Engedelmetekke ezt is leforditanám. Mattis szerint az új kormánynak nincs szüksége többé a NATO ra. Ezért bedöntik, de úgy h Putyin legyen a hibás érte. Természetesen mindent megtesznek majd látszólag a megmentéséért, de ez sajnos nem fog sikerülni. Azt is mondja, h Oo az első helyről a harmadik ra csúszott vissza. Így mostantól Kína lesz a fő ellenség. Az ellenségem ellensége a barátom, pedig lehetőséget nyújt, h szövetségre lépjenek ideiglenesen az oroszokkal. De legalább azt elérjék, h nézzenek félre a kínai események miatt. Ezért komoly engedményeket fognak tenni az Oroszoknak, Ukrajnával és Szíriával kapcsolatosan. De mivel Irán komoly kínai befolyás alá került ott nem engednének. A többi meg maszlag.
Hogy tetszett haubagoi?
Hasonlóan vélekedettRobert W. Merry The National Interest, 2017. jan.-febr-i számában.
Trumpnak Ukrajnával kell kezdenie, egy Oroszország számára döntő stratégiai jelentőségű, de Amerika számára jelentéktelen stratégiai következményű földdel. Ez egy tragikusan megosztott ország, nyugati orientációjú ukránokkal a nyugati régiókban és etnikai oroszokkal keleten. Oroszország évtizedeken át kezelte ezt a kényes helyzetet; hagyni kell folytatni. Azt sem szabad engedni soha, hogy a Krím orosz annektálása rontsa az ország és a Nyugat közti kapcsolatokat, mivel a Krím évszázadokon át volt Oroszország része, mielőtt Nyikita Hruscsov szovjet vezető elszakította. Mellesleg, 2,3 millió lakosából mintegy 1,5 millió etnikai orosz. Hagyni kell a távozásukat; visszavonni a szankciókat.
Másodszor, az elnöknek biztosítania kell Oroszországot, hogy a Nyugatnak nincsenek tervei Ukrajnával, Grúziával, Moldovával vagy Belarusszal – vagy ez ügyben bármely más, ortodox keresztény hagyományú országgal. Nincsenek NATO-tervek. De a Nyugat háborúba menne, hogy meggátolja Oroszország bármilyen beavatkozását a nyugati kereszténység hagyományaival azonosítható földeken, különösen a balti államokban. Ezek a nyugati befolyási övezet döntő részei maradnak.
Harmadszor, az elnöknek meg kell szűnnie ahhoz ragaszkodni, hogy Basar al-Asszad szíriai elnöknek mennie kell. Szíriában, mint Irakban is, a célnak az ISIS leverésének kell lennie, és az Asszad elleni heveskedés csak útban van. Ez az Oroszországgal való egészséges kapcsolatoknak is útjában áll, amely szövetkezett Asszaddal és így szorosabb stratégiai gyújtópontot tart fenn a régióban. Amerikának ugyanezt kell tennie. Az ellenség az ISIS, nem Asszad.
Negyedszer, e diplomáciai erőfeszítéseken keresztül, amelyeket Oroszország a Nyugat keletre terjeszkedése miatti félelmének és haragjának enyhítésére terveztek, arra is törekednie kell, hogy elvonja Oroszországot a jelenlegi flörtölésétől Kínával. A szilárd orosz-kínai kapcsolatok nem állnak Amerika érdekében. Kína az az ország, amely a legerősebb kihívás Amerika szerepével szemben a világon, kiszorítva őt Ázsiából, vissza Havai periméteri erődítményéhez. Ha az USA-Kína feszültségek nőnek, amint az a következő húsz évben valószínűnek látszik, rendkívül értelmetlen, valójában kalandorság lenne, ha Amerikának Oroszországgal is ellenséges lenne a kapcsolata.