Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője, keresztények mészárosa.
Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoslav kommunista Néphadseregben. Tító fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnök volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években.
A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt, mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman (kép jobbra)
és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.
A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok nélkül), hogy "zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezető zsidó volt." Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok , Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14, 6 oldal.
Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen megfigyelte: "Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie, hogy a sztálini időszak alatt az ország leghatalmasabb emberei --Berman és Minc-- mindketten zsidók voltak, ahogy a legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt." (N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal).
Solomon Morel (képe a bal oldalon látható): Háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg, néha önkezével (lásd "Salamon haragja", Village Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért ) Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vini. Végül is ő csak védtelen németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma?
Julius Hammer, M.D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó Lenin és Sztálin számára, Julius fia. "A kommunista párt volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetőinek mindig legalább negyven százaléka. " (Forrás: "Pakn Treger: Jiddis gyökerektől a zsidó kultúra határaira ," 1997 ősze, 18 o.).
Lev Davidovich Landau: Sztálinista fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztője. Klaus Fuchs: segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU kémszolgálata, Fuchs segítője. Julius és Ethel Rosenberg: ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítője. Markus Wolf: of német kommunista titkosrendőrség (Stasi) vezetője.
Howard Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi női ruházati ipari szakszervezet vezetője. Nahum Goldmann: a zsidó világkongresszus, megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor Rothschild: brit kémfőnök, Sztálin ügynöke.
Mark Zborowski: "...történészek őt tartják a szovjet terrortevékenység minden idők legfélelmetesebb szovjet kémének." (Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26,). Zborowski, aki orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion kórházban San Franciscoban. Számos pszichiátert és orvost képezett ott ki. 1990-ben halt meg ( lásd: "Doktor Zborowski és Monsieur Etienne furcsa esete " Philippe Videliertől, a Le Monde Diplomatique-ban ,1992 decemberében).
1936-1939 között, amikor Sztálin "nemzetközi brigádjának" erői szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok legnagyobb többségét. "Több mint 40,000 önkéntes harcolt a nemzetközi brigádban...Az önkéntesek között nagy számban voltak zsidók: 7,000 és 10,000 közötti számban voltak a nemzetközi brigádban és ők alkották az amerikai rész több mint egy harmadát." A zsidó kommunista Milton Wolff volt az amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények ellen. ( Jeffrey Sharlet, "Bajkeverők," Pakn Treger, 1997 ősze pp. 16, 18 és 24).
A kommunisták 6,549 spanyol papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le. "Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen egy sem menekült meg." --Dr. Warren H. Carroll, a kommunista forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City, Missouri: The Angelus Press, 1993).
Sztálin propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal volt.
1948 október 16-án 50,000 zsidó kommunista vonult ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az első izraeli küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es Palesztina felosztására irányuló tervét, döntő volt az, hogy rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael ENSZ-beli fölvételére szavazott.
1951-ben a kommunista és marxista pártoknak huszonhárom képviselőjük volt az izraeli Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerősebb mozgalma, és a leghatalmasabb kibucvezetők szinte mind marxisták voltak. A legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyűlésekkel, fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel köszöntöttek.
"A nemzeti és faji sovinizmus az embergyűlölő kannibál szokások csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsőséges formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal büntetik. (Sztálin összegyűjtött művei, 13. kötet, 30. oldal).
Az afrikai nemzeti gyűlést (ANC) Délafrikában két kommunista zsidó, Albie Sachs, "egyik legelső elméjük"( London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe Slovo) vezette.
Slovo egy Litvániai zsidó városkában született, jiddisül beszélve nőtt föl és a Talmudot tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Őt nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának 1986-ban. ("Joe Slovo," zsidó krónika, 1995 január 13)."