[BIZTPOL] Amerikai Egyesült Államok, Kanada

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

perceptron

Well-Known Member
2023. június 15.
4 403
7 753
113
Ujabb SMS-kampany:

Hi, it's Jimmy Kimmel. I host a "poorly rated" show on TV that Donald Trump hate-watches.

I'm intruding on your texts today because I'm interviewing President Biden and President Barack Obama -- with special guests George Clooney, Julia Roberts, and more -- and you're invited.

Joe made me promise extra malarkey and malarkey there will be.

Are you interested? Pitch in any amount and you will be entered to win a trip out to LA to meet a pair of presidents, two movie stars, and one "poorly rated" talk show host. Every cent will help keep Donald Trump out of the Oval Office.


Sincerely,

Jimmy

Stop to Quit
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
16 584
28 222
113
Már írtam erről a valóságos választóvonalról az amerikai társadalomban.
Az ókori Rómában volt egy olyan történet, hogy szövetséges háború. Akkor tört ki, amikor a pun háborúk óta (generációk óta) a római állam derekát adó vidéki lakosság egyre inkább úgy érezte, hogy római klikkek és városi csőcselék formálta politikai döntésekből teljesen kiszorul, hatalom nélküli adózó fenntartójává, egyfajta szolgájává válik egy idegen államnak, egy az államot -amit vért és anyagi áldozatot nem kímélve szolgált generációk óta- túszul ejtő, mélységesen idegen és számára ellenséges klikknek. Kábé ezt érzik most a vidéki, fehér-keresztény amerikaiak, akik a katonákat adják, akik az adót fizetik, akik az állam oszlopai a városi söpredék ellenében, akik az állam kezdeményezettjei az előbbiek költségére. A részletek lényegtelenek, a végeredmény az ókori Rómában kompromisszum volt: a lázadókat leverték, a követeléseiket teljesítették (polgárjog, ami itt megfelel annak, hogy ne a demokraták liberális totalitarizmusa uralja az államot, hanem a republikánusok konzervatív értékei megmaradjanak Róma alapjainak, max a városokban egy kicsit nagyobb magánéleti szabadossággal (a szexualitás, bőrszín, többé nem közügy). Ezért lényegtelenek a részletek, mert a római woke máshogy kezdte ki a társadalom korábbi pilléreit.

Ez amerikai verzióban a republikánus párt megsemmisülésével (proskribáció, már a Trump elleni jogi procedúra óta gyakorlat, csak keményebb lesz idővel!) párhuzamosan a woke teljes bukását és Amerikából való kiirtását jelentené egy katonai diktatúra (Sulla jellegű) keretei között. A végső leszámolás az utolsónak maradt két párttal, ami a politika végét és a császári egyeduralom kezdetét jelenti. Nem azért, mert ez az államérdek, hanem azért, mert a politika utolsó tényezője: az egyeduralomra törő egyén, a leendő császár érdeke ezt kivánja.

Itt van hozzá a római térkép:
The_Growth_of_Roman_Power_in_Italy.jpg.webp

A római térképhez hozzátartozik az is, hogy a választójog érvényesítéséhez a városba kellett menni, tehát e tekintetben a zöld színnel jelzett, polgárjoggal rendelkező római birtokok a szövetségesekhez hasonló státuszban voltak és ezt ki is használták a római politikusok, például aratás idejére tett választásokkal, stb. Elégedetlenkedtek is emiatt a polgárjoggal rendelkező vidékiek is! Ennek is van Amerikai megfelelője, a liberális nagyvárosok túlsúlya miatt uralt amerikai államok szecessziós mozgalmaiban.

Megjegyzem, a szövetséges háború volt az első olyan háború, amikor rabszolgák tömegeit is besorozták a városi hadseregbe, akkora volt a katonahiány (a városi csőcselék ugyan ragaszkodott a szociális és politikai előjogaihoz Rómában, de katonáskodni már nem nagyon akart/tudott/volt alkalmas. Ez is működő párhuzam korunk Amerikájával, hogy egy esetleges polgárháború esetén migránsok tömegei válhatnak a demokrata hadsereg sorozottjaivá!
 

papajoe

Well-Known Member
2016. február 21.
17 142
54 740
113

krisss

Well-Known Member
2014. február 21.
28 743
122 492
113
Egy ügyintézési tapasztala; kanadával 9 évnyi levelezés után (utoljára fél éve megválaszolt levélre) végre lezáródott az ügylet. Ebbe benne van az ottani posta levélelhagyása, inkompetens ügyintézők, nemzetközi bankolási szabályok nem ismerete, stb. Jelzem ez 20-30 éve gördülékenyebb volt.

Kontra magyarország; kettő napja -késve- indított ügyintézést ma (visszamenőleg is) sikerrel és utalással zártunk. Tudom, tudom "fideszbérenc hazug" vagyok. :D
Általánosságban az ügyintézési rendszerünkkel nincs olyan nagyon nagy gond szerintem.
 

plushun

Well-Known Member
2014. augusztus 26.
6 543
18 308
113
Már írtam erről a valóságos választóvonalról az amerikai társadalomban.


Itt van hozzá a római térkép:
The_Growth_of_Roman_Power_in_Italy.jpg.webp

A római térképhez hozzátartozik az is, hogy a választójog érvényesítéséhez a városba kellett menni, tehát e tekintetben a zöld színnel jelzett, polgárjoggal rendelkező római birtokok a szövetségesekhez hasonló státuszban voltak és ezt ki is használták a római politikusok, például aratás idejére tett választásokkal, stb. Elégedetlenkedtek is emiatt a polgárjoggal rendelkező vidékiek is! Ennek is van Amerikai megfelelője, a liberális nagyvárosok túlsúlya miatt uralt amerikai államok szecessziós mozgalmaiban.

Megjegyzem, a szövetséges háború volt az első olyan háború, amikor rabszolgák tömegeit is besorozták a városi hadseregbe, akkora volt a katonahiány (a városi csőcselék ugyan ragaszkodott a szociális és politikai előjogaihoz Rómában, de katonáskodni már nem nagyon akart/tudott/volt alkalmas. Ez is működő párhuzam korunk Amerikájával, hogy egy esetleges polgárháború esetén migránsok tömegei válhatnak a demokrata hadsereg sorozottjaivá!
Egész jó történelmi hasonlatot hoztál!
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
13 313
33 340
113
Meglepve tapasztaltam egyébként, hogy volt pár hónapja még egy indiai származású elnök jelöltjük,lusta vagyok ráguglizni a nevére,talán Ramsakisvili,mindegy,a srác a 40-es éveiben jár,séróból válaszolt értelmesen,folyékonyan,összefüggően a teljesen más témájú kérdésekre,pikk-pakk vissza is lépett.

Vivek?
 

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
13 313
33 340
113

Ebben azért kemény megállapítások vannak.

Jeremy Carl a Claremont Intézet vezető munkatársa, Trump elnök alatt belügyminiszter-helyettes volt, és kapcsolatban állt a Hoover Intézettel. Más könyvei az energiapolitikával foglalkoztak. A vallásról szóló fejezetben "zsidó származású, aktívan elkötelezett keresztényként" jellemzi magát. Az, hogy egy olyan író, akinek szilárd kapcsolatai vannak a "tekintélyes konzervativizmussal", olyan könyvet ad ki, amelynek alcíme "fehérellenes rasszizmus", a változó idők jele. Ráadásul a szerző nem próbálja azt mondani, hogy a fehérekkel szembeni ellenségesség problémája csupán "megosztó" vagy állítólag összeegyeztethetetlen Martin Luther King "álmával".

Carl úr helyesen kezdi elemzését a polgárjogi törvénnyel, a fehérellenes rendszer szívével. Az 1964-es polgárjogi törvény sokkal többet tett annál, mint hogy betiltotta a faji megkülönböztetés bizonyos fajtáit; bürokraták és ügyvédek seregét hozta létre az új szabályok érvényesítésére. Ennek a bürokráciának a beavatkozó hatáskörét jelentősen kiterjesztette a Legfelsőbb Bíróság döntése a Griggs kontra Duke Power Supply (1971) ügyben, amely az IQ- és mechanikai alkalmassági tesztek használatára vonatkozott az alkalmazottak előléptetésének elbírálásához.

Amint a szerző megjegyzi, "a jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül, hogy az 1964-es törvényt megalkotó kongresszusnak nem állt szándékában beavatkozni a foglalkoztatási tesztekbe", de ez nem számított. A feketék nem teljesítenek olyan jól, mint a fehérek az IQ- és más teszteken, és a bíróság úgy döntött, hogy ez a faji alapon történő "eltérő hatás" akkor is diszkrimináció, ha nincs diszkriminációs szándék. Ahogy Carl úr írja:

Az egyenlőtlen hatást kimerítően felhasználták arra, hogy megfosszák a fehéreket olyan munkahelyektől, amelyeket egyébként kiérdemeltek volna. Ennek nagy része nem nyíltan történik, hanem a mindenütt jelenlévő fenyegető, a megkülönböztető hatásra vonatkozó per fenyegetése miatt. . . . A legtöbb vállalat végül is irtózik a jogi kockázatoktól.

A megkülönböztető hatás ma már nemcsak a foglalkoztatásra vonatkozik, hanem "a lakáspolitikára, az oktatásra, valamint a bűnügyi háttér- és hitelellenőrzésekre, és szinte minden esetben diszkriminálja a fehéreket".

A probléma az egyenlőtlen hatás mögötti érveléssel az, hogy mivel a fajok olyan evolúciós okokból különböznek egymástól, amelyek megváltoztatására nincs hatalmunk, minden, amit teszünk, egyenlőtlen hatást gyakorolhat. Ahogy Gail L. Heriot jogtudós 2020-ban írta, a Griggs-szabvány gyakorlatilag mindent vélelmezhetően jogellenessé tesz. Ha nem perelnek be minket állandóan, az csak azért van, mert az Igazságügyi Minisztériumnak még mindig vannak idő- és költségvetési korlátai. A minisztérium azonban tovább növekszik, kiszipolyozva a magánvállalkozásokból a vagyont és az energiát, és elszegényítve mindannyiunkat. A fehérek nem lesznek képesek eufemizmussal és kompromisszumokkal megbirkózni ezzel a szörnyeteggel; le kell győznünk.

Ez nem lesz könnyű, mert a magáncégek már régóta magukévá tették a Griggs és a polgárjogi törvények mögötti gondolkodásmódot: "Amikor a Reagan-kormányzat megpróbálta gyengíteni a végrehajtást . . megdöbbenve tapasztalták, hogy az üzleti közösség ellenzi őket". A nagyvállalatok - a polgári jogi törvények betartására elkötelezett alkalmazottakkal - lekörözhetik a kisvállalatokat, amelyek nem engedhetik meg maguknak az ilyen alkalmazottakat.

Az eufemisztikusan "pozitív diszkriminációként" ismert fehérellenes kvóták elkerülhetetlen következményei voltak Griggsnek, mert csak így lehet elkerülni a felelősségre vonást. Az amerikaiak nem szeretik a faji preferenciákat. Ahogy a szerző rámutat: "Még a liberális Kaliforniában is 57-42 százalékos vereséget szenvedett az egyetemeken a pozitív diszkriminációt visszaállító mozgalom, annak ellenére, hogy szinte minden demokrata politikus támogatta, és annak ellenére, hogy elsöprő mértékben túlköltekezett ellenfelein". Az, hogy a Republikánus Párt nem hajlandó ebben a kérdésben vezető szerepet vállalni, azt jelzi, hogy a választók ellenségeinek szemében a tekintély fontosabb, mint a győzelem.

Carl úr külön figyelmet szentel a jogász szakmát érintő pozitív diszkriminációnak. A leendő joghallgatók a standardizált jogi felvételi tesztet, az LSAT-t töltik ki, és a 170-es pontszám nagyjából átlagosnak számít az amerikai 10 legjobb jogi egyetemre való felvételhez. A fehérek és a feketék aránya, akik ezt a pontszámot elérik, több mint 60:1 arányban van. Ennek ellenére a feketék és más "alulreprezentált kisebbségek" nemcsak a legjobb jogi egyetemekre, hanem az ügyvédi kamarába és a bírói karra is vadul aránytalanul nagy arányban jutnak be. A Biden-kormányzat különösen agresszívan törekedett a "diverzifikációra", és a képességeiken felül előléptetett bírák hiányosságait nem lehet eltitkolni:

Sonia Sotomayor bíró nyilvánvalóan nem ért néhány alapvető különbséget az állami és szövetségi hatáskörök között. A Students for Fair Admissions (Diákok a tisztességes felvételiért) ügyben kifejtett, nem túl meggyőző különvéleményében Ketanji Brown Jackson bírónő alapvető ténybeli tévedéseket követett el... ami Clarence Thomas kiforgató álláspontjához képest butaságnak tűnik. . . . Egy Biden által jelölt bíróról kiderült, hogy nem tudja, mi az alkotmány II. és V. cikke.

A 97 bíró közül, akiket Biden elnök hivatali idejének első két évében jóváhagyott, mindössze öt fehér férfi és 22 fekete nő volt. Az utóbbiak közül az egyik, Nancy Abudu, egyenesen a Southern Poverty Law Centerből érkezett! Őt a párt szavazatai alapján, szűkös szavazással erősítették meg.
 

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
13 313
33 340
113
Ahogy Carl úr mondja, mindennek az a célja, hogy "egy faji kasztrendszert szilárdítson meg Amerikában". A rezsimnek nagyobb szüksége van olyan bírákra, akikre számíthat a fehérellenes politika érvényesítésében, mint éles jogi elmével rendelkező bírákra. A rezsimbarát jogtudósok egyik csoportja még arra is panaszkodott, hogy Trump elnök elmulasztása a bírói kar "diverzifikálásában" "alááshatja az igazságszolgáltatási rendszer legitimitását", és "károsíthatja a bíróság azon képességét, hogy a törvény semleges döntőbírájaként betöltse funkcióját". Más szóval a nem fehéreknek a fehérek rovására történő előnyben részesítése a bíróság legitimitásának forrása, és garantálja a semlegességet.

Bűn és büntetés

Ahogy Carl úr rámutat, a bűnözés az a terület, ahol a valóság a leggroteszkebben eltér attól, amit a mainstream média és Hollywood el akar hitetni velünk. Fel kellene háborodnunk a fekete bűnöző George Floyd valószínűleg kábítószer-túladagolásban bekövetkezett halála miatt, de aligha kellene tudomásul vennünk Cannon Hinnant, egy ötéves fehér gyermeket, akit egy fekete szomszéd lőtt fejbe minden nyilvánvaló ok nélkül. Az emberek felháborodtak Kyle Rittenhouse önvédelmi cselekedete miatt, még akkor is, amikor Jacob Blake-et, a fekete bűnözőt, akit akkor lőttek le, amikor megpróbálta leszúrni a rendőröket, meglátogatta az Egyesült Államok alelnöke. A példákat szinte a végtelenségig lehetne szaporítani.

A filmekben és a televízióban a bűnözés "fehérre van mosva", a legtöbb bűnözőt fehér színészek játsszák. De néha a becstelenség ennél sokkal messzebbre megy. Az 1989-es Central Parki kocogó esete, amelyben egy fehér nőt erőszakosan csoportosan megerőszakolt és majdnem meggyilkolt egy csapat fekete, sokkolta a már amúgy is érzéketlen nemzetet. Nem sokkal később öt fiatalembert letartóztattak. Ahogy Ann Coulter rovatvezető írta:

A rendőrségnek a Central Park-i Ötök ellen a szüleik vagy felnőtt rokonaik jelenlétében tett részletes, videoszalagon rögzített vallomások, legalább féltucatnyi barátjuk és ismerősük mélyen terhelő vallomása, valamint a vádlottak olyan tényeket ismertek a bűncselekményről, amelyeket csak az elkövetők tudhattak.

Az ötök azt is bevallották, hogy ugyanazon az éjszakán nyolc másik embert is megtámadtak, akik közül kettőt kórházba kellett szállítani. Ennek megfelelően mindannyian jelentős börtönbüntetést kaptak.

Sok évvel később egy másik bűnöző beismerte a nemi erőszakot, és egyező DNS bizonyítékot találtak. Mindig is tudták, hogy az eredetileg letartóztatott öt személyen kívül más támadók is voltak. Ennek a hatodik embernek a felfedezését mégis úgy kezelték, mint a másik öt felmentését! A Netflix egy hazug filmet készített, amely kihagyta a terhelő bizonyítékokat, és hamisan úgy ábrázolta az eredeti Central Park Five-ot, mint akiket "megfosztottak az ételtől és a szülői kapcsolattól, és vallomásra kényszerítettek". Eredeti ügyészüket, aki ekkor már író volt, "a kiadója az ezt követő erkölcsi felháborodás áradata közepette ejtette a vádat". Ma egy emlékmű áll a Central Parkban, amely ezeket a bűnözőket "A felmentett Ötök" néven ünnepli, és elítélésüket a "rendszerszintű rasszizmusnak" tulajdonítja.

Az ázsiaiak elleni faji támadásokat nagyrészt feketék követik el, de "ennek elismerése felborítaná a fekete és ázsiai fehérellenes faji aktivisták közötti politikai koalíciót". Az ázsiai aktivisták ezért azt állítják, hogy "a fehér felsőbbrendűség alatt szenvednek". Egyesek még Donald Trumpot is hibáztatják ezért, de senki sem magyarázza meg, hogy az, hogy a Covidot "kung influenzának" nevezte, hogyan késztetheti az őt nem választó feketéket arra, hogy gyűlöljék az ázsiaiakat. Egy fekete rapper elmondja a hallgatóknak, hogyan támadják az ázsiaiakat: "Először is, keress egy házat, és nézzétek meg. Keress egy kínai környéket, mert ők nem hisznek a bankszámlákban".

A gyűlölet-bűncselekmények statisztikái rendkívül nagy valószínűséggel elfogultak:

2020-ban összesen 2871 fekete-, 869 fehér- és 279 ázsiai-ellenes gyűlölet-bűncselekmény történt. Pedig tudjuk, hogy a feketék jóval több fajközi bűncselekményt követnek el, mint a fehérek. Bár elméletileg lehetséges, hogy ez a helyzet valahogy drámaian megfordul a gyűlölet-bűncselekmények esetében, sokkal valószínűbb, hogy a szabályokat vagy a bejelentési ösztönzőket manipulálják a (feltehetően fehér) vádlottak megbüntetése érdekében.

Lakhatás

Ahogy Carl úr írja, az amerikai lakáspiac évtizedek óta "azt a szánalmas látványt nyújtja, ahogy a nem fehérek követik a fehéreket, akik csavargóként költöznek egyik helyről a másikra, bűnözéstől és káosztól mentes közösséget keresve - miközben a nem fehérek rasszizmusról kiabálnak velük". A fehérek kiköltözése rasszista "fehér menekülés", a fehérek visszaköltözése rasszista "dzsentrifikáció".

Miután a Legfelsőbb Bíróság a Shelley kontra Kraemer ügyben (1948) kimondta, hogy a faji alapon korlátozó lakhatási megállapodások a 14. kiegészítés értelmében nem végrehajthatók, az ingatlanügynökök gyors pénzt kerestek a "tömbrombolással": "Block-busting".

Gátlástalan ingatlanügynökök (akik ritkán, vagy egyáltalán nem éltek az érintett területeken) megijesztették a meglévő fehér lakástulajdonosokat, többek között azzal, hogy fekete nőket béreltek babakocsival, szimulált verekedéseket kezdtek a környékeken, házakat adtak el középosztálybeli fehér városrészekben fekete családoknak azzal a kifejezett céllal, hogy pánikszerű eladásokat generáljanak a fehérek körében.

A trükk olyan jól működött, hogy a tömbházrombolók hetente átlagosan két-három háztömböt is felforgattak. Egyszer csak Chicagóban több mint százan működtek. A fehérek, akiknek az otthonuk volt a legfőbb vagyonuk, fillérekért adták el. Milliárdos nagyságrendű, néha több generáción át felhalmozott tőke tűnt el. Ahogy a Saturday Evening Post 1962-es "Confessions of a Block-Buster" című cikkének szerzője írta:

Senki, aki évekig élt egy környéken, látta, hogy a gyermekei ott nőnek fel, pontosan a saját ízlése szerint alakította át a házát, és megszokta a közeli iskolát, templomot és bevásárlási lehetőségeket, nem szereti, ha kitelepítik. Ha egyszer egy háztömböt feldúltak, egyes fehér tulajdonosok csak bámulják, szinte döbbenten, ahogy az eladási papírokat készítjük nekik. Mások összeroppannak és sírnak. . . . Több idős ember meghalt már a kínok és a felfordulás miatt".

Ezek azok az emberek, akiket a fehérek elvándorlásáról szóló könyvekben bigottként ábrázolnak. Ami ma velük történt, azt "etnikai tisztogatásnak" neveznénk. A fehérek elmenekülése miatt épült korai külvárosok némelyike gyakorlatilag menekülttábort jelentett a kitelepített fehérek számára, "olyan helyeket, ahol biztonságos és kulturálisan ismerős környezetben szerény otthont vásárolhattak azzal, ami [a] saját tőkéjükből megmaradt".

Gondos tanulmányok igazolták, amit sokan gyanítottak: A fehér liberálisok ugyanolyan valószínűséggel menekülnek a feketék elől, mint a konzervatívok.

A tömbmagyarok által kiaknázott félelmek jogosak voltak. A korábban fehér városi negyedek közül sok "valóban leromlott és bűnözéssel terhelt lett, ahogy a kisebbségek beköltöztek". Az ezekben az években felforgatott chicagói városrészek némelyikében most minden hétvégén lövöldöznek.

Néhány fehér nem csatlakozott az elvándorláshoz, gyakran azért, mert idősek voltak és fix jövedelemmel éltek. A Left Behind in Rosedale (1998) című könyvében Scott Cummings az ilyen emberek sorsát "természeti katasztrófához hasonlónak", "kollektív traumával" és "rendkívüli gyásszal" járónak írja le: "A városlakók sorsát a következő módon jellemzi:"

A félelem uralja őket. Otthonaikat erődítménnyé alakították át. Az utcán a fekete kamaszok lefoglalják személyes tárgyaikat, a bevásárlószatyrokat, karórákat, pénztárcákat, pénztárcákat, készpénzt és társadalombiztosítási csekkeket. Az időseket lelökik, lökdösik, megverik. Sok rablást erőszakos támadás, nemi erőszak vagy gyilkosság kísér.

A tömbrablást 1968-ban betiltották, de addigra a károk már megtörténtek.

Körülbelül egy generációval később, és sok megfigyelő meglepetésére, néhány bátor fehér elkezdett visszaköltözni néhány olyan fekete negyedbe, ahonnan szüleik elmenekültek, helyreállították a kibelezett épületeket, üzleteket indítottak, és sokkal vonzóbbá tették ezeket a területeket. A lakások, amelyek nagy része most már kisebbségi tulajdonban volt, felértékelődtek. Szóval mindenki boldog volt, igaz?

Tévedés. Miközben a kisebbségi tulajdonosok vagyona növekedett, a bérleti díjak emelkedtek, és néhány bérlő kiszorult. Nekik sem tetszett jobban, hogy kitelepítették őket, mint a fehéreknek a tömbösítés korszakában, de faji sérelmekre hivatkozhattak. A "dzsentrifikáció" a "rasszizmus" legújabb formája lett, annak egy változata, amit egy aktivista csoport "gyarmatosításnak és fehér felsőbbrendűségnek" nevezett. A The New Republic kijelentette, hogy a dzsentrifikáció "a profitról és a hatalomról, a rasszizmusról és a tömeges erőszakról" szól. Ki gondolta volna, hogy a régi épületek felújítása ilyen aljas dolog?
 

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
13 313
33 340
113
A fehér homoszexuálisok - akik nem törődnek azzal, hogy "jó környéket találjanak egy család felneveléséhez" - úttörők voltak a dzsentrifikálásban. Az antigentrifikációs aktivisták ezt ugyanabból az okból bagatellizálják el, amiért az ázsiaiak sikerét is bagatellizálják: A homoszexuálisok nem illenek bele az elnyomó és elnyomott hivatalos képébe.

A másodlagos jelzáloghitel-válság egy másik olyan lakhatási katasztrófa volt, amely elkerülhető lett volna a faji hovatartozás reális megértésével. Egy kaliforniai tanulmány szerint a feketék még a jövedelem és a hitelminősítés figyelembevétele után is 3,3-szor nagyobb eséllyel kerülnek árverezés alá, mint a fehérek, a spanyolajkúak 2,5-szer, sőt az ázsiaiak 1,6-szor nagyobb eséllyel. George W. Bush azonban úgy gondolta, hogy elősegítheti a "tulajdonosi társadalom" kialakulását azzal, hogy nyomást gyakorol a bankokra, hogy hitelképességtől függetlenül jelzáloghiteleket írjanak ki a kisebbségeknek.

A kormány 2004 és 2007 között tömegesen támogatta a lakáspiacot, különösen a spanyolajkú lakónegyedekben. Néhányan, akik jelzáloghitelt vettek fel ezekben a fellendülés éveiben, látták, hogy házuk értéke olyan meredeken emelkedett, hogy virtuális pénzkiadó automataként használhatták - egészen a 2008-as összeomlásig. Ezután képtelenek voltak törleszteni jelzáloghiteleiket, amelyeket részben vagy teljesen "elengedtek". Ez azt jelenti, hogy a többnyire fehér adófizetők mintegy félbillió dollárral segítették ki őket, ami a Nagy Gazdasági Világválság óta a legnagyobb gazdasági visszaeséshez vezetett.

Úgy tűnik, hogy a kormány semmit sem tanult ebből. 2015-ben az Obama-kormányzat bevezette a méltányos lakhatás elősegítése (Affirmatively Furthering Fair Housing, AFFH) nevű politikát, amely átírta az 1968-as Fair Housing Actet, hogy előírja a lakhatási diszkriminációt a "demokrata alapválasztók" javára. A többségi fehér városrészeket arra kényszerítették, hogy nagy sűrűségű, alacsony jövedelmű lakásokat építsenek, függetlenül a helyi szükségletektől vagy kívánságoktól. Az iowai Dubuque-nak az ilyen lakások betöltéséhez egészen a 217 mérföldre fekvő Chicagóból kellett nem fehéreket toboroznia. Minden olyan közösség, amelyet a kormány "túl fehérnek" tart, ugyanezt a bánásmódot kapja. Az AFFH-t a Trump-kormányzat törölte, de Biden úr visszaállította.

Oktatás

Az egyik terület, ahol a fehérek elkezdtek visszavágni, az a kritikai fajelmélet (CRT) ellen az iskolai tantervekben. Egy 2022-es, 18-20 évesek körében végzett felmérés szerint 90 százalékuknak tanítottak már legalább egy CRT-koncepciót; 69 százalékuknak azt tanították, hogy a fehéreknek "kiváltságaik" vannak. A kutatók azt találták, hogy minél többet találkoztak a fiatal fehérek a CRT-vel, annál valószínűbb volt, hogy arról számoltak be, hogy "bűntudatot éreznek a fehér és fekete amerikaiak közötti társadalmi egyenlőtlenségek miatt". Ahogy a szerző megjegyzi: "A propaganda működik, ezért is használják."

Az iskolai tanulókat mindig is fajonként eltérő arányban fegyelmezték, mert különböző arányban viselkednek rosszul. Ennek elfedése érdekében az Obama-kormányzat a faji normák szerinti iskolai fegyelmet szorgalmazta; a feketék és a spanyolajkúak lazább büntetését. Ez nyilvánvalóan rosszabb viselkedést eredményez a részükről, és néha embereket ölnek meg - beleértve magukat a nem kellően fegyelmezett tanulókat is.

Trayvon Martin, a fekete 17 éves fiú, akit 2012-ben a szomszédságvédelmi koordinátorral, George Zimmermannel való összecsapás során lőttek le halálosan, már korábban is "többször összeütközésbe került komoly iskolai fegyelmezéssel", valamint "drogfogyasztással, a közösségi médiában fegyverek mutogatásával és a kezdődő bűnözői magatartás egyéb jeleivel". A gyilkossága előtti hónapokban:

Az iskolában rajtakapták, hogy betöréshez használt szerszámokat és női ékszereket tartott magánál... [amelyek] megegyeztek egy helyi otthonból ellopott tárgyakkal, de a rendőrség nem folytatta tovább az esetleges lopást, hogy csökkentse az afroamerikaiak fegyelmi vétségeit és felfüggesztését. A fekete diákok felfüggesztésének elkerülése érdekében gyakorolt nyomás hatására az iskola rendőre az ékszereket "talált tárgyként" írta be, és soha nem tett rendőrségi jelentést.

Ez a katasztrofális politika félreérti a fiatalkorúak fegyelmezésének célját: megtanítani őket viselkedni egy olyan korban, amikor jellemük még formálható. Ez nemcsak a lehetséges jövőbeli áldozatokat védi, hanem a saját jövőjüket is elősegíti. Trayvon Martin talán még ma is élne, ha megfelelően fegyelmezték volna. Obama elnök híres mondása: "Ha lenne egy fiam, úgy nézne ki, mint Trayvon". Vajon ő is akart volna egy olyan fiút, aki megússza a bűnt? Milyen más következtetést vonhatunk le a faji alapú iskolai fegyelmezés politikájából?

Trayvon Martin megfizette az árat a saját erőszakosságáért, de gyakrabban mások fizetik meg ezt az árat. 2018-ban Nikolas Cruz 17 embert ölt meg és további 17-et megsebesített egy floridai középiskolában elkövetett lövöldözés során.

Cruz, annak ellenére, hogy évek óta bűncselekményeket követett el az iskola területén, és nyilvánvaló jelei voltak a mentális betegségnek, soha nem jelentették a hatóságoknak, mert Broward Country legalább részben a faji igazságosság nevében megpróbálta csökkenteni az ilyen bejelentéseket. Sőt, a szövetségi hatóságok a browardi programot egy országos erőfeszítés modelljeként használták. A lövöldözés előtt tartott tanári értekezlet jegyzőkönyve szerint ez "az engedékenység kultúráját" teremtette meg.

Ironikus, hogy Cruz ugyan fehér, de a neve miatt spanyolajkúnak minősítették, és így "részesült" a laza fegyelemben. Születési anyját Woodwardnak hívták.

A faji normáknak az iskolai fegyelmezésben való érvényesítését Trump elnök alatt törölték el, de Biden elnök alatt visszaállították.

A főiskolákon és egyetemeken folytatódik a fehérellenes politika. A Michigani Egyetemen 163 "Diversity Equity Inclusion" (DEI) alkalmazott dolgozik. "Mindegyikük erőforrásokat von el a diákok tanításától, és a fehérek és az ázsiai amerikaiak diszkriminálására hivatott, akiknek a szülei aránytalanul nagy arányban fizetik a fizetésüket". Az államok nemrégiben kezdték betiltani az egyetemi DEI-t.

Sok egyetemi ösztöndíjat nyíltan hirdetnek nem fehérek számára. Ezek sértik az állampolgári jogokról szóló törvényt, de már régóta nem támadják őket. Ez most kezd megváltozni: 2023 júliusában a Missouri Egyetem 16 millió dollár értékű faji alapú ösztöndíjat szüntetett meg, és a wisconsini ösztöndíjakat is támadás éri.

Amikor az egyetemi felvételi eljárásban a pozitív diszkriminációt sikeresen megtámadták a Students for Fair Admissions kontra Harvard (2023) ügyben, a pert egy ázsiai-amerikai csoport indította. Jennifer Lee koreai származású szociológus szerint "minden kutatás azt mutatja, hogy a fehér amerikaiak járnának a legjobban" az ítéletből. Mégis, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróságon nincsenek ázsiai bírák, úgy gondolták, hogy bölcsebb, ha ázsiai felperesek vannak.

A főiskolák már régóta számoltak egy ilyen, a faji preferenciák elleni ítélettel, és keresték a módját, hogyan kerülhetnék meg. A pozitív diszkriminációt Kaliforniában a 209. számú törvényjavaslat tiltotta be még 1997-ben, és azóta az ottani iskolák "kiterjedt faji helyettesítő eszközöket dolgoztak ki, amelyeket vagy nem támadtak meg sikeresen a bíróságon, vagy egyáltalán nem támadtak meg". Huszonöt évvel később a kaliforniai egyetemi rendszerben a fehérek aránya továbbra is csökken. A 2026-os évfolyamra felvettek mindössze 18,6 százalékát tették ki, ami lényegesen alacsonyabb, mint a népességen belüli arányuk (és még inkább a képzett jelentkezőkön belüli arányuk). Kalifornia félmilliárd dollárt költött a sokszínűség növelésére a 209-es javaslat elfogadása óta.

A hivatalosan betiltott fehérellenes preferenciák megtartásának alapvető stratégiája az objektív normák megszüntetése a szubjektívek (néha eufemisztikusan "holisztikus kritériumok" néven ismert) javára. Sok iskola fakultatívvá tette a szabványosított teszteket, sőt a Kaliforniai Egyetem rendszere egyenesen betiltotta azokat. Az AmRen munkatársa, Steve Farron többször is felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen gyakorlatok még károsabbá teszik a preferenciákat, mint amilyenek a kvótarendszerben voltak; ha fehérellenes diszkriminációra van szükség, akkor a számszerű kvóták a legkevésbé igazságtalan módja a diszkriminációnak. Ezért a Students for Fair Admissions kontra Harvard ügyben nemrég elért győzelem nem fogja biztosítani a fehérek számára a méltányosságot. Vagy a kormánynak kell objektív felvételi kritériumokat előírnia, vagy a fehéreknek saját intézményekkel kell rendelkezniük.
 

enzo

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
13 313
33 340
113
Konklúzió

Ahogy Carl úr írja, a fehér amerikaiak ma "a gazdasági mobilitás csökkenésétől, a csökkenő termékenységtől, a növekvő drogfüggőségtől és depressziótól, valamint a szűkülő lehetőségektől szenvednek, és mindezt a kiváltságok hamis vélelmére halmozzák". Bármilyen csökevényes előny, amelyet Amerika történelmi többségéhez való tartozásukból még mindig élvezhetnek, "informális és múló kulturális örökség", míg "az általuk tapasztalt diszkrimináció ... egyre inkább jogi és formális".

Nyilvánvaló, hogy ha létezne valódi "fehér kiváltság", akkor a nem fehérek megpróbálnának "fehérnek tűnni" (ahogyan egykoron tették). Ehelyett a "fehérség" elől való menekülést látjuk. A bejelentett amerikai indián népesség az 1970-es 0,4 százalékról 2020-ra közel 3 százalékra emelkedett, ami nem a termékenység robbanásszerű növekedésének, hanem a nem fehér kiváltságok megszerzésére irányuló Elizabeth Warren-féle követelések növekedésének köszönhető.

Carl úr elismeri, hogy a fehérek nem pusztán áldozatai a fehérellenes ellenségeskedésnek, hanem gyakran a leglelkesebb elkövetői is. A fehérek mint csoport védelmét összekapcsolja e fehér progresszívek kemény kritikájával, és azt írja, hogy "erkölcsi mániájuk kétségkívül a legpusztítóbb csoporttá tette őket az amerikai életben. Faji problémáinkra addig nem lehetséges valódi megoldás, amíg vagy el nem vetik jelenlegi fehérellenes gyűlöletüket, vagy el nem távolítják őket hatalmi és tekintélyes pozícióikból".

A jelenlegi rendszer végjátéka "a föld, a tulajdon és más vagyonok kisajátítása a fehérektől" és "a fehérellenes foglalkoztatás és jogi diszkrimináció állandó rendszerének bevezetése". Mostanáig, írja, "a kisajátításra való felhívások általában közvetettek", de idővel "közvetlenebbé válnak és kevesebb indoklásra szorulnak, ahogy a fehér amerikaiak politikai hatalma tovább csökken".

Két fejlemény teszi ezt világossá. Az első a jóvátételi mozgalom növekvő sikere:

A fekete jóvátétel megnyitja az utat a hatalmas, több milliárd dolláros kifizetések előtt bármelyik csoport számára, amelyik képes megragadni az áldozattá válás szent grálját. Nem fogjuk megnyerni ezt a harcot azzal, hogy a széleken csámcsogunk, hogy kompromisszumokat kötünk, vagy hogy azt mondjuk, hogy a csoportok ezért kárpótlást érdemelnek, de azért nem. Gyökerestül ki kell rántanunk a tömeges faji jóvátétel egész koncepcióját.

Az alternatíva valószínűleg "elképzelhetetlen mértékű faji zsarolás" lesz, ami valószínűleg "interetnikus erőszakhoz és az amerikai társadalom összeomlásához" vezet.

A második legújabb fejlemény egy Kanadából importált gyakorlat: a földelismerések. Nem szokás, hogy a fehérek által épített intézmények "elismerik", hogy az adott törzstől elvett földön vannak. Ahogy a szerző rámutat, az egész gyakorlat intellektuálisan inkoherens, mivel az a bizonyos csoport, amelynek földjeit a fehérek elfoglalták, ritkán vagy soha nem volt az első csoport, amelyik birtokolta azokat. Egy őszinte földelismerés valahogy így hangozhatna: "Őseink ezt a földet a chippewáktól vették el, akik korábban elűzték a sziúkat egy másik helyre, ahol aztán lemészárolták a pawnee-kat" stb. stb. Ennél is fontosabb, hogy az ilyen "elismerések" "a kisajátítás szellemi előfutárai", és mint ilyeneket, komolyan kell venni.

Carl úr arról számol be, hogy A védtelen osztály korai vázlatainak néhány olvasója lelkesedett az elképzeléseiért, de úgy érezte, hogy "egy nem fehérnek kellene írnia egy ilyen könyvet helyette".

Valahogy illetlennek tartották, ha egy fehér ember olyan érveket terjeszt elő, amelyek szerint a fehérekkel tisztességesen kellene bánni. Ez érthető politikai ösztön bárkinek, aki az elmúlt évtizedekben részt vett az amerikai politikában, de végső soron ez egy olyan hozzáállás, amelyet meg kell szüntetnünk.

A fehérek kudarca a saját érdekeink védelmében való szerveződésben, ami lehetővé tette a fehérellenes rendszert. Ahogy Carl úr írja, "a nem fehérek megszervezték magukat és erőteljes követeléseket fogalmaztak meg, míg a fehérek széleskörű, homályos felhívásokra összpontosítottak az ... egyetemes jogokra", amelyek "szinte teljesen hatástalannak bizonyultak". Itt az ideje, hogy erős követeléseket támasszunk.

Amint megjegyeztük, itt csak néhányat vizsgáltunk a tizenkét fehérellenes diszkriminációs terület közül, amelyet Carl úr tárgyal. A teljes történetért az olvasónak magához a könyvhöz kell nyúlnia. Nem ismerek olyan, az American Renaissance 34 évvel ezelőtti alapítása óta megjelent, a rasszizmusról szóló mainstream könyvet, amely ennyire kevés poént használna.
 

perceptron

Well-Known Member
2023. június 15.
4 403
7 753
113
A DEI őrület margójára: moat dolgozom egy átfogó panaszon és egy kapcsolódó civil peren egy ilyen elmeroggyant általános iskolai (!) DEI parazita ellen; egészen hajmeresztő, mit van pofajuk ezeknek a nem-tanar senkiháziaknak kisgyerekkel szemben elkovetniuk... Az összes ilyet ki akarom rugatni es szankcionalni, hogy soha többé még gyerekek kozelebe se mehessenek.