A cikk pontosan azokat a nyilvánvaló tényeket veszi végig, amiket itt már előtte leírtunk.
Azt, hogy az örmények egyre kevesebben vannak, elvándorolnak a saját országukból, míg az azeriek lélekszáma folyamatosan nő.
Azt, hogy az örmények nem voltak képesek gazdaságilag lépést tartani Azerbajdzsánnal, amely mára katonailag is lekörözte riválisát.
Azt, hogy az Örményországnak már egyszerűen
"terhet jelentett" Hegyi-Karabah éppúgy, mint az ottani kötődésű politikusok.
És azt (belső címként kiemelve), hogy
Moszkvához kötötte magát Jereván. Mert nem volt más opció a terület megtartására.
Aztán van itt még néhány lényeges mondat, amit úgy látszik, nem sikerült elolvasni, pl.:
"A háború a biskeki protokoll aláírásával zárult, Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország részvételével. Azerbajdzsánnak lényegében tudomásul kellett vennie a területveszteséget jelentő helyzetet, bár a nemzetközi jog szerint Hegyi-Karabah teljes területe továbbra hozzá tartozott. A szakadár államot ugyan nem ismerte el senki, de a megállapodás kimondta, hogy annak biztonságáért Örményország felel."
2020-ban kiderült, hogy erre már nem képes, sőt:
"Az örmény hadsereg nem avatkozott be, Azerbajdzsánt végül csak az orosz diplomáciai közbelépés állította meg."
És megemlíti azt is, hogy míg az örmény kormányfő jelezte, hogy országa nem avatkozik be a harcokba, azokban orosz békefenntartók is meghaltak.
Ezek után:
Lehet mondani, ha a falu bolondja címre pályázunk.
Most Oroszország is megszabadult attól a tehertől, amit Jereván már 3 éve lecsúsztatott a vállairól.
Mostantól nem nehezíti az orosz diplomácia dolgát az örmény elköteleződés Azerbajdzsánnal és Törökországgal szemben.
És mostantól több erőforrása marad Oroszországnak Grúziára is: Be is jelentették egy
haditengerészeti támaszpont létrehozását Abháziában!