Dosztum tábornok „Pasa”
Dosztum fiatal ejtőernyősként
Abdul Rasid Dosztum 1955-ben született Sibergán városához közeli faluban, üzbég parasztcsaládban. Csatlakozott a HDK(Hizb-i-Demokratik Khalki, Afgán Népi Demokratikus Párt)-hoz, majd 1973-ban belépett a hadseregbe ejtőernyősként. Az 1978 április államcsíny idején(„Saur forradalom”) Dosztum egy páncélos alegység parancsnoka volt. A hatalmat megragadó HDK „Khalk” frakciója számüzetésbe kényszerítette a „Parcsam” frakció tagjait, igy egy ideig Dosztum is az iszlamista ellenállás fellegvárában, a pakisztáni Pesawarban tartózkodott. A szovjet invázióval a Babrak Karmal vezette Parcsam frakció került hatalomra és Dosztum hazatért Afganisztánba. Kezdetben egy kormánypárti milícia vezetője volt a sibergáni gázmező térségében, majd 1982-83-ban a KhAD(Khadamate Atal’at-e Dowlati-Állami Hírszerző Szolgálat) 734. zászlóaljának parancsnoka. Dosztum 1987 novemberére a WAD(Wezarat-e Amniyat-e Dowlati-Állambiztonsági Minisztérium) sibergáni milicia dandárjának őrnagya. A dzsouzdzsani(Jowzjan) milicia már jól ismert volt a harci fegyelméről(ami nem zárta ki a csata utáni fosztogatást) és vadságáról. 1988-ban a dzsouzdzsani miliciát átszervezték 53. gyalogos hadosztállyá Dosztum vezetésével. A hadosztály a kabuli rezsim egyik stratégiai, mobil tartalékát jelentette, igy egyre aktívabban került alkalmazásra Dzsouzdzsanon kívül. Dosztumot hamarosan az újonnan szervezett, Észak-Afganisztánért felelős 7. hadtest élére nevezték ki. Dosztum erőinek fontosságát a Nadzsibullah rezsim számára jól demonstrálja kinevezése az időközben Watan(Haza) Pártjának átnevezett HDK Központi Bizottságába. Ekkoriban Dosztum vezette 7. hadtest teljes ereje 45 ezer fegyverest számlált, a legtöbb forrás 20-25 000 főre becsülte az aktív csapatok számát. Erői három gyaloghadosztályból és egy páncélosdandárból álltak, fegyverzetükbe 200 harckocsi, 60 MiG vadászgép és 60 helikopter tartozott.
Dosztum már a 1980-as évek végén összeköttetést létesített a környező tartományok milícia vezéreivel, Faryabban Raszul Pahlawannal és Sar-i-Pulban Gaffar Pahlawannal és Habibullah Esaqzaijal, akiket meggyőzött arról, hogy gyakoroljanak nyomást egy nagyobb milicia egység létrehozása érdekében, természetesen saját parancsnoksága alatt. Dosztum 1990 júliusában Moszkvában kijelentette, hogy az észak-afganisztáni üzbégek és türkmének nem fogadják el azt, hogy a pastuknak kellene parancsnokolniuk minden felett. A Szovjetunió összeomlása, s ezáltal a katonai és gazdasági segélyek elapadása új helyzetet teremtett. 1992 januárjában Dosztum megtagadta a elismerését a Nadzsibullah által küldött pastu tábornoknak, akinek feladata az észak-afganisztáni katonai parancsnokok megzabolázása lett volna. Az üzbég tábornok ekkor már számos egykori kormány-párti katonai vezetőből és néhány dzsihádista frakcióból álló szövetség, a
Harakat-i Shamal(Északi Mozgalom) legkiemelkedőbb tagja volt. Amikor március 19-én Nadzsibullah megkísérelte leváltani Mumin tábornokot, a hairatani helyőrség tadzsik származású parancsokát, az Dosztumhoz fordult támogatásért. Ezt kihasználva az üzbég tábornok ellenőrzése alá vonta Mazari-Sarifot, ami széles körű fosztogatást eredményezett. Az északi régió összes milíciája elismerte Dosztumot az észak vezetőjének és képviselőjének. A zendüléshez a következő erők csatlakoztak:
-70. dandár Mumin tábornok parancsnoksága alatt, Hairatan
-74. dandár Amanullah Jilamjan parancsnoksága alatt, Shulgara(Balkh)
-80. hadosztály Dzsaffar Naderi parancsnoksága alatt, Baghlan tartomány
-510. dandár Raszul Pahlawan parancsnoksága alatt, Farjab
-511. dandár Gaffar Pahlawan parancsnoksága alatt, Sar-i-Pul
Az Észak-Afganisztánban aktív mudzsahid csoportok is csatlakoztak a szövetséghez. A regionális mudzsahid vezetők akik csatlakoztak Dosztumhoz:
-Usztad Atta, a Dzsami’at-i Iszlámi észak-afganisztáni vezetője
-Dzsuma Khan Hamdard, a Hizb-i Iszlámi balkhi vezetője
-Nasszim Mehdi, a Hizb-i Iszlámi Dzsouzdzsáni vezetője
-Azad Beg, az Ittehadija Iszlámi-je Wilayat-i Shamal(türk nacionalista szervezet) vezetője
Ugyan sok mudzsahid katonai vezető hamarosan elhagyta a szövetséget, de néhányan maradtak és részt vettek a Dzsunbis-i-Milli Iszlámi Afganisztán létrehozásában. Katonailag Atta volt a legjelentősebb mudzsahid vezető, míg politikailag Azad Beg mérsékelt katonai erővel.
Mazari és Dosztum
Dosztum tábornok szövetségre lépett a Dzsamiat legendás hírű parancsnokával, Ahmed Sah Maszúddal és a síita hazara közösséget képviselő Hizb-i Vahdattal. Dosztum 53. hadosztályának és balkhi gárdahadosztályának az alakulatai (kb 4-5 ezer fő) is részt vettek a főváros elfoglalásában és védelmében, helyőrséget helyezve a Bala Hisszar erődbe, a Marandzsan dombra és a április közepén elfoglalt kabuli reptérre.
Dzsunbis erők Kabulban 1992. április 25
Dosztum hadereje 5 hadosztályt, néhány dandárt és milicia alakulatot, valamint a rendőrséget és az állambiztonsági minisztérium fegyveres egységeit örökölte a kommunista rezsimtől, amelyet nagyszámú egykori mudzsahid csoport egészített ki. Erői papíron legkevesebb 110 ezer főt számláltak, nagy mennyiségű harckocsival, páncélos járművel és tüzérséggel felszerelve. A Dzsunbis azon kevés frakció közé tartozott, amely képes volt légi erő üzemeltetésére is. Az üzbégek dominálta szervezet 1992-93-ban legkevesebb 72 új egységet állított fel, zászlóaljtól dandár méretig.
A Dzsunbis főbb alakulatai az 1990-es évek első felében:
53. hadosztály
2. határőr hadosztály
70. hadosztály
18. hadosztály
511. hadosztály
80. hadosztály
19. hadosztály
20. hadosztály
54. hadosztály
510. hadosztály
Gárda hadosztály
A Dzsunbis hatalmi struktúrájának következménye volt a korlátozott mozgósítási képesség. Dosztum hadereje 1992-1997 között elméletileg 110 ezer emberből állt, de a gyakorlatban egyidejűleg bevethető erők létszáma sokkal alacsonyabb volt. Ez részben logisztikai és anyagi nehézségekkel, részben a vazallusok vonakodásával magyarázható. Például 1993-94-es a Maszud ellen végrehajtott kabuli hadjárat során Dosztum erői soha nem haladták 5 000 főt. Összegezve elmondható, hogy az összes fronton egyidejűleg bevetett erők létszáma nem haladta meg a 20 ezer főt.
Dzsunbis erői 1996-ban
Dosztum uralma mintegy 7 tartományra terjedt ki, ahol tulajdonképpen egy független régiót irányított, amelyet gyakran Északi Autonóm Övezetnek neveztek. Dosztum saját pénzt bocsájtott ki, légitársaságot hozott létre és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Míg az ország többi része káoszban volt, Észak-Afganisztán virágzó és működőképes maradt, és ezzel elnyerte az összes etnikai csoport embereinek támogatását.
1994 januárjában Dosztum, arra hivatkozva, hogy az üzbégek alulreprezentáltak a kormányzatban csatlakozott Gulbuddin Hekmatyar erőihez. A Hizb-e Iszlámi Gulbuddin(HIG) új szövetségeseivel, Hizb-i Vahdat-al és Dzsunbis-i Millivel létrehozta a Legfelső Együttmüködési Tanácsot(Súra Hamahangi) és új hadjáratot kezdett Maszud és az ideiglenes kormány ellen. Ezen hadjárat alatt a Hizb-e Iszlámi Gulbuddin igénybe vehette Dzsunbis légierejét Dzsamiat-i Iszlámi pozícióinak bombázásában és emberei utánpótlásában. Ez nagyobb tüzérségi támadáshoz vezetett a Hizb-i Iszlámi Gulbuddin nevében. Hizb-i Iszlámi Gulbuddin és Dzsunbis-i Milli ez idő alatt birtokba vehette Kabul központjának egyes részeit. A Dzsunbis erőket különösen azért emelték ki, mert számos rablást, nemi erőszakot és gyilkosságot követtek el. Dosztum erőit 1994 júniusára Maszud csapatai elűzték a fővárosból. 1994 januárja és júniusa között a háború leghevesebb harcai zajlottak, és akár 25 000 embert öltek meg.A harcok nem korlátozódtak Kabulra, ugyanis a Dzsamiat erői rajtaütést hajtottak végre a Dosztum fő hatalmi bázisának számító Mazari Sarif városán is. A kabuli veszteséget a Dzsamiat-erők Észak-Afganisztánból történő végleges kiűzése ellensúlyozta. A Mazari Sarifban folytatott súlyos harcok után Dzsamiat kiszorult, bár nagy mennyiségű jelentés érkezett a nemi erőszakról és törvénytelen kivégzésről. Mazari Sarif elfoglalása után Dosztum erőfeszítéseit az északi pozíció megerősítésére összpontosította.
A fontosabb frakciók által ellenőrzött területek 1994
A tálibok felemelkedése alapvetően változtatta meg az afganisztáni helyzetet, a pastu mudzsahid pártok és miliciák tagságát magába olvasztotta a fundementalista mozgalom. A Korán-iskolások villámgyors előretörését a Hizb-i Iszlámi Gulbuddin felbomlása és csapatainak tömeges átállása segítette elő. A HIG helyi parancsnokai közül sokan "ideológiai szimpátiából és törzsi szolidaritásból" csatlakoztak a tálibokhoz.
Dosztum emberei Kunduz közelében
A tálib előrenyomulással párhuzamosan, de a táliboktól függetlenül az Afganisztáni Iszlám Állam kormányával hadakozó Dosztum tábornok erői 1995. január 25-én elfoglalták Kunduz városát. A pakisztáni Szolgálatok Közötti Hírszerzés(ISI) bábáskodott a titkos Dosztum-tálib szövetség születésénél. Az egyezmény értelmében a Dzsunbis ellenőrzése alá vonta Badghisz tartományt és légiereje támogatást nyújtott a tálib erők számára a heráti Iszmail Khannal vívott harcaik során. Dosztum technikusai tették bevethető állapotúvá a kandahári reptéren korábban zsákmányolt tálib MiG-eket.
Dosztum vazallusai(1996)
(folyt. köv)