Az a tularazott rendszer egyelore meg messze a kinai elott jar, gyakorlatilag mindenben, es meg az osszes penznyelo trukkjevel is vidaman tulteljesiti a kinaiak outputjat.
Erről sokat hallani, mint probléma - országon belül is. Viszont itt az elmúlt 4-5 évben a hajógyártás valami iszonyat nagyot ment, ha emlékeim nem csalnak - ABS (American Bureau of Shipping) prezentáció szerint már a kereskedelmi hajógyártásban is lelépték Dél-Koreát. Mész Nantong felé (Jangce folyik arra) októberben, nagyban kovidolnak, látsz valami hatalmas építkezést, aztán 2 hete jártam arra, bumm, duplázott a helyi hajógyár. Folyón építenek 150-200m hosszú hajókat. Valahol szüreális.
EU-s meg amcsi off-shore építkezésekből dől a lé. A fúrótornyok, LNG terminálok, átfejtők minden moduláris építmény, a világon van 2-3 nagy cég, akinek a cuccai mennek ki, az összes mind Kínában készül. Schlumberger-es tagokkal jöttem vissza a vonaton, meséltek vad történeteket. Odafelé egy csomó japán volt a vonaton (most már tudok különbséget tenni), sanszosan modulokat mentek nézni, mert Nantong-ban szálltunk le.
Szóval pénz van dögivel.
Az amerikai budzseben rengeteg minden nincs is benne, pl az alapkutatasok es hasonlok, ami mind piaci vagy akademiai teruleten tortenik. A kinaiaknal olyasmi meg nincsen, hogy piaci alapu alapkutatas avagy hogy privat akademiai kutatointezetek stb.
Ez igaz, ha valami van, jobbára számítógépes cucc, de fejnehéz a rendszer. Ha pl. autót akarsz gyártani, akkor 4-5 minisztériumból kell engedély és jóváhagyás, sokszor országos majd tartományi szinten. Privát akadémiai helyről nem is hallottam. Néhány egyetem idén kezdett külföldiek toborzásába, mechanical engineer / computer science / renewable energy / battery / vonalon nagyon tudnak gurítani. Kapsz kb. évi $180k-nyi helyi pénzt, ezen felül fizetik a szállást, vízumot és mehetsz kutatni Shenzen / Shanghai / Dalian / Peking vonalon.
Ahogy mondod, lemaradásból kell építeni.
Arrol nem beszelve, hogy minimum 6-8 eves technologiai hatranyban vannak, es ez kapasbol 25-30% veszteseget jelent dollar-to-dollar alapon, mikozben a kinai rendszer koztudomasuan nagyon nem piaci alapon megy, es zero verseny van, a hatekonysaguk katasztrofalis, ami tovabb csokkenti a ROI erteket.
Ez ázsiai jelenség. Dél-Korea ugyanez, India ugyanez. Van x cég, nagyon jó kapcsolatokkal, ott vannak a dolgok elosztva - mondván, így kisebb a rizikó. Viszont ami meglepett, egyre több fiatal cég, fiatal vezetéssel megy inkább a nemzetközi vonalra, mondván, ott nincsenek a nagyok, kisebb az szembeszél.
A dollar-to-dollar alap valid pont, csak Kínában minden jüan-to-jüan lesz, mert az egész ország egy pénzügyi tűzfallal is körbe van véve. Acél, munkabér, energia, minden jüan, plusz más a munkamenet (és olykor sajnos a munkavédelem is még), ezzel vágtak a dél-koreai konkurencia alá. Az agyamat el tudtam dobni, amikor mindig jöttek a "felveszünk embert, amikor jön a munka" szövegtől. Szemben Doosan, az utca túloldalán Hyundai, ugyanaz a hülyeség. Olyan fluktuáció van, hogy folyamatos a minőségi gixer. Kínában - főleg vidéken - ez nem divat, viszont a nagyvárosokban itt is az.
A hatékonyságukat meg a nyugat "favorizálja", mert olcsóbb. Csúszik a projekt a tökölés miatt 2 hónapot, pár macskajancsi kummog, de ha holnap felhívod valamelyik helyi gyártot, hogy kéne 25000 tonna acélszerkezet, másnap kezdik - mivel a legtöbb projekt már az előkészítésben el van csúszva...
Ezt nem abszolut erteken szokas hasonlitgatni, hanem lakossag- vagy valami mas arany alapjan. Ugy meg egyaltalan nem annyira sok, es semmikeppen sem vilaghaborus szint.
Ahogy írtam fent, jüan-to-jüan és a dollar-to-dollar teljesen más, 2 hét ittlét után abbahagytam az árak átszámolását, mert totál értelmetlen. Helyi szinten bődületesen nagy pénz (10000 milliárd jüan), de azt sosem adják le tételesen, mire lesz ez a pénz elköltve - ha egyáltalán el lesz költve.
Én sem látom ebben azt a hú de nagy világháborús szintet. J
átszunk kicsit a számokkal - csak az arányok miatt. jüan-vs-dollár, életszínvonal pedig totál más, ezt
A PLA jelenleg kb. 2 milliós létszámú, akkor egy 1 katonára jut 5 millió jüan/4 év, vagyis 1,25 millió jüan per év, ez kb. $150k dollár. Ha ugyanezt eljátszuk az USA haderejével, akkor a 753 milliárd / 1.4 millió katona kb $540k/év, akkor van egy majdnem 4-es szorzó USA irányában.
GDP per capita vonalon USA 70,2k, míg Kína 12,55k, szóval ez majdnem egy 6-os szorzó. Tényleg hatszor jobban élnek az amerikaiak? Lehetetlen összehasonlítani az életszínvonalat is. Nem éltem USA-ban, de azt tudom, hogy Kínában nagyon sok helyen az életszínvonal magasan leveri a németet. Persze, 3 diplomával lehet nagy a szám, de Németországban is az volt. Egyszerűen képtelenség. Ülsz egy 350km/h-val suhanó vonaton (ami nincs USA-ban), átmész a robot-taxival a MAGLEV-re (egyik sincs USA-ban) és közben 3$-ból jól laksz.
Harmadrészt, ez a bejelentés valahol szimbólikus, mert a PLA 4 év múlva lesz 100 éves és a hadsereg jelenléte a hétköznapokban nagyon erős. A katonai egyetemek nagyon népszerűek, rengeteg házfalon valami katonai jellegű felírat, felfestés. Egy-egy Mao korabeli pufajka manapság drágább, mint egy M8-as BMW. Bármilyen üzenet ami a hadsereget erősíti - és így a biztonságérzetet növeli, imádják a népek. Lemész a metróba, kamion-pótkocsi méretű kivetítőkön megy a toborzóvideó a hadsereghez, haditengerészethez.
A PLA állam az államon belül, a vasútállomáson külön váróhelyük van, jegypénztáraknak elsőbbségük van, ha szirénával mennek, félrehúzodnak az autók (még a mentő előtt sem igazán...).
Személy szerint abban bízom, hogy van értelmes vezetés kerül az USA élére, a világ lecsillapodik, a nagy hévvel kimondott nagy szavak elfelejtődnek a hangadókkal együtt. Szerintem minden hatalmi központnak van éppen elég szarság a saját háza táján, amivel foglalkoznia kellene. Szerintem USA is sokkal jobb hely lenne, ha az elmúlt 20 évben háborúra eltapsolt pénzt odahaza költötték volna el és valószínűleg kevesebb ember élete ment volna tönkre...