Ez még viccnek is rossz.
Dél-Korea borzalmasan zsúfolt. Egy budapesti lakótelep az élhetőség csúcsa ahhoz képest, ami ott van. A lakosság legnagyobb része akkora házmonstrumokban él, amekkorákkal nálunk nem lehet találkozni. A beépítettség nyomasztó. Még a családi házak is egymásra vannak építve, szűk utcákkal. Tömeg mindenhol.
Egyébként sem hiszem, hogy bármelyikünk szeretné azt az életet éni, amit ők. Rengeteget dolgoznak (sokkal többet, mint a japánok). Nagy vívmány volt, hogy nemrég 52 órásra csökkentették a munkahetet, de most a kevés gyerek miatt újra felemelnék 69 órára. Messze jobban ki vannak szolgáltatva a munkaadóknak, mint mi. Nincs igazán létbiztonság. Bár papíron gazdagabbak, de azt nem állítanám, hogy boldogabbak, mint mi, pedig mi is híresek vagyunk a pesszimizmusunkról és búskomorságunkról. A társadalom olajozottan működik, nagyon fegyelmezett, megvan minden elektronikus kütyüjük, világbajnok módon hasít az internet és általában igen jó az infrastruktúra. De ettől még nincs igazán jó életük.
Alig alszanak. Isznak, mint a kefekötő. Csúcstartók öngyilkossági rátában. Marokszám eszik az antidepresszánsokat. Nem elég halálra dolgozni magukat, még jól is kell kinézni, úgyhogy világcsúcstartók plasztikai műtétek és kozmetikum fogyasztás terén.
A támogatások ellenére a gyerekvállalás ott kész anyagi csőd. Drága a lakhatás és kis lakásba (ami a mi léptékeink szerint inkább garzon) gyereket vállalni nem leányálom. Hosszú sorkatonai szolgálat van. Karrierizmus ezerrel, aminek az az oka, hogy aki nem hajt erőn felül, az sok jóra nem számíthat (rövid úton repül). Elképesztően nagy a verseny minden téren. Kevés a szabadidejük. A gyerekek iskoláztatási költségeibe a családok belerokkannak, mert akkora a verseny, hogy kell a sok különóra és csak akkor adódik kitörési pont a gyerek számára, ha valami tehetséget ki tud bontakoztatni. Az átlag robotoló hangya létből mindenki csak kitörni szeretne. Aki gyereket vállal, az feláldozza a saját jövőjét. A gyerek mellet is elvárnak tőlük olyan munkateljesítményt, amitől mi sikítva menekülnénk.
Írom ezt annak ellenére, hogy kifejezetten kedvelem és tisztelem a koreaiakat és Dél-Koreát egy igen érdekes és szép országnak tartom.