Ez a "lerakétázzuk Guam-ot" szerencsére csak a szájkarate része. Katonailag konkrétan semmi értelme.
Ha Guamot sikerülne is kiiktatni - hagyományos töltetű rakétákkal nem valószínű - a Mariana sziget láncon ott van még alig több mint 100 km-re Rota, Tinian, Saipan bombázógépek és utántöltők fogadására alkalmas - jelenleg - civil repterekkel.
Ha háború lesz akkor sanszosan az USA fogja mérni az első csapást méghozzá valószínűleg előzetes figyelmeztetés nélkül (olyan 67-es izraeli módra...)
A logikus az lenne hogy ne várják meg hogy É.Korea háborús üzemmódra váltson hanem még előtte meg kell próbálniuk a stratégiai rakéta csapatokat a lehető legnagyobb mértékben meggyengíteni egyetlen nagy csapással.
Persze az első csapást követően É.Korea azonnal offenzívát kezdene és megpróbálna minden megmaradt erejével visszavágni.
Erről szól ez a a kis elemzés:
http://nautilus.org/napsnet/napsnet...e-gap-between-rhetoric-and-reality/#figureone
Érdekes hogy atomcsapástól legjobban az USA-nak kell tartania. Bár É.Korea valószínűleg fel tudja szerelni a bombáját egy ICBM-re, de egy annál kisebb MRBM-re jelenleg még NEM. A többi szóba jöhető hordozó eszköz - repülőgép, tengeralattjáró, stb.. - esélye hogy elérje Japánt, D. Koreát - gyakorlatilag nulla. Az MRBM-eket jelenleg csak hagyományos harci résszel, rosszabb esetben vegyi töltettel tudják felszerelni.
A jó hír hogy az ICBM-eket jó eséllyel már a kilövés előtt le tudnák vadászni. Folyékony hajtóanyaggal működnek ami azt jelenti hogy kilövés előtt a hajtóanyaggal való feltöltésük több órás folyamat. Ezután pozícióba kell állítani őket és csak ez után jöhetne a kilövés. É.Korea fölötti folyamatos légi őrjárattal jó eséllyel le tudnák vadászni a rakétákat még kilövés előtt.
Az é.koreai szárazföldi offenzíva - az elemzés szerint - rövid, véres, és É.Korea számára bizonyosan vesztes lenne.
Az a sokat hangoztatott félelem hogy Seoult legyalulják tűzérséggel nem valós.
Seoulnak legfeljebb a leg északibb kerületei esnek bele az É.Koreai tüzérség hatósugarába.
Az áldozatok száma várhatóan így alakulna:
Az első sortüzek után a d.koreai tüzérség, légierő rövid utón végezne a felderített célokkal. A Seoul nagyon jól el van látva óvóhelyekkel és az evakuálás is gondosan elő van készítve. Az áldozatok száma egy nagyságrenddel nagyobb lehet ha az északiak vegyi fegyvereket vetnek be, de mivel a vegyi fegyverek a nukleáris fegyverekkel esnek egy megítélés alá, ez a gyors véget jelentené északnak.
A beinduló légioffenzíva lehetetlenné tenné hogy az északiak csapatokat, utánpótlást szállítsanak déli irányba.
A térségben már meglévő gépesített erők megindulhatnának Seoul felé három irányból.
Ezek 1-15 km széles folyosók amiknek optimális esetben is napi egy hadosztály az áteresztő képessége, viszont a terület védelmét a déliek 50 éve építgetik, erősítik...
Az egész cécó a számítások szerint két hétig tartana.
Eddig a pontig olyan 200-300 ezer áldozattal (többsége é. koreai) számol az elemzés Utána jöhetne a közös USA, d. koreai (meg még azok a balekok akiket sikerül maguk mellé toborozniuk) offenzíva.
Ne ez az amiről már nem szól az elemzés és szerintem emiatt van még a pufi a helyén.
Pedig a lehető leggyorsabban be kéne menniük a szárazföldön is ahhoz hogy tuti biztosan minden stratégiailag fontos üzemeket leszereljenek, anyagokat összegyűjtésnek, vezetőket / tudósokat / mérnököket elfogjanak.
Szárazföldi megszállás nélkül pár év múlva az egészet kezdhetnék előröl.