Itt mindenki tippel, én is.
Még a https://missilethreat.csis.org oldal is, de ott írták a MaRV harci részt. Persze abban lehet bármilyen típusú harci rész jelenleg, de az esetek többségében ezt az atomfegyverek számára szokták kifejleszteni. Gondolom még tesztelik, de tesztelik.
Az Hwasong-14 első tesztje után még büszkélkedtek is vele az északiak, hogy tesztelték a visszatérő egység hőálló képességét, és az akkori videó végén is láthatóak voltak erre utaló jelek. Gondolom súlymakettek voltak, a megfelelő hővédő burkolattal. Lehetséges, hogy most üresen repült a rakéta, de az is, hogy korábban nem járatták maximumon a rendszereit. Ezt sajna mi itt nem tudhatjuk.
Csak arra hívom föl a figyelmet, hogy lehetséges, hogy Kimék pár évvel előrébb tartanak a fejlesztéseikkel mint ahogyan azt korábban a nálunk sokkal több információ birtokában lévő szakirányú hírszerző szervezetek előrejelezték. Legalább is a rakétafejlesztésekben ez lehet a helyzet a látottak alapján. A többit meg nem tudhatjuk.
A nukleáris fejlesztéseik is zajlanak. Igazából az eredményeit akkor fogjuk megtudni saccolni amikor eldurrantják a következő "petárdát", egy politikai v. zsarolási üzenet okén, és a szeizmikus mozgásokból kikövetkezteti a szakma a feltételezett hatóerőt. De itt én sem feltételezek akkora előrehaladást, mint a belső verseny miatt egyre jobban muzsikáló rakétatechnológiánál.
Én viszont csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy Kim-ék félnek. Mert még mindig több nagyságrenddel nagyobb az USA ÉK elleni fenyegetése, mint fordítva. Úgy tesznek mint sok állat, ha fél, és el akarja kerülni, hogy megtámadják. Felágaskodik, felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjon. ÉK megpróbálja elhitetni, hogy képes hatásos ellencsapásra egy támadás esetén. Érdeke, hogy messze a valós fölé felnagyítsa az eredményeit. Például egy üres fejjel, vagy harci rész helyett egy plusz fokozattal lő fel egy rakétát. Például apró szárnyacskákat (és esetleg nem vezérsíkot) szerel rakéta fejére pusztán a stabilizálás érdekében, de azt mondja, hogy manőverező. Például föld alatt akár hagyományos robbanóanyaggal is robbanthat, miközben felszínen elereszt némi hasadási mellékterméket, amit egyszerűen a reaktorából szedett. (A robbantások egy részénél radioaktív izotópok koncentrációjának növekedését nem is tudták kimutatni.) Például minden alap nélkül bemondja, hogy már nem is nukleáris, hanem termonukleáris fegyvere van (pedig a rengésekből számított hatóerő alapján nem így tűnik). Például úgy tesz, mintha a kísérleti fegyverek bevethető, sorozatgyártott eszközök lennének. Például maketteket kocsikáztat a nagy felvonuláson. Stb...
Az USA propagandának szintén érdeke a valós veszélynél több nagyságrenddel nagyobbról írni, mert ez a hivatkozási alapja az USA térségbeli jelenlétének. Ráadásul a szenzációsnak tűnő vélemények, szakértések jobban hatnak a sajtóban. Dél-Korea és Japán vezetése is az északi fenyegetéssel tudja magyarázni a nép felé a jenkik jelenlétét és a növekvő katonai költségeket, amikből mellesleg a politikusoknak is csurran-cseppen.
Tehát mindenkinek érdeke, hogy felnagyítsa Észak-Korea képességeit.
Manőverező fejjel rendelkező rakétáknál egyáltalán nem általános a nuki használata. A manőverező fej a végfázis pályakorrekciója miatt pontosabb, így épp arra alkalmas, hogy nuki nagyságrendű hatóerő nélkül is megsemmisítsen értékes pont célokat. Lásd az ilyen fejjel ellátott orosz és kínai rakétákat, amelyek ugyan szerelhetők nuki fejjel is, de alapvetően nem azzal tervezik bevetni. Van olyan amire nukit eleve nem is lehet tenni.
Egy ICBM esetében a végfázisban való manőverezés is inkább rakéta hajtóművekkel megy, mert 7 km/s feletti légkörbe lépési sebesség esetén a légkörön olyan gyorsan áthalad, hogy az aerodinamikai felületek jelentősége korlátozott. Illetve a mini rakéta hajtóművek kiszámíthatóbbak, mint a sebességtől, légkör sűrűségétől függő aerodinamikai kormányzás. Valamint ilyen irdatlan sebességnél olyan légerők keletkeznek, hogy nagyon erős, nagyon hőálló és ezáltal nehéz kormányszerkezetre van szükség. Az aerodinamikai végfázis kormányzás inkább kisebb hatótávolságú rakétáknál jellemző.