Az Àzsia szakértőinket kérdezem:Vietnám hol áll a világpolitikában?
Vietnám kívülálló, amely viharos múltja miatt mindenkit gyanakvással méreget és amelyet mindenki gyanakvással méreget. Bár most már nem háborúznak, de nem volt olyan rég, hogy majdnem mindenkivel rosszban voltak. Viszont 33-35 éve elkezdtek integrálódni a térségben. Önmagában Vietnám súlya nem túl nagy és nem tartoznak semmilyen szövetséghez, vagy nagy állam hűbéri rendszerébe. Az oroszokkal még mindig elég erős a kötelék. Viszont udvarol nekik az USA, hátha Kína ellen fel tudja őket használni. (Nem fogja tudni.) Japán és Dél-Korea befektetnek, kereskednek Vietnámmal. Kína inkább csak kereskedik velük. Azt azért a vietnámi vezetés nem hagyja hogy Kína kilóra megvegye őket. Nem Vietnám fújja arrafelé a passzátszelet, de mégis csak egy 100 millió feletti lakosságú ország, gyors gazdasági növekedéssel, olcsó és szorgalmas munkaerővel, olajjal, ásványkincsekkel, erős halászattal, mezőgazdasággal, faiparral. Nagy benne a potenciál. Jó gazdasági gyarmatosítási (befektetési) célpont, ha hagyja magát.
Történelmileg vendégeskedtek náluk a francia gyarmattartók, majd a japánok, majd megint a franciák, majd a jenkik. Utóbbi kettőt fegyverrel verték ki. Miután kiverték a franciákat és a jenkiket (le a kalappal). Ők lettek a térség balhés rosszfiúja. Ahogy megszabadultak a megszállástól, azonnal bevonultak Kambodzsába, ami miatt a kínaiak meg hozzájuk látogattak el. A kambodzsai kaland farvizén összekülönböztek a thaiokkal is. Laoszba is benyomultak. 1991-ig az ASEAN (aminek 1995-ig Vietnám nem volt tagja) szinte egyöntetűen Vietnámot tartotta fő veszélyforrásnak. A Dél-kínai-tengeren ők tartják ellenőrzés alatt a zátonyok nagy részét és igényük van majdnem mindre, ami miatt vitájuk van a többi érdekelttel (Kína, Tajvan, Fülöp-szigetek, Malajzia). Itt nem csak az egyes zátonyokról van szó, hanem leginkább a halászati jogról, olaj, gáz kitermelésről. A japánok részéről az átmeneti megszállásra emlékeznek. Még Dél-Koreával is részben terhelt a viszonyuk, az egyre komolyabb gazdasági kapcsolatok ellenére, mert Vietnámban nem felejtik el az igen nagyszámú dél-koreai katona hozzájuk látogatást USA vazallusként. Dél-Korea pedig nem felhőtlenül boldog attól, hogy Vietnám Észak-Koreával is kereskedik és tesz az embargóra. Komoly fogyasztói a koreai kulturális exportnak (zene, filmek).
1989-1991-re lenyugodtak, hazamentek a csapataik, megváltozott a magatartásuk. Ennek persze fő ok az volt, hogy az addigi fő támogatójuk, a Szovjetunió összeomlott. Meg belátták, hogy amit addig csinálták távlatosan nem vezet semmi jóra. Egyedül mindenki ellen hosszú távon nincs esélyük. Szükségük van a kereskedelemre, technológiára, tőkére és jobban járnak békés fejlődéssel. Szükségük van némi (egyre több) kapitalizmusra (1986-ban kezdték a nyitást és reformokat), még ha ellenőrzött formában is. Azóta már nem agresszívek, nem lőnek és fenyegetnek. Kiegyeztek Kínával, az USA-val és a térség országaival. 1995-től Vietnám az ASEAN tagja lett. De ez csak szabadkereskedelmi megállapodást jelent, nem katonai, politikai, ideológiai, vagy más szövetséget. Ezért fér meg ott egy szervezetben a 3 muszlim tag, 5 buddhista ország, a katolikus Fülöp-szigetek és a kommunista Vietnám.
Vietnám ideológiailag és papíron kommunista ország (bár ez Dél- és Kelet-Ázsiában legalább annyira a korábbi gyarmatosítókkal, megszállókkal való szembenállást, erős nacionalizmust jelent, mint az általunk ismert kommunizmust), de ugyanazon az úton halad, amin a talán legkapitalistább, de papíron kommunista ország, Kínai is végig ment, csak némi lemaradással. Ideológiailag tehát csak Kínával, Laosszal és Észak-Koreával egyeznének a térségből, de Kínával nemrég háborúztak, területi vitájuk van, félnek Kínától. Miközben kiegyeztek vele, kereskednek vele és másolják (tanulnak tőle).
Egy nagy országgal nevezhető történelmileg is felhőtlennek a viszony: Oroszország. Fegyvert elsősorban az oroszoktól vesznek. De Oroszország földrajzilag távol van és kevés a természetes gazdasági kapcsolat.
A legnagyobb gazdasági partnerük természetesen Kína. Az exportjukban elég nagy az USA hányad. Azután jön Dél-Korea és Japán. A legnagyobb befektető náluk Dél-Korea, Japán, Szingapúr, Tajvan, Kína.
Katonailag kb. annyira erősek, hogy meg tudják védeni magukat a szomszédaikkal és a többi dél-kelet-ázsiai országgal szemben, de már nem tudnának komoly fenyegetést jelenteni Kambodzsán és laoszon kívül másra. Van náluk erősebb ország a térségben, de nem annyival, hogy megforduljon bárki fejében Vietnámnak nekiugrani. Kivéve természetesen Kínát, amely több tízszer erősebb. Kína esetében nem a lehetőség hiányzik, hogy Vietnámot legyalulják, hanem a szándék. Kína csak azért látogatott el hozzájuk 1979-ben, korlátozott erővel és rövid időre, meg lövöldöztek később párszor egymásra, hogy Vietnám ne keménykedjenek annyira Kambodzsában a vörös khmerekkel. Amúgy Kínát nem érdekli túlságosan Vietnám. Legfeljebb csak idegesítik egymást a Dél-kínai tengeren és a Hajnan sziget környékén. Viszont 35 éve már nem lőnek egymásra.