http://www.hidfo.net.ru/2014/12/08/az-aramlat-terv-szerint-halad-uj-nyomvonalon
Az alternatíva lényege, röviden-tömören: Törökország-Görögország-Macedónia-Szerbia nyomvonalon felvezetik az orosz gázt Magyarországra, ahonnan hazánknak jó lehetősége lesz azt - tranzitországként - továbbítani az Európai Unióba.
Azonban, ha a görög kormánnyal le van tárgyalva az új gázvezeték-projekt megkezdése, Brüsszelnek már egészen Magyarországig nincs beleszólása az új energetikai együttműködés megvalósításába. Macedónia nem EU-tag és nem NATO-tag. Szerbia szintúgy, emiatt egy olyan helyzet alakul ki, hogy hazánk uniós közvetítés nélkül, egy független csatornán át juthat az orosz energiaforráshoz.
Erre mondják azt, hogy : ügyes!
Drukkolok, hogy legyen igazad, de ez sajnos közel sem biztos.
Oroszország legnagyobb európai vevője Németország a maga 2013-ban 40 milliárd, 2010 és 2013 közt 33 és 40 milliárd m3 között változó orosz gáz felhasználásával. A németek gázellátása két párhuzamos ágon, a Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül futó Jamal és tenger alatti közvetlen orosz -német Északi Áramlat vezetékkel. Ugyanez az északi szállítási útvonal látja el Angliát, Lengyelországot, Franciaországot, Hollandiát. Ezen országok együttes orosz gáz felhasználása 2013-ban 32 milliárd, 2010 és 2013 között 28 és 36 milliárd m3 között mozgott.
A déli szállítási útvonalon - ami jelenleg a Testvériség és a Kék Áramlat vezetékeket jelenti - közel ugyanennyi gáz halad keresztül. Abszolút mértékben Törökország az orosz gáz második legnagyobb vevője 2013-ban közel 27 milliárd m3-el (2011-től, a Kék áramlat megépülésével ez az érték szinte állandó, 26-27 milliárd m3-es). A harmadik helyen Olaszország áll 2013-ban 25 milliárd, az előtte lévő 3 évben 13-17 milliárd m3 közti vásárlással. Utánuk pedig Ukrajna következik a maga 20 milliárd m3-re leszorított éves igényével. Csak éppen Ukrajna nem szeret fizetni, viszont szereti nagyon olcsón kapni a gázt. E három ország adja a déli útvonal forgalmának nagyjából 70 %-át. Az összes többi közép-kelet európai ország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Bulgária, Románia és közvetve, Magyarországon és Ausztrián át a délszláv országok együttvéve évi 30-35 milliárd m3 közti keresletet támasztottak az elmúlt 4 évben. Ebből a csehek igénye volt a legnagyobb, akiket északról a németek meg tudnak táplálni. Látható tehát, hogy a kisebb közép-kelet európai vásárlók súlya az egész európai szállítási mennyiségen belül 20 % sincs. Még az oroszok számára sem igazán fajsúlyos szempont a Kárpát-medence ellátásbiztonsága.
Ha Ukrajna nem játszik, mert vagy tud és akar fizetni, vagy nem és egyébként is közvetlen a kapcsolat Oroszországgal, akkor a déli útvonalon az oroszoknak elsősorban Törökország és Olaszország igényét kel lefedniük. A török ellátást a déli áram törökösítésével nagyon bőven megoldják. Az olaszok igénye előbb-utóbb csökkenni fog, mert a Nabucco rövidítésével létrejövő TAP évi 10 milliárd m3 azeri gázt visz majd Olaszországba. A Nabucco is formálisan azért bukott el, mert az azeri mezőt birtokló konzorcium a TAP-ot választotta, de e mögött két ok volt. Az olasz igény volt a legnagyobb és az olasz gázár a legmagasabb. A Kárpát-medence országainak kisebb igénye és alacsonyabb gázára miatt nem érte meg északnak fordulni a Nabuccoval, hanem közvetlenül átviszik Görögországból Olaszországba. De a TAP nem fedezi a teljes olasz igényt. Ezért a görög és török útvonalon a törökösített új déli áramlat is várhatóan be fog táplálni az olaszoknak, csak kérdés, hogyan. Az olasz igényt ugyanúgy ki lehet elégíteni, mint a TAP teszi, tehát Görögországból közvetlenül átvezetve Olaszországa egy 15 milliárd m3-es kapacitást. Vagy többet, ha fordítva próbálják megtáplálni a Kárpát-medencét és az olaszoktól jön a gáz az osztrákon keresztül a már meglévő vezetéken. Ez a legolcsóbb megoldás. Ebben az esetben vagy egyáltalán nincs a Kárpát-medencének alternatív szállítási útvonala, vagy Törökországon, Görögországon, Olaszországon és Ausztrián át kaphatunk alternatív tranzitot. Annyit, amennyit ezek az országok nem kapcsoltak le maguknak. Tekintettel a fogyasztásukra és a déli áramlat tervezett kapacitására, könnyen előfordulhat, hogy az ő fogyasztásuk majdnem, vagy teljesen lefedi a szállított mennyiséget.
Olaszország azért fordult el a Déli áramlatól az utóbbi időben, mert számára megbízhatóbb egy közvetlen Görögországból Olaszországba vezető útvonal, mint egy Bulgárián, Szerbián, Magyarországon és Szlovénián áthaladó. Ezen kívül az olaszok számára kényelmesebb, olcsóbb lesz versenyeztetni az orosz és az azeri földgázt.
Magyarország számára az lett volna a legjobb, ha a Nabucco és a Déli Áramlat is az eredeti terveknek megfelelően épül meg és nálunk versenyzett volna az azeri és orosz gáz és 3 alternatív útvonalunk is lett volna. A Nabucco kútba esett és most a Déli Áramlat is. Persze Magyarországnak még mindig az az érdeke hogy a törökösített Déli Áramlat forduljon északnak Görögországból és a mi érintésünkkel menjen Olaszországba. Azonban ez a drágább megoldás. Azon kívül, hogy drága sajnos az is elég valószínű, hogy az olaszok érdeke előbbre való lesz a Kárpát-medence országainak érdekénél.
Az oroszok megmondták, hogy ezután ők nem tesznek pénzt európai vezetékek építésébe. A Déli Áramlatot 50 %-ban orosz, 2 %-ban olasz, 15-15 %-ban német és francia tulajdonban lett volna. Ki fogja fizetni a törökösített Déli Áramlat északra fordításának költségét? Az oroszok nem. Az olaszok bolondok lennének, ha átvezethetik közvetlenül a tenger alatt is.
A Déli Áramlat megtérülésének kulcsa az Ukrán tranzitdíj volt. 2006-ban még csak 1,09USD/100km/1000m3 volt az ukrán tranzitdíj. 2009-ben már 1,7, jelenleg pedig 3,4. 5 év alatt duplájára, 8 év alatt 3-szorosára nőtt. A Déli Áramlat bukásával az ukránok azonnal újabb emelést jelentettek be. 2013-ban az oroszok 3,6 milliárd dollár tranzitdíjat fizettek az ukránoknak és hárították át az EU-ra. A déli Áramlat építési költségét a közelmúltig 16,5 milliárdra becsülték, majd a szankciók miatt 23,5 milliárdra emelték. De még ez az utóbbi összeg is megtérült volna hosszú távon az ukrán tranzitdíj akár feléből is. Konkrétan Bulgária évi 400 millió EUR, Szerbia pedig 300 millió tranzitdíjat kapott volna, ami az ukrán tranzit sarchoz képest igen alacsony. Azonban ha a vezetéknek kerülnie kell, nő a hossza, amivel nő a beruházási költség és a tranzitdíj alapja is, valamint a tervezetthez képest több országon halad át, ráadásul nem is olcsó János országokon, akkor már nem lehet olyan alacsonyra szorítani a tranzitdíja, hogy megérje a beruházás. Egy török-görög tranzitdíjat még kifizetnének az olaszok, de egy török-görög-albán/macedón-montenegrói-szerb-magyar-szlovén tranzitdíjat is?
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Déli Áramlat elgáncsolása elsősorban amerikai érdek volt. Ukrajnát megpuccsolva az amcsik (is) tudják zsarolni a Kárpát-medence államait az egyoldalú ukrán tranzit függőséggel. Borítékolható, hogy az amcsik mindent megtennének a törökösített Déli Áramlat északnak fordítása ellen is.
Miközben a gázról sok szó esik, keveset beszélünk a Barátság olajvezetékről. Olaj szempontjából pontosan ugyanúgy egyoldalú a kiszolgáltatottságunk. Egyrészt azért mert az egyetlen valamire való alternatívája az Adria vezeték, de annak kapacitása kevés a Kárpát-Medence kiszolgálásához. Másrészt azért mert az Adrián főleg arab olajat kaphatnánk, miközben a magyar, szlovák és osztrák finomító is az orosz olajra van kihegyezve. Arab olajjal rosszabb kihozatali arányokkal működnének és valószínűleg versenyképtelenül. Azonban még gazdaságtalanul is az alternatív olajbeszerzés kulcsa Horvátország. El lehet rajta gondolkozni, hogy a horvátok miért olyan fontosak az amerikaiaknak és miért fordultak a MOL ellen.