W
Wilson
Guest
A Tálibok barátai sorozat. Hivatalos trailer a Kandahar stúdiótól.
[BIZTPOL] Afganisztáni helyzet
- Téma indítója Unio
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
A Tálibok barátai sorozat. Hivatalos trailer a Kandahar stúdiótól.
A legjobb terrorista amelyik a párját ritkítja ! LOL
A hazara kisebbség szerint a tálibok kisajátítják földtulajdonukat A tálibok nemrégiben elrendelték mintegy száz Közép-Afganisztánban élő hazara család tulajdonának kisajátítását - mondta el az AFP francia hírügynökségnek a kisebbség több tagja.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/234027/
Forrás: https://kuruc.info/r/4/234027/
W
Wilson
Guest
W
Wilson
Guest
A tálibok ma nyilvánosan kivégeztek egy férfit Herat tartományban, akit emberrablással vádoltak.
A tálibok holttestet akasztottak ki egy darura a nyugat-afganisztáni Herát főterén - írta az AP hírügynökség egy szemtanúra hivatkozva.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/234050/
Forrás: https://kuruc.info/r/4/234050/
K
kamm
Guest
Remek, nincs ám belőlük elég így is itt...
New York Post : Last Jew of Afghanistan heading to New York City.
nypost.com
New York Post : Last Jew of Afghanistan heading to New York City.
Last Jew of Afghanistan heading to New York City
Zebulon Simantov, the famed last Jew of Afghanistan, is getting ready to hit the Big Apple.
nypost.com
W
Wilson
Guest
A tálibok az emberrablókat így fogják megbüntetni.
A herati nyilvános kivégzésekkel kapcsolatban. A jelentések szerint a tálibok Heratban 7 embert akasztottak fel különösen súlyos bűncselekmények miatt. Helyi források szerint a 7-ből legalább 4-et már holtan akasztottak fel, ez egy gyermekrabló banda volt, akiket a tálibok "műveleti és keresési műveletek" során likvidáltak.... A helyi kormányzó döntése szerint a megöltek holttestét szándékosan akasztották fel a város központjában, hogy a helyieknek megmutassák, hogy embereket (és különösen gyerekeket) elrabolni nem jó dolog. Minden holttest mellkasára azt írták: "Az emberrablók így fognak megbűnhődni.
A tálib szóvivő így magyarázta az incidenst.
Muhajir elmondta, hogy a biztonsági erők értesültek arról, hogy egy üzletembert és fiát szombat reggel elrabolták a városban. A rendőrség lezárta a városból kivezető utakat, a tálibok pedig egy ellenőrzőpontnál állították meg a férfiakat, ahol "tűzharcra került sor" - mondta. "A néhány perces harcok eredményeként az egyik mudzsahedünk megsebesült, és mind a négy emberrablót megöltük" - mondta Muhajir az AFP-nek küldött rögzített nyilatkozatában. "Mi vagyunk az Iszlám Emirátus. Senki sem árthat nemzetünknek. Senki sem rabolhat el embereket" - mondta a videóban.
Muhajir hozzátette, hogy a szombati incidens előtt más emberrablások is történtek a városban, és a tálibok mentették ki egy fiút. Elmondta, hogy egy emberrablót megöltek, három másikat pedig letartóztattak, bár egy másik esetben a tálibok "kudarcot vallottak, és az emberrablóknak sikerült pénzt szerezniük". "Ez nagyon elszomorított minket, mert miközben mi Heratban vagyunk, a mi embereinket elrabolják" - mondta Muhajir. "Hogy a többi emberrabló megtanulja, hogy ne raboljon el senkit, és ne zavarja a lakosokat, felakasztottuk őket a város terein, és mindenki tudtára adtuk, hogy aki lop, elrabol vagy bármilyen cselekményt követ el a mi népünk ellen, az büntetést kap."
" Insta szelfik Heratban.
Szokás szerint rámutathatunk - nincs szánalom a gyerekrablók iránt, a tálibok megfélemlítési módszerei tipikusan középkoriak.
PS. Ami egy másik kivégzést illeti, állítólag egy bolti rablót vadásztak le, aki kirabolt egy helyi kereskedőt. De egyelőre nincsenek fotók vagy videók erről az estről.
Colonelcassad
W
Wilson
Guest
De @kamm nézd a jó oldalát szereti a drága whiskyt és már a munkán jár az esze ( üzletelni akar) ezek alapján nekem az az érzésem, hogy befog illeszkedni nem fog kilógni a sorból a "nagy almában"Remek, nincs ám belőlük elég így is itt...
New York Post : Last Jew of Afghanistan heading to New York City.
Last Jew of Afghanistan heading to New York City
Zebulon Simantov, the famed last Jew of Afghanistan, is getting ready to hit the Big Apple.
.
K
kamm
Guest
Nekem nincs bajom senkivel, de amit az ortodoxok muvelnek itt, baszki... azert ilyesmit sehol mashol nem mernenek megcsinalni. Komolyan, meg Izraelben sem.De @kamm nézd a jó oldalát szereti a drága whiskyt és már a munkán jár az esze ( üzletelni akar) ezek alapján nekem az az érzésem, hogy befog illeszkedni nem fog kilógni a sorból a "nagy almában"
W
Wilson
Guest
Na mesélj, csak nem vették meg a Central parkot és azt tervezik, hogy jó pár zsinagógát és kóser vágóhidat akarnak építeni rajta
.
Meg, ha jól rémlik, akkor szíriai.Ez a videó már vagy 5 éves is meglehet. Persze még mindig jó.
A britek a 19. század végén egy pufferzóna kialakítása mellett döntöttek brit India és a cári Oroszország között. Ennek eredményeképpen meggyőzték és támogatták Amir Abdul Rahman Khan-t, az afgán uralkodót, hogy terjessze ki birodalmát észak felé az Amu-Darja folyóig. Ehhez szükség volt Afganisztán középső hegyvidékének, Hazaradzsat megszállására. A kán mintegy 8000 Ghilzai pastunt- egy rivális pastu törzsszövetségi csoport- telepített Hazaradzsatba és Afganisztán északi részére. Kán először meggyőzte és megvesztegette a hazara véneket, hogy biztosítsák Ghilzajok zökkenőmentes letelepítését a Hazaradzsatba. Később azonban a hazarák felléptek Kán ellen az elkövetett „atrocitások” és a rájuk kivetett „többszörös adók” miatt. Felkelésük felkeltette a kán haragját, ő pedig dzsihádot, azaz Szent Háborút hirdetett a „hitetlen” (síita) hazara ellen.
Ennek eredményeként 30 000–40 000 fegyveres gyűlt össze a dzsihád iránti felhívására, akiknek nagy részét a kucsik* ahmadzai és mohmand törzsei állították ki. Miután a kán „dzsihádja” győzedelmeskedett, elidegenítette a hazarák földbirtokait, és a kucsiknak osztotta szét őket. A hazarák Amir Abdul Rahman Khan és fia, Habibullah Khan uralkodása alatt számos lázadást rendeztek 1903 -ban, 1908 -ban, 1909 -ben és 1914 -ben, de erőfeszítéseik sikertelenek voltak, és folytatódott földjeik szétosztása a „bégek” („hazara feudális földesurak”) és a kucsik számára. A hazarák élete nehéz volt, de az idő múlásával Amir Abdul Rahman Khan megengedte a hazaráknak, hogy földjükön gazdálkodhassanak. 1919 -ben azonban, amikor Khan unokája, Amanullah Khan trónra került, visszaállította Hazaras földjogát és a kucsik „birtokát a legmagasabb legelőre” korlátozták csak a középhegységben (uo. 23). Bár a kucsiakat előnyben részesítő egyenlőtlenség megmaradt, a hazaráknak sikerült „békés” kapcsolatot kialakítaniuk a kucsikkal. Egészen 1978 -ig, amikor Daud Khánt, Afganisztán első elnökét megdöntötték, ez a kapcsolat hazarák és kucsik között békés volt, a központi kormányzat erős befolyása és a két csoport hagyományos konfliktusmegoldási megállapodása miatt.
A térség 1979 -es állami szétesésével párhuzamosan a nomádok is elvesztették a kiváltságos státuszukat, és nem tudtak belépni a régióba a helyi ellenségeskedések miatt, ami évtizedek óta felhalmozódott ellenük. A helyi hazara mudzsahedin szervezetek éltek a lehetőséggel, hogy visszaszerezzék a legelőkhöz való jogukat, és elutasították a nomádok tulajdonjogát a gazdaságok felett. A nagy demográfiai nyomás és a művelhető területek szűkössége is arra kényszerítette a helyi gazdákat, hogy a legelőket gazdaságokká alakítsák. A háború húsz éve alatt a kucsik többsége nem tudott bemerészkedni a régióba, hogy beszedje a földbérletből származó hátralékot. A hazarák elleni tálib háború újabb lehetőséget biztosított számukra, hogy visszatérjenek a régióba. A nomádok a tálib erők nagy részét alkották a Hazaradzsatban, mivel abban reménykedtek, hogy a térség meghódítása ismét lehetővé teszi számukra, hogy visszatérjenek és behajthassák a felhalmozott hátralékokat. Na'iem Kochi, egy pastun nomád, aki most a tálibokkal szövetkezik, törzsi harcosok százait szervezte be a Bamijanra támadó tálib hadseregbe. Közvetlenül azután, hogy átvették az irányítást a térség felett, Kochi és követői megkísérelték arra kényszeríteni a helyi gazdákat Pandzsábban és Bamijan más kerületeiben, hogy fizessék ki a háborús évek terméséből való részesedésüket. Nomádok kötelékei mozogtak a régió felé. A hazarák többsége számára kucsik érkezése a tálibok égisze alatt emlékeztetett zaklatott múltjukra, és a homályos jövő baljós jele volt. A nomádok követelései a térség földjével kapcsolatban szikrázhatnak egy másik válság, amelyet a szűkös és felbecsülhetetlen értékű erőforrások, például a föld és a víz okoznak. Omar mulla rendelete, amelyet nyilvánvalóan a tálib titkosszolgálat 1997 tavaszán tett közzé Kandahárban, feltárja a hazarákkal szembeni tálib politika végső céljait. A rendelet a kucsi vezetőket szólította meg, és a hazarákat a pastun nép vallási és történelmi ellenségének írja le. Sürgeti őket, hogy mozgósítsanak Na'iem Kochi mulla vezetésével, hogy megerősítsék történelmi szerepüket a Hazaradzsatban, és fokozatosan kényszerítsék lakóit, hogy kiürítsék földjeiket. Szigorú katonai intézkedéseket szorgalmaz a hazara törzsek kiutasítására földjeikről, teljes gazdasági embargót a régióval szemben, a mongol történelmi maradványok megsemmisítését és egy síita-ellenes propagandakampány kezdeményezését. A mongol történelmi maradványok megsemmisítése és a hazara területek erőszakos elfoglalásának szándéka vagy azt mutatja, hogy a tálibok erőteljes vallási retorikája ellenére erős etnikai és gazdasági összetevők is szerepeltek napirendjükön, vagy terveik opportunisták. Ez a rendelet, összehasonlítva Amir Abdur Rahman fatváival és a hazarákkal kapcsolatos kijelentéseivel, azt mutatja, hogy mind a tálibok, mind Abdur Rahman szektás háborúkat vívott, amelyek etnikai és gazdasági indítékok miatt több tízezer fős pastu törzsi hadi illetményt mozgósítottak.
Sem Abdur Rahman, sem a tálib kormányok nem biztosítottak politikai teret a hazara dezertőrök és kollaboránsok számára, miután a háború véget ért, és a régiót központi kormányzati ellenőrzés alá vonták. Ez az afgán kormányok egyik fő gyengeségét mutatja: a kapacitás vagy a politikai akarat hiánya az ellenzék befogadására és bevonására politikai rendezés révén. Kabul történelmileg a katonai szembenállást részesítette előnyben ellenfeleivel szemben, és hiányzott a politikai akarata a befogadóbb politikai rend felé.
Kucsi nomádok vándorlási útvonalai
*Kucsi/Kuchi, Kochi/: A kucsi szó (کوچی)a kucs szóból származik (کوچ),amely, ha igeként használják, vándorolni vagy a sátorfát felszedni jelentéssel, míg főnévként migrációt, elmozdulást jelent.
Kucsi Afganisztán nomád pásztorkodó vagy transzhumáló lakosságát takarja. Emellett utal életmódra (vándorló), termelési módra (állatállomány
függő) és kulturális identitásra. A közhiedelemmel ellentétben kucsi nem etnikai csoport, és nem a pastu népcsoport alcsoportja, ezért az összes kucsit pastunnak minősíteni félrevezető. Míg a kucsik többségének etnikai hovatartozása pastu, addig a kucsik közé tartoznak beludzs, arab, kirgiz, türkmen, üzbég és aimaq törzsi csoportok is. Pastu, dari, török és üzbég nyelven beszélnek, és túlnyomórészt a szunnita szektát vagy vallási gondolkodásmódot követik. Létszámukat 2005 körül 1,5-2,5 millió főre(a teljes népesség) 5-10 %-ra becsülték a kutatók.
„Euer Kommandeur weint abends auch“
Deutsche Luftbrücke rettet Ende August Tausende Menschen aus Kabul. Erinnerungen an eine untergehende Gesellschaft bleiben.
www.bundeswehr.de
W
Wilson
Guest
A tálibok csapatokat vezényelnek a Tádzsikisztán határához
A tálibok megkezdték a csapatok bevetését a Tádzsikisztán határán.
A tálib vezetés figyelmezteti Tádzsikisztánt, hogy ne avatkozzon be Afganisztán ügyeibe, és hogy Tádzsikisztánnak emlékeznie kell arra, hogy minden fellépésre reagálni fognak.
A tálibok következményekkel fenyegetik Tádzsikisztánt, ha továbbra is kommunikál Afganisztánban a tálibellenes erőkkel, és menedéket nyújt az Iszlám Emirátus ellenségeinek - Masud Jr. és Saleh.
Colonelcassad
W
Wilson
Guest
W
Wilson
Guest
Hogyan növelte az amerikai erők által 9/11 után elkövetett tömeges gyilkosságok a tálibok támogatottságát.
Emma Graham-Harrison 2021. szeptember 10.
Néhány afgán családot szinte teljesen kiirtottak a mészárlások és a légicsapások, ami arra ösztönözte a túlélőket, hogy fegyvert ragadjanak a nyugat ellen..
A Panjwai körzetben található Zangabad falu férfijai szeptember 11. előestéjén felsorakoztak, hogy megszámolják és megemlékezzenek halottaikról, arról a több tucatnyi rokonukról, akiket elmondásuk szerint a közel 20 évvel ezelőtt először a közöttük megjelent idegen erők öltek meg.
Vályogházak, mezők és gránátalmaültetvények csoportja volt a háború talán leghírhedtebb mészárlásának helyszíne, amikor Robert Bales amerikai őrmester kisétált egy közeli bázisról, hogy hidegvérrel lemészárolja a helyi családokat. Megölt 16 embert, köztük kilenc gyermeket. Amerika tragédiája, családok ezreinek szörnyű veszteségei azon a 2001. szeptemberi reggelen közvetve hasonló gyászba torkolltak más családok ezreinek fél világgal arrébb.
Afgán falusiak imádkoznak a Robert Bales által elkövetett ámokfutásban megölt 16 áldozat egyikének sírjánál. Fényképek: Allauddin Khan/AP
Az afgánok, akik alig vagy semmit sem tudtak a New York-i tornyokba repült repülőgépekről, és akiknek minden bizonnyal semmilyen kapcsolatuk nem volt az al-Kaidával, belekeveredtek az ezt követő háborúba, amely évről évre szeretteik életét követelte.
Haji Muhammad Wazir 2012. március 11-én hajnalban négyéves fiát leszámítva szinte az egész közvetlen családját elvesztette. Ez több mint egy évtizeddel az ikertornyok leomlása után történt, de az amerikai hadsereg tornyok elleni Al-Kaida támadás miatt állt a küszöbén. Bales megölte feleségét, négy fiát, négy lányát és két másik rokonát. A gyerekeket fejbe lőtte, majd megpróbálta elégetni a holttestüket. "Nagyon nehéz nekem, még mindig úgy érzem, hogy ezek a dolgok mintha most történtek volna" - mondta Wazir a Guardiannek, közel egy évtizeddel azután, hogy a szinte elképzelhetetlen mészárlás darabokra tépte az életét.
"Nagyon boldog vagyok, hogy az amerikai erők végre elhagyták Afganisztánt, és nagyon hálás vagyok Allahnak, hogy ez megtörtént. Végre biztonságban érzem magam."
Ezek a gyilkosságok voltak talán a háború legjelentősebb civil halálesetei. De nem ez volt az egyetlen eset, amikor az idegen erők nagyszámú nőt, gyermeket és nem harcoló férfit öltek meg Afganisztán egyetlen körzetének ebben az egy szegletében. A Guardiannek nyilatkozó öt zangabadi férfi elmondta, hogy 49 rokonukat vesztették el a légicsapásokban és a mészárlásban, a közel egy évtizeden át tartó vérontásban. Ezek a szörnyű veszteségek, amelyek Afganisztán számos részén megismétlődtek, erős toborzóeszköznek bizonyultak a tálibok számára, akik lassan összegyűjtötték erőiket az ország visszafoglalására.
"Nem mehettem harcolni, mert a családomból egyedül én maradtam, hogy gondoskodjak a fiamról, de anyagilag és más módon támogattam őket" - mondta Wazir a tragédiát követő eseményekről.
A Panjwai körzet tálib parancsnoka, Faizani Mawlawi Sahab elmondta, hogy minden egyes tömeggyilkosság újabb embereket sodort a karjaikba, és a 2012-es mészárlás különösen nagy gyászt és borzalmat váltott ki. "Bár néhányan már korábban is támogattak minket, az eset után mindenki csatlakozott vagy segített valamilyen módon" - mondta.
Egy afgán fegyverkereskedő fegyvereket árul a boltjában az afganisztáni Kandahár Panjwai körzetében, 2021. szeptember 7-én. Fénykép: EPA
A közeli Kandahár volt a tálibok fővárosa, amikor először uralták Afganisztánt, itt élt első vezetőjük, Muhammad Omar molla, és rövid ideig Oszama bin Laden, az Amerika elleni támadások kitervelője is. A tálibok alapító tagjai Kandahár nagy körzetéből származtak, és a várost körülvevő mezőgazdasági körzetek földjei és gyümölcsöskertjei ismét a harcosok fellegváraivá váltak, amikor újra elkezdtek csoportosulni az USA vezette erők ellen. A lecke, amit nem tanultunk meg 9/11 után: a béke lehetetlen, ha nem beszélünk az ellenségeinkkel | Jonathan Powell A csoport 2001-ben megpróbált tárgyalásokat folytatni a megadásról, amit az ország akkori elnöke, Hamid Karzai szívesen elfogadott. De Amerika vezetőit, akik még mindig Bin Laden utáni, egy évtizedig tartó hajszában voltak, jobban érdekelte a bosszú, mint Afganisztán jövője.
"Az Egyesült Államok nem hajlik arra, hogy megadásról tárgyaljon" - jelentette ki akkoriban Donald Rumsfeld védelmi miniszter, olyan önteltséggel, amelyet az Afganisztánban a következő két évtizedben elvesztett életek és az ott elköltött óriási pénzeket eredményezet. Omar mullah és Bin Laden végül is túlélte azt a kormányt, amelyben Rumsfeld szolgált.
Az amerikai tisztviselők nyilvánvalóan képtelenek voltak felismerni, hogy a táliboknak van támogatói tábora Afganisztánban, bármennyire is visszataszítóak voltak a kormányzási elveik, kezdve a nők oktatásának és a legtöbb munkának a tilalmától kezdve az olyan büntetések elfogadásáig, mint a korbácsolás, az amputáció és a nyilvános kivégzések.
"A felkelés nem volt elkerülhetetlen. Jó esély volt a békére 2001-ben. Mindenki, beleértve a tálibokat is, elfogadta, hogy legyőzték őket. De az USA és afgán szövetségeseik üldözték és marginalizálták azokat, akik elvesztették a háborút, nem csak a tálibokat, hanem a hatalmat átvevők törzsi és frakcióbeli riválisait is" - mondta Kate Clark, az Afghanistan Analysts Network társigazgatója.
Ahogy a külföldi misszió megpróbálta visszaszerezni az irányítást a táliboktól, a völgyek megteltek bázisokkal, és a harcok felerősödtek. Mivel a háború nem kíméli a civileket, az áldozatok száma egyre nőtt.
Hasti Mohammad, egy másik zangabadi lakos 2006-ban 18 rokonát vesztette el, amikor úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a heves harcok elől az egyik első nagyobb nyugati hadjárat, a kanadai vezetésű Medúza hadművelet idején.
A csoport sátrak alatt keresett menedéket a sivatagi bozótosban, mivel védve érezték magukat a nyílt terepen való elszigeteltségük miatt, de egy légicsapás célba vette őket. A NATO-misszió végül elismerte, hogy a támadásokban mintegy 30 civil vesztette életét, és hasonló számú tálib fegyveres halálát is elkönyvelte.
Emma Graham-Harrison 2021. szeptember 10.
Néhány afgán családot szinte teljesen kiirtottak a mészárlások és a légicsapások, ami arra ösztönözte a túlélőket, hogy fegyvert ragadjanak a nyugat ellen..
A Panjwai körzetben található Zangabad falu férfijai szeptember 11. előestéjén felsorakoztak, hogy megszámolják és megemlékezzenek halottaikról, arról a több tucatnyi rokonukról, akiket elmondásuk szerint a közel 20 évvel ezelőtt először a közöttük megjelent idegen erők öltek meg.
Vályogházak, mezők és gránátalmaültetvények csoportja volt a háború talán leghírhedtebb mészárlásának helyszíne, amikor Robert Bales amerikai őrmester kisétált egy közeli bázisról, hogy hidegvérrel lemészárolja a helyi családokat. Megölt 16 embert, köztük kilenc gyermeket. Amerika tragédiája, családok ezreinek szörnyű veszteségei azon a 2001. szeptemberi reggelen közvetve hasonló gyászba torkolltak más családok ezreinek fél világgal arrébb.
Afgán falusiak imádkoznak a Robert Bales által elkövetett ámokfutásban megölt 16 áldozat egyikének sírjánál. Fényképek: Allauddin Khan/AP
Az afgánok, akik alig vagy semmit sem tudtak a New York-i tornyokba repült repülőgépekről, és akiknek minden bizonnyal semmilyen kapcsolatuk nem volt az al-Kaidával, belekeveredtek az ezt követő háborúba, amely évről évre szeretteik életét követelte.
Haji Muhammad Wazir 2012. március 11-én hajnalban négyéves fiát leszámítva szinte az egész közvetlen családját elvesztette. Ez több mint egy évtizeddel az ikertornyok leomlása után történt, de az amerikai hadsereg tornyok elleni Al-Kaida támadás miatt állt a küszöbén. Bales megölte feleségét, négy fiát, négy lányát és két másik rokonát. A gyerekeket fejbe lőtte, majd megpróbálta elégetni a holttestüket. "Nagyon nehéz nekem, még mindig úgy érzem, hogy ezek a dolgok mintha most történtek volna" - mondta Wazir a Guardiannek, közel egy évtizeddel azután, hogy a szinte elképzelhetetlen mészárlás darabokra tépte az életét.
"Nagyon boldog vagyok, hogy az amerikai erők végre elhagyták Afganisztánt, és nagyon hálás vagyok Allahnak, hogy ez megtörtént. Végre biztonságban érzem magam."
Ezek a gyilkosságok voltak talán a háború legjelentősebb civil halálesetei. De nem ez volt az egyetlen eset, amikor az idegen erők nagyszámú nőt, gyermeket és nem harcoló férfit öltek meg Afganisztán egyetlen körzetének ebben az egy szegletében. A Guardiannek nyilatkozó öt zangabadi férfi elmondta, hogy 49 rokonukat vesztették el a légicsapásokban és a mészárlásban, a közel egy évtizeden át tartó vérontásban. Ezek a szörnyű veszteségek, amelyek Afganisztán számos részén megismétlődtek, erős toborzóeszköznek bizonyultak a tálibok számára, akik lassan összegyűjtötték erőiket az ország visszafoglalására.
"Nem mehettem harcolni, mert a családomból egyedül én maradtam, hogy gondoskodjak a fiamról, de anyagilag és más módon támogattam őket" - mondta Wazir a tragédiát követő eseményekről.
A Panjwai körzet tálib parancsnoka, Faizani Mawlawi Sahab elmondta, hogy minden egyes tömeggyilkosság újabb embereket sodort a karjaikba, és a 2012-es mészárlás különösen nagy gyászt és borzalmat váltott ki. "Bár néhányan már korábban is támogattak minket, az eset után mindenki csatlakozott vagy segített valamilyen módon" - mondta.
Egy afgán fegyverkereskedő fegyvereket árul a boltjában az afganisztáni Kandahár Panjwai körzetében, 2021. szeptember 7-én. Fénykép: EPA
A közeli Kandahár volt a tálibok fővárosa, amikor először uralták Afganisztánt, itt élt első vezetőjük, Muhammad Omar molla, és rövid ideig Oszama bin Laden, az Amerika elleni támadások kitervelője is. A tálibok alapító tagjai Kandahár nagy körzetéből származtak, és a várost körülvevő mezőgazdasági körzetek földjei és gyümölcsöskertjei ismét a harcosok fellegváraivá váltak, amikor újra elkezdtek csoportosulni az USA vezette erők ellen. A lecke, amit nem tanultunk meg 9/11 után: a béke lehetetlen, ha nem beszélünk az ellenségeinkkel | Jonathan Powell A csoport 2001-ben megpróbált tárgyalásokat folytatni a megadásról, amit az ország akkori elnöke, Hamid Karzai szívesen elfogadott. De Amerika vezetőit, akik még mindig Bin Laden utáni, egy évtizedig tartó hajszában voltak, jobban érdekelte a bosszú, mint Afganisztán jövője.
"Az Egyesült Államok nem hajlik arra, hogy megadásról tárgyaljon" - jelentette ki akkoriban Donald Rumsfeld védelmi miniszter, olyan önteltséggel, amelyet az Afganisztánban a következő két évtizedben elvesztett életek és az ott elköltött óriási pénzeket eredményezet. Omar mullah és Bin Laden végül is túlélte azt a kormányt, amelyben Rumsfeld szolgált.
Az amerikai tisztviselők nyilvánvalóan képtelenek voltak felismerni, hogy a táliboknak van támogatói tábora Afganisztánban, bármennyire is visszataszítóak voltak a kormányzási elveik, kezdve a nők oktatásának és a legtöbb munkának a tilalmától kezdve az olyan büntetések elfogadásáig, mint a korbácsolás, az amputáció és a nyilvános kivégzések.
"A felkelés nem volt elkerülhetetlen. Jó esély volt a békére 2001-ben. Mindenki, beleértve a tálibokat is, elfogadta, hogy legyőzték őket. De az USA és afgán szövetségeseik üldözték és marginalizálták azokat, akik elvesztették a háborút, nem csak a tálibokat, hanem a hatalmat átvevők törzsi és frakcióbeli riválisait is" - mondta Kate Clark, az Afghanistan Analysts Network társigazgatója.
Ahogy a külföldi misszió megpróbálta visszaszerezni az irányítást a táliboktól, a völgyek megteltek bázisokkal, és a harcok felerősödtek. Mivel a háború nem kíméli a civileket, az áldozatok száma egyre nőtt.
Hasti Mohammad, egy másik zangabadi lakos 2006-ban 18 rokonát vesztette el, amikor úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a heves harcok elől az egyik első nagyobb nyugati hadjárat, a kanadai vezetésű Medúza hadművelet idején.
A csoport sátrak alatt keresett menedéket a sivatagi bozótosban, mivel védve érezték magukat a nyílt terepen való elszigeteltségük miatt, de egy légicsapás célba vette őket. A NATO-misszió végül elismerte, hogy a támadásokban mintegy 30 civil vesztette életét, és hasonló számú tálib fegyveres halálát is elkönyvelte.
W
Wilson
Guest
2.
Ugyanebben a légicsapásban meghalt Sardar Mohammad 14 rokona (nincs rokona). Nyugaton alig került be a hírekbe. Pedig Sardar a légicsapás hatására olyannyira erőszakossá vált, hogy mire a kanadaiak 2011-ben, nem sokkal a mészárlás előtt átadták a terepet az amerikaiaknak, a csapatok állítólag már a "Zangaboom" becenevet adták neki.
Alig több mint egy évvel később Bales kisétált a bázisáról, hogy civileket mészároljon le, és körülbelül négy évvel később Lal Mohammad családját egy robbanás tépte szét, amely öt gyermekével végzett, miközben a házuk előtt játszottak.
A kanadai hadsereg erői elfoglalják állásaikat a tálib harcosok felkutatása során, 2006. június 14-én Panjwaiban. Fényképek: John Moore/Getty Images
A legidősebb 12, a legfiatalabb mindössze hat éves volt. Úgy véli, hogy a támadás amerikai légicsapás volt, bár a Guardian nem tudta függetlenül megerősíteni a támadás részleteit. Az afganisztáni polgári veszteségekről nincs átfogó nyilvános adatbázis, és a híradásokban sem jelent meg.
Nem sokkal azután, hogy gyermekeit megölték, Lal Mohammadot őrizetbe vették és a Kabul melletti Bagram légibázison lévő börtönbe küldték, ahol hat évig volt, amíg a tálibok múlt havi előrenyomulása lehetővé nem tette a börtönből való tömeges kitörést. Ragaszkodik ahhoz, hogy a családból senki sem volt felkelő a halálesetek előtt.
"Én nem voltam a tálibokkal, a családtagjaim nem voltak a tálibokkal. De amint ezek a dolgok megtörténtek, a legtöbben közülünk csatlakoztak a tálibokhoz. Nem volt más lehetőségünk" - mondta. "Az amerikaiak megölték őket, így az egyetlen módja a boldogulásnak az volt, hogy csatlakoztunk a tálibokhoz".
A gyászon keresztül történő toborzás komor történetei mindkét oldalról érkeztek. A tálib öngyilkos merényletek gyakran civileket céloztak vagy öltek meg. A vidéki területeken és az utakon a katonáknak szánt rögtönzött bombákat túl gyakran robbantották fel a mindennapi életüket élő emberek. Több hiteles beszámoló is van arról, hogy a tálib harcosok embereket kényszerítettek arra, hogy emberi pajzsként szolgáljanak.
Még Bales mészárlása után is lázadás tört ki Panjwai egyes részein a helyiek részéről, akik azt állították, hogy elegük van a tálibok mészárlásából.
A tálibok azt állítják, hogy tanultak a múltból, amnesztiát ajánlottak korábbi ellenfeleiknek, oktatást ígértek a lányoknak, és még egy inkluzív kormányt is létrehoztak. De a keményvonalas, kizárólag férfiakból álló, kizárólag tálibokból álló új kabinetjük, a megtorlásokról szóló jelentések és a tüntetésekkel szembeni kemény fellépés felvetette azt a lehetőséget, hogy az erőszak körforgása hamarosan újraindulhat.
"Egyre másra láttuk, hogy az afgánok sokáig szenvedtek az ilyen üldöztetéstől, és hogyan próbálták elérni, hogy a korrupt és visszaélő hivatalnokok megváltozzanak, és csak nagyon végül és vonakodva ragadtak fegyvert" - mondta Clark.
"Attól tartok, hogy ugyanez ismét megtörténhet. A tálibok a győzelemtől megrészegülve újra a bosszú körforgását indíthatják el, üldözve és marginalizálva azokat, akiket legyőztek." - mondta.
amp.theguardian.com
Ugyanebben a légicsapásban meghalt Sardar Mohammad 14 rokona (nincs rokona). Nyugaton alig került be a hírekbe. Pedig Sardar a légicsapás hatására olyannyira erőszakossá vált, hogy mire a kanadaiak 2011-ben, nem sokkal a mészárlás előtt átadták a terepet az amerikaiaknak, a csapatok állítólag már a "Zangaboom" becenevet adták neki.
Alig több mint egy évvel később Bales kisétált a bázisáról, hogy civileket mészároljon le, és körülbelül négy évvel később Lal Mohammad családját egy robbanás tépte szét, amely öt gyermekével végzett, miközben a házuk előtt játszottak.
A kanadai hadsereg erői elfoglalják állásaikat a tálib harcosok felkutatása során, 2006. június 14-én Panjwaiban. Fényképek: John Moore/Getty Images
A legidősebb 12, a legfiatalabb mindössze hat éves volt. Úgy véli, hogy a támadás amerikai légicsapás volt, bár a Guardian nem tudta függetlenül megerősíteni a támadás részleteit. Az afganisztáni polgári veszteségekről nincs átfogó nyilvános adatbázis, és a híradásokban sem jelent meg.
Nem sokkal azután, hogy gyermekeit megölték, Lal Mohammadot őrizetbe vették és a Kabul melletti Bagram légibázison lévő börtönbe küldték, ahol hat évig volt, amíg a tálibok múlt havi előrenyomulása lehetővé nem tette a börtönből való tömeges kitörést. Ragaszkodik ahhoz, hogy a családból senki sem volt felkelő a halálesetek előtt.
"Én nem voltam a tálibokkal, a családtagjaim nem voltak a tálibokkal. De amint ezek a dolgok megtörténtek, a legtöbben közülünk csatlakoztak a tálibokhoz. Nem volt más lehetőségünk" - mondta. "Az amerikaiak megölték őket, így az egyetlen módja a boldogulásnak az volt, hogy csatlakoztunk a tálibokhoz".
A gyászon keresztül történő toborzás komor történetei mindkét oldalról érkeztek. A tálib öngyilkos merényletek gyakran civileket céloztak vagy öltek meg. A vidéki területeken és az utakon a katonáknak szánt rögtönzött bombákat túl gyakran robbantották fel a mindennapi életüket élő emberek. Több hiteles beszámoló is van arról, hogy a tálib harcosok embereket kényszerítettek arra, hogy emberi pajzsként szolgáljanak.
Még Bales mészárlása után is lázadás tört ki Panjwai egyes részein a helyiek részéről, akik azt állították, hogy elegük van a tálibok mészárlásából.
A tálibok azt állítják, hogy tanultak a múltból, amnesztiát ajánlottak korábbi ellenfeleiknek, oktatást ígértek a lányoknak, és még egy inkluzív kormányt is létrehoztak. De a keményvonalas, kizárólag férfiakból álló, kizárólag tálibokból álló új kabinetjük, a megtorlásokról szóló jelentések és a tüntetésekkel szembeni kemény fellépés felvetette azt a lehetőséget, hogy az erőszak körforgása hamarosan újraindulhat.
"Egyre másra láttuk, hogy az afgánok sokáig szenvedtek az ilyen üldöztetéstől, és hogyan próbálták elérni, hogy a korrupt és visszaélő hivatalnokok megváltozzanak, és csak nagyon végül és vonakodva ragadtak fegyvert" - mondta Clark.
"Attól tartok, hogy ugyanez ismét megtörténhet. A tálibok a győzelemtől megrészegülve újra a bosszú körforgását indíthatják el, üldözve és marginalizálva azokat, akiket legyőztek." - mondta.
How mass killings by US forces after 9/11 boosted support for the Taliban | Afghanistan | The Guardian
Some Afghan families were all but wiped out by massacres and airstrikes, prompting survivors to take up arms against the west
amp.theguardian.com
Kimondta Jehova nevét?
Az én kedves afgánjaim azért küldtek e-mailt a Belügyminisztériumba mert a szőlő nem volt megmosva.
Januárig biztos, hogy itt maradnak.