beta szerint ezt nem szabad csinálni, inkább meg kell ismételni a Nyugat-i irányultságot, nem számít hányszor veszítettünk már miatta a múltban.
(Megj.: előbb-utóbb pedig abba kell hagynunk a Nyugat-i irányultságot, ugyanis Magyaro. területe - vagy magyar lakossága - előbb-utóbb így elfogy.)
