Kedden délelőtt telefonon beszélt egymással Angela Merkel német kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök. A téma természetesen a két ország közötti Európa legfontosabb aktuális ügye, a belarusz helyzet volt. Hogy mi hangzott el a két, Kelet-Európa sorsát meghatározó ország vezetője közt, csak a két fél által kiadott kurta közleményekből tudjuk.
A
németek szerint Merkel „nyomatékosította, hogy a belarusz kormánynak véget kell vetnie a békés tüntetők elleni erőszaknak, azonnal szabadon kell engednie minden politikai foglyot, és nemzeti párbeszédbe kell fognia az ellenzékkel és a társadalommal, hogy sikerüljön túllendülni a válságon”.
Az oroszok még ennél is szűkszavúbbak voltak, ők csak
annyit közöltek, hogy „Oroszország számára elfogadhatatlan bármilyen külső beavatkozás Belarusz belügyeibe”, és Putyin reményét fejezte ki, hogy a helyzet minél előbb rendeződik. Azt viszont az oroszok hangsúlyozták, hogy a telefonbeszélgetést a német fél kezdeményezte. Ami a diplomácia nyelvén jelen esetben azt jelenti, hogy ők úriemberek, mindenkit meghallgatnak, de Moszkvában egyáltalán nem érzik úgy, hogy nekik, akik Belaruszt a saját érdekszférájuk részének tekintik, a minszki helyzetről bárkivel konzultálniuk kellene.
Miközben a két nagyhatalom vezetője a belaruszok mögött, vagy ha úgy tetszik a fejük felett egyezkedett, MInszkben és az ország többi nagyvárosában a keddi nap valamivel csendesebben alakult, mint amit az augusztus 9-én elcsalt választás óta megszoktunk.
Lehet, hogy ma eldőlt a belaruszok sorsa
Olga Szemasko tizennyolc éve dolgozik a belarusz állami rádiónál, eddig gazdasági műsort vezetett. Az elnökválasztás és az azt követő rendőri erőszak után csakúgy, mint a közmédia több más dolgozója, ő is sztrájkba kezdett. De milyen az élet újságíróként Belaruszban? Ki az az egyetlen ember, akinek az egész közmédia készül? Interjú!
EXKLUZÍV INTERJÚ: A BELARUSZ KÖZRÁDIÓNAK DOLGOZOTT, DE A RENDŐRTERRORT LÁTVÁN SZTRÁJKBA KEZDETT