<b>haubagoi</b>
A mai varsói NATO-csúcson megállapodást kötött az EU vezetése a NATO vezetőivel a szoros együttműködésről, ami azt jelenti, hogy a nem NATO, de EU tagállamok is adott esetben „kénytelenek lesznek belekeveredni” a NATO bármilyen akciójába.
A Brexit szavazás után Ankara fordult egy nagyot és felajánlotta az Incirlik légitámaszpont használatát is az orosz légierőnek. Nem létezik itt semmiféle valódi érdek és értékközösség, csak az EU és a NATO (USA) csúcsán üldögélők saját érdekei.
<i>Kanada után Nagy-Britannia is bejelentette, hogy katonákat küld Kelet-Európába, más hírek szerint oroszok megkezdték az új Iszkander rakéták telepítését Kalinyingrádban, amelyek – ha igaz – 2000 km-es hatótávolsággal rendelkeznek.</i>
Mindezek fényében a tegnapi/mai amerikai belpolitikai események arra is engednek következtetni, hogy ez valakinek bizony nagyon is jól jöhet, csak egy kicsit még rá kell dolgozni.
<i>Azokra gondolok, akik polgárháborúsnak látszó helyzetben az Amerikai Alkotmányt akár hatályon kívül helyezhetik és végső esetben konkrét katonai irányítást vezethetnek be – egy nagy háborús előkészület végső fázisában nem megengedhető, hogy a lakosság vagy a politikai pártok beleszóljanak a világ újrafelosztásába. Ez ugyanúgy igaz a centrumokra, mint a perifériákra – máris értelmet nyer a gyors megállapodás Brüsszel (EU központ) és Brüsszel (NATO Központ) között, így az EU konkrétan NATO „irányítás alá helyezhető” secperc alatt.</i>
Az oroszok elleni szankciók nem jöttek be, Putyin belső megbuktatására talán sosem volt annyira kicsi az esély, mint most, ugyanakkor közeledik az amerikai elnökválasztás, ami nem feltétlenül kedvező fordulatot hozhat a jelenlegi „rend” kiváltságosainak.
Nos, ez csak egy felvetés, kíváncsi lennék a véleményedre - minden esetre egymással látszólag ellentétes folyamatok zajlanak párhuzamosan, de az látható, hogy sok esetben "<i>a kéz nem azt teszi, amit közben a száj beszél</i>".
