Irán vs Azerbajdzsán. Új háború kilátásai a Kaukázuson túl......
A cikk 2021. november-decemberben készült az Expert magazin számára. 2022. február 14-én jelent meg a magazin 7. számában:
https://expert.ru/expert/2022/07/iran-protiv-azerbaydzhana-perspektivy-novoy-voyny-v-zakavkaze/
Bevezetés
második karabahi háború eredményei súlyosan megváltoztatták a dél-kaukázusi térség geopolitikai egyensúlyát, és az erők már nagy térségi léptékű újrakonfigurálásához vezettek. Az azerbajdzsáni-török szövetség gyors megerősödése, a török és izraeli fegyverek megjelenése az iráni északi határon éles reakciót váltott ki az ajatollah rezsim részéről. Egy évvel az Örményországgal vívott háború után, 2021 őszén komolyan beszélni kezdtek egy új – az azerbajdzsáni-iráni – háború lehetőségeiről.
Irán láthatóan régóta készül erre a forgatókönyvre, logisztikai infrastruktúrát épített ki és katonai alakulatokat erősít az északi területeken. Tevékenysége egykor fontos tényezőnek bizonyult a Baku és Jereván közötti békeszerződések megkötésében, amikor úgy tűnt, hogy az örmény erők az összeomláshoz közelednek.
Megpróbáltuk felmérni az Azerbajdzsán és Irán közötti hipotetikus katonai összecsapás lehetőségét.
A konfrontáció előfeltételei
Azerbajdzsán, a modern Azerbajdzsán Köztársaság területe történelmileg hosszú ideig nem volt független állam. Oroszország, Törökország és Irán érdekeinek, valamint a jövedelmező kereskedelmi útvonalak metszéspontjában lévén ezek a javak kézről kézre jártak.
Törökország számára az volt az érdekes, hogy Azerbajdzsánt egy rokon török nép lakja. A török és az azerbajdzsáni ugyanabból a családból származnak, és nagyon hasonlóak. Emellett Azerbajdzsán területe a Kaszpi-tengeren keresztül folyosó Közép-Ázsia türk nyelvű országaihoz, és közvetlen út a törökök nagy államának, Nagy-Turánnak a megvalósításához – ez a török ideológusok propagandaálma.
Irán helyzetében a törökországi és oroszországi törekvések megállításának vágya mellett vallási szempont is volt. Azerbajdzsánban a lakosság mintegy 85%-a síita muszlim, ugyanúgy mint az irániak. Így egy másik civilizációs projekt „növekszik” - a „nagy síita ív” a Földközi-tengertől Afganisztán hegyeiig.
Ráadásul Dél-Azerbajdzsán történelmi-földrajzi régiója Irán északnyugati részén található, három modern iráni tartomány területén terül el: itt az azerbajdzsáni lakosság és kultúra dominál. Természetesen ez potenciális kihívás magának Iránnak az integritását illetően.
Ráadásul Azerbajdzsán területe jó ugródeszka az Irán északnyugati része elleni hadműveletekhez. Kelet-Törökország kevésbé alkalmas erre a célra, a hegyvidéki táj és a közlekedési hálózat rossz fejlettsége miatt.
Azt is meg kell jegyezni, hogy történelmileg Azerbajdzsán egész területe több évszázadon át Perzsiához tartozott (1935-ig így nevezték Iránt). Ami felkavarja az iráni elit egy részében a revansista érzelmeket, és az elvesztett javak visszaadására vagy valamilyen ellenőrzés alá vonására irányuló törekvéseket.
Oroszország a 19. század elején, egy újabb orosz-perzsa háború után elfoglalta a modern Azerbajdzsán területét. 1941-1946-ban Dél-Azerbajdzsánt is ideiglenesen megszállták a szovjet csapatok – olyan területeken, ahol ma mintegy 8 millió ember él. Az egyesült Azerbajdzsán azonban akkor nem jött létre az Egyesült Államok nyomása miatt, amely arra kényszerítette a Szovjetuniót, hogy elhagyja ezeket az iráni területeket.
A Szovjetunió 1991-es összeomlása független transzkaukázusi államok kialakulásához vezetett. Közülük ketten, Örményország és Azerbajdzsán azonnal hadiállapotba kerültek az egykori NKAO - a Hegyi-Karabahi Autonóm Terület - földjei miatt, amelynek területén kikiáltották a Hegyi-Karabahi Köztársaságot (NKR).
Az 1992-1994 közötti háború az örmények javára ért véget. A több emberi erőforrással rendelkező Azerbajdzsán gazdaságában és közigazgatásában káosz uralkodott. Az azeriek több nagy hadműveletben vereséget szenvedve visszavonultak.