Azt kell megérteni, hogy Németország, Japán, Dél-Korea, netán Kanada nem a két szép szeméért és a csodálatos demokratikus értékrendjéért, szorgalmáért lett mára gazdag állam, hanem, mert Sam bácsi számára stratégiailag jó helyen voltak/vannak.
Ingyen ebéd nincs.
Mi magyarok itt a kelet európai átjáróházban vagy azt esszük, amit megtermelünk, vagy azt, amit ellopunk.
Elég viharos korridorban élünk, így vagy tudunk élni a vámszedéssel, vagy kitartottjai leszünk a minket megszálló erőknek, lásd: török, labanc, osztrák, német, orosz... és ami még jön.
Annak idején, mikor először állt fel a Forbes leggazdagabb száz magyarjának listája, az első helyezett Demján Sándor (bevallott) vagyona is kb a harmada volt a leggazdagabb románénak.
Látni kell, hogy a nemzetközi üzleti életben mindig csak az egyenrangú felek tárgyalnak egyenrangú feltételekkel.
A NER-féle hírtelen felemelkedett álgazdag vállalkozói réteg megkreálásáig egész egyszerűen nem volt fajsúlyos magyar tárgyalófél még papíron se.
Nem volt referencia-képes üzleti elit, annyira kiskaliberű volt a hazai bizniszmenek tőkeszintje.
Az EU-t egyátalán nem érdekli a jogállamiság, vagy a demokrácia, csak az üzlet érdekli. Hogy mozogjon a tőke.
A brüsszeli jóléti bölcsészek azok, akiknek időnként el van engedve a keze, hogy mondjanak valami ejnye-bejnyét is. De végül mindig a pénz (bajor nagytőke) beszél, a kutya meg ugat. A kutya ugat, a karaván meg halad.
Az amerikaiak pedig egész egyszerűen messze vannak a német érdekszférának számító magyar ugartól, de bele akarnak szólni az EU életébe.
Így a felénk zúdított kioktató intelmek valójában a németeknek (is) szólnak, ha netán elfelejtenék, hogy kinek is kell lennie az öreg kontinens valódi főnökének.
), mielőtt meghozta a komoly döntést, hogy kihátrál Trump mögül???
) /