Megy a kínkeserves szerecsenmosdatás, de valahogy meg kellene találni a bűnbakot:
Hogy a végén kezdjem, szokásom szerint: igen, Kabul elesett és Afganisztán utolsó, húsz évig tartó periódusa véget ért. Ennek borzalmas következményei lesznek, bár nem kétlem, hogy akad majd olyan magyar sajtómunkás, aki ezt is üdvösnek találja: a magam részéről semmi jóra nem számítok. De…
forgokinpad.blog.hu
Azért két dolgon eltűnődtem:
Húsz év folyamatos pénzlocsolás és demokratikus értékrendek exportálása után, egy "szép" hétfői napon megesett csúfos menekülés képeit követően hirtelen minden véleményvezér rájött, hogy "Afganisztánban nem lehet demokráciát építeni. Afganisztánban törzsi struktúra és korrupció van. Afganisztán nem értheti meg a Nyugat." Ez csak most hétfő óta derült ki? Júniusban még pride hónapot ünnepelt a kabuli amerikai nagykövetség!
Van a cikkben egy idézet egy amerikai ex-katonától:
„A hozzám hasonló katonatisztek azt hitték, hogy egy ütőképes afgán biztonsági erőt építünk. Mit rontottunk el? Rengeteget mindent. (…) Az iraki bevetéseimtől kezdve az Afganisztánban töltött időkig a nagyobb rendszerszintű problémákkal soha nem foglalkoztak igazán. Nem sikerült sikeresen felépítenünk az iraki és afgán erőket mint intézményeket. Nem sikerült létrehoznunk a szükséges infrastruktúrát, amely hatékonyan kezelte volna a katonai oktatást, a kiképzést, a fizetési rendszereket, a karrierépítést, a személyzetet, az elszámoltathatóságot – mindazokat a dolgokat, amelyek egy professzionális biztonsági erővé tették volna őket. A hat hónaptól egy évig terjedő turnusokban cserélődő csapatokkal nem tudtuk megoldani az iraki és afganisztáni hadsereg és rendőrség előtt álló súlyos problémákat: a végletes korrupciót, a morál zuhanását, a drogfogyasztás elharapózását, az elmaradott karbantartást és az alkalmatlan logisztikát. Nagyon jól felkészítettük a szakaszokat és századokat a rajtaütések végrehajtására és az ellenőrzőpontok működtetésére, de mögöttük kevés háttér működött. Beszédes, hogy ma Afganisztánban a legjobb alakulatok a különleges erők kommandósai, kis csapatok, amelyek bátran és nagyszerűen teljesítenek – de a támogató intézményrendszer ellenére, nem pedig annak köszönhetően. (…) Nem a megfelelő embereket küldtük, nem készítettük fel őket jól, és nem jutalmaztuk őket utána. Idegeneket váltogattunk akár egyéves turnusokban, és elvártuk tőlük, hogy kapcsolatokat építsenek ki, majd leváltottuk őket. (…) Afganisztánban nem egy 20 éves háborút vívtunk; 20 összefüggéstelen háborút vívtunk, évről évre, irányérzék nélkül.”
Szóval a Nyugat csak szórta a pénzt, de nem figyelt az afgán haderőre rendesen oda. Nem figyelt oda, hogy az afgán haderő rossz. Na ez a brutális csúsztatás.
Ez a tipikus bújtatott önfelmetés minősített esete: " Az összes bűnünk, hogy hagytuk
őket hibázni..."
Nos, akkor lapozzunk vissza 11 évvel korábbra, egy 2010 szeptemberi íráshoz, ahol is egy amerikai ezredes azon van kiborulva, hogy az afganisztáni nyugati haderő az lényegében egy multikulti, bürokrata bullshit társulat, ahol többet ér a jó PowerPoint prezentáció az előmenetelben, mint a valós katonai teljesítmény:
„If we ever had a war, while you are working on your Power Point, we would be killing you.” /Orosz békefenntartók állítólagos szavai amerikai kollégáikhoz 1996-ban, Boszniában./ Az amerikai haderő bürokrácia- és PowerPoint-függősége egyre aggasztóbb méreteket…
katpol.blog.hu
Persze, 2010 már régen volt, el is felejtettük, hogy már akkor milyen komoly kritika érte az öncélú karrierkatonákat, akik egész nap csak a légkondis konténertáboraikban tolják a corporate bullshit-et.