Már vége a sztorijuknak. A teljes társadalmukat fel kellett volna számolniuk és átalakítaniuk. Legalább annyira és úgy, mint Szingapúr, de erre esélyük se volt. Korea és Japán egy kultúrkörbe tartozik és a korábbi erőteljes kontinentális hatást a Japán hódítás gyakorlatilag felszámolta. Kulturálisan Japán 2. Feudális engedelmesség, hihetetlen munkabírás és kapitalizmus a világ legrosszabb társadalmi képlete lett, mégha történelmi léptékben egy felvillanásszerű gazdasági csodát össze is hoztak vele (a japánok majdnem egy birodalmat is), de ennyi. Itt a vége, amikor a túlhajszolt és engedelmességbe belefásult népesség már lényegében a halált várja. Egy kisebbség még kevés szabadidejében hajszolja az elérhető élvezeteket, de a többség már azt se, csak szép csöndben elmúlik.
Nincs megoldás és a koreai -és a japán- nemzethalál befejezett tény. A bevándorlás nem lesz képes pótolni a csak belső forrásból előállítható szakképzett munkaerőt, mert a vándorlásra hajlamos népesség szerte a világon képzetlen, ráadásul a japano-koreai kultúrkör annyira idegen mindenki másnak, hogy bármiféle beilleszkedés, asszimiláció nemhogy tömeges, de egyéni szinten is lehetetlen mindkét részről. Tehát itt szakképzetlen harmadik világbeli tömegek bevonása a társadalom fenntartásába még súlyosabb katasztrófával fog járni, mint Franciaországban vagy Németországban mondjuk, pedig ott is példátlan súlyos lesz az összeomlás. Nincs semmilyen kiútjuk a saját világuk zsákutcájából.
A japán kultúrkör (Korea csak epigon itt) azért tudott szinte egyedül gyors modernizációt saját erőből végrehajtani még a teljes lezüllésük és gyarmatosításuk előtt, mert a jól szervezett, rendkívül feszes feudalizmusukat a kapitalizmus szolgálatába állították. Ez rögtönzött és át nem gondolt megoldás volt (a kapitalizmussal kapcsolatos gondokat még csak Nyugat-Európában kezdték kapisgálni akkor igen kevesek), ami megteremtette egy évszázadnyi fejlődés alapján Japánban (és annak melléktermékeként Koreában is), de borzalmas következményekkel járt. A kapitalizmus ott is iszonytatóan kizsákmányolja a népességet, ahol annak nincs hajlama a feltétlen engedelmességre, de ahol van, ott korbács sem kell. És a kapitalizmus ezt szükségszerűen túlhajtja a vállalati feudalizmus keretei között. A
dolgozz többet és keményebben a magánéleted rovására Japánban
napi pár óra alváshoz vezet két munkanap között.
Mondjuk mindegy is, mert hazamenni már nincs nagyon hova, esélye sincs egy fiatal japánnak vagy koreainak
saját lakásra, ahol úgyse lenne ideje semmilyen magánéletre. A hikomori jelenség is ebből fakad mindkét társadalomban.
Olyan mértékű társadalmi átalakításra lenne szükség a fennmaradásukhoz, mintha mondjuk mi áttérnénk az iszlámra. Az ő esetükben ez a fegyelmezettség miatt gyakorlatilag lehetetlen, mert a feudálkapitalista gazdasági és hatalmi ökoszisztéma sose fogja feladni a pozícióit és ez magát az annak szerves részét alkotó társadalmat ítéli dermedtségre a pusztulásig. Sziklaszilárd hatalmi piramis létezik e két országban, amelynek a legalul kihullókat leszámítva a többség valamilyen szinten érdekeltje, mert a hierarchia részeként mégiscsak birtokol valamit, így érdemes a fenntről hulló szart a sajátjával együtt továbbadnia. És ehhez egy konfuciánus, bushido alapú, stb. hasonló keleti ideológiáktól befolyásolt belső fegyelem társul.
Szép lassan kihalnak.
t.me
Már az ötödik kvéját sem ihatja meg nyugodtan az ember...
