Iráni vélemény az Egyesült Államok afganisztáni vereségéről és a tálibok szomszédos államok elleni esetleges tervéről.....
Menekülés Kabulból és Szulejmáni tábornok öröksége
Mintegy 20 évvel ezelőtt, a tálibok afganisztáni megsemmisítő vereségét és a Pakisztán és Szaúd-Arábia által az USA nyomására nyújtott támogatás teljes visszavonását követően a Qudsz Erő párbeszédet kezdett a látszólag meggyengült szervezettel. Abban az időben sokan értelmetlen erőfeszítésnek tartották ezt, mivel a régió politikai viszonyai drámai változásokon mentek keresztül. Az a tény, hogy a tálibok 11 iráni diplomatát és egy újságírót öltek meg az iráni konzulátuson Mazar-e-Sharifban, Teheránban sokak szemében teljesen jelentéktelenné tette volna ezt az új irányt, ha nyilvánosságra hozzák.
Az Egyesült Államok afganisztáni, majd iraki inváziója arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy megbékéljenek Irán erős szövetségeseinek jelenlétével és szerepével mindkét országban. Az Egyesült Államok vezette megszálló erőknek nem volt koherens hosszú távú stratégiájuk, és szövetségesek sem voltak, míg a fontos ellenzéki vezetők, valamint katonai és politikai szervezetek Teheránban székeltek. Afganisztánban az USA kénytelen volt a politikai pártok koalíciójához, az úgynevezett Északi Szövetséghez fordulni, amely óriási nyomás alatt állt, hogy ellenálljon a külföldről támogatott, brutális és kegyetlen táliboknak.
Így amikor a tálibokat legyőzték és megfosztották hatalmuktól, és az iráni szövetségesek kulcspozíciókat foglaltak el az afgán kormányban. Úgy tűnt, hogy nincs szükség és nem indokolt a párbeszéd ezzel a látszólag megszűnt erővel. Qasem Szulejmani tábornok azonban úgy vélte, hogy a tálibok még mindig népszerűek a pashtun törzsek és emberek jelentős része körében Dél-Afganisztánban és Pakisztán egyes részein, és úgy vélte, hogy a hosszú távú regionális stabilitás egyetlen útja az, ha minden fél párbeszédet folytat.
Szulejmáni tábornok is úgy vélte, hogy ilyen körülmények között az egyetlen olyan erő, amely hajlandó jelentősen megnövelni az USA vezette megszállás költségeit, ami Irán egyik legfontosabb stratégiai célja, a tálibok. Tudta, hogy ilyen körülmények között Irak és Afganisztán megszállása fokozatosan rendkívül problematikussá és népszerűtlenné válik a nyugati országokban, és hogy végül egy ilyen hatalmas teher keményen sújtja majd a nyugati gazdaságokat, és arra kényszeríti őket, hogy kivonják csapataikat mindkét országból.
A Quds Force célja az volt, hogy a széttöredezett tálibokon belül megegyezésre jusson, és a mérsékeltebb frakciókat bátorítsa, és végül győzelmet arasson. Szulejmáni tábornok úgy vélte, elkerülhetetlen, hogy a külföldi csapatokat egy bizonyos ponton ki kell kényszeríteni az országból, és hogy ha az országot felszabadítják, elengedhetetlen, hogy a kivonuló megszálló erők ne taszítsák Afganisztánt egy újabb pusztító polgárháborúba.
2011 fontos fordulópont volt a kapcsolatokban, és magas szintű delegációk kezdtek Teheránba látogatni. Idővel a kapcsolatok melegebbé, sőt személyessé váltak, olyannyira, hogy amikor Szulejmáni tábornokot, Abu Mahdi al-Muhandest és társaikat a bagdadi nemzetközi repülőtéren a Trump-rezsim megölte, egy magas rangú tálib küldöttség Teheránba utazott, és meglátogatta otthonában, hogy részvétét fejezze ki a családnak.
Bár az afgán kormányerők által a táliboknak nyújtott katonai támogatással kapcsolatos vádak teljesen alaptalanok, volt egy jelentős és sokatmondó eset, amikor a tálibok iráni segítséget kértek. Mind az iráni hírszerzés, mind a tálibok tudták, hogy a gyorsan romló ISIS-en belül az Egyesült Államokhoz kötődő csoportokat kivonták Szíriából és Afganisztánba telepítették. A tálibok arra kérték a Qods Force-t, hogy segítsen nekik legyőzni azt, amit ők valódi fenyegetésnek tartanak. Irán tájékoztatta az afgán kormányt, amely nem volt különösebben boldog az ilyen együttműködés miatt, de nem emelt kifogást.
A tálibok végül négy kötelezettséget vállaltak a Qods Force felé. A tálibok fenntartanák a stabilitást az iráni határon, nem kötnének kompromisszumot az idegen erők jelenlétével szembeni ellenállásban, nem vennének célba más etnikai csoportokat vagy szektákat, és hogy "a testvérek nem ölnének testvéreket". Bár a tálibokon belül különböző frakciók vannak, amelyek nagyon eltérő nézeteket vallanak, az irániak úgy értékelik, hogy a jelenlegi tálib vezetés az évek során elkötelezte magát az ígéretei mellett.
Ez a kapcsolat segített abban, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság az elmúlt hetekben és hónapokban hatékony közvetítő szerepet játszott annak biztosításában, hogy a megszálló erők kivonása ne vezessen polgárháborúhoz, és hogy az új kormányt arra ösztönözze, hogy az afgánok minden frakciójának képviselői részt vegyenek benne. Iránnak jó oka van azt hinni, hogy a nyugati csapatok hirtelen kivonása arra irányult, hogy instabilitást és káoszt teremtsen Afganisztánban. Az USA úgy véli, hogy ha Afganisztán nem lehet az övé, akkor az országnak állandó problémák forrásává kell válnia Irán, Kína, Oroszország és még India számára is. Eközben Szaúd-Arábia és 2 másik regionális hatalom jelenleg jelentős pénzösszegeket irányít a tálibokon belüli szélsőséges takfirista csoportok támogatására. Irán nem naiv, de mindent meg kell tennie a tragédia megelőzése érdekében. Ez az ő felelőssége.
Irán folyamatosan együttműködik és tárgyalásokat folytat különböző afganisztáni felekkel, valamint a szomszédos országokkal, Kínával és Oroszországgal, hogy megakadályozza a sötét múltba való visszatérésre törekvők erőfeszítéseit. Irán közelgő csatlakozása a Sanghaji Együttműködési Szervezethez növelni fogja képességét az ez irányú nemzetközi erőfeszítések összehangolására.
Szulejmani tábornok már nincs közöttünk, de öröksége továbbra is a haldokló amerikai birodalmat sújtja.
(c) Seyyed Mohammad Marandi
Iran has strong reason to believe that the sudden withdrawal of western forces was designed to create instability and chaos in Afghanistan.
english.almayadeen.net