Ez persze egy nyilván kínai és/vagy orosz zsoldban álló szerző írása, azért lefordítva is beteszek alább belőle pár részletet.
Bilderberg Does China
When Davos and Bilderberg messenger boys look at The Grand Chessboard, they realize that their era of perpetual free lunch is over. Discreetly, as under…
www.strategic-culture.org
Ami itt igazán számít, az az, hogy a kis Blinken arra utal, hogy Peking destabilizálni akarja az ázsiai-csendes-óceáni térséget - ami egy közismert abszurditás. Mégis ez az a mesternarratíva, amelynek ki kell egyengetnie az utat az USA számára, hogy megizmosítsa "indo-csendes-óceáni" koholmányát. És ez az a tájékoztató, amelyet Sullivan és Kurt Campbell fog tartani a "sokszínű csoportnak".
Davos - az új, önjelölt mantrájával, "A nagy narratívával" - teljesen kizárta Oroszországot. A Bilderberg főként Kína megfékezéséről szól - amely végül is az első számú egzisztenciális fenyegetés a Hazugság Birodalmára és szatrapiáira nézve.
Ahelyett, hogy az Economist által kiosztott Bilderberg-csemegékre várnánk, sokkal produktívabb megnézni, mit gondol a tényalapú kínai értelmiség egy keresztmetszete az új "kollektív nyugati" duhajkodásról.
Kezdjük Justin Lin Yifuval, a Világbank korábbi vezető közgazdászával, aki jelenleg a Pekingi Egyetem Új Strukturális Közgazdasági Intézetének dékánja, és Sheng Songchenggel, a Kínai Nemzeti Bank pénzügyi felmérési és statisztikai osztályának korábbi vezetőjével.
Előrejelzik, hogy ha Kína május végére eléri a Covid-19 "dinamikus nullfertőzést" (ez valóban megtörtént: lásd a sanghaji zárlat végét), akkor a kínai gazdaság 2022-ben 5,5%-kal nőhet.
Elutasítják a "NATO ázsiai változatának" létrehozására irányuló birodalmi kísérletet: "Amíg Kína továbbra is nagyobb ütemben növekszik és nyit, addig az európai és ASEAN-országok nem vennének részt az USA dekonjunktúra-csapdájában, hogy biztosítsák gazdasági növekedésüket és munkahelyteremtésüket".
A Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézetének és a Fudan Egyetem három akadémikusa ugyanerre a pontra tapint rá: az amerikaiak által meghirdetett "Indo-csendes-óceáni gazdasági keret", amely állítólag az indo-csendes-óceáni stratégia gazdasági pillére lenne, nem más, mint egy nehézkes kísérlet arra, hogy "gyengítsék az ASEAN belső kohézióját és regionális autonómiáját".
Liu Zongyi hangsúlyozza, hogy Kína pozíciója a hatalmas mértékben összekapcsolt ázsiai ellátási láncok középpontjában "megszilárdult", különösen most, hogy a bolygó legnagyobb kereskedelmi megállapodása, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) kezdetét vette.
Chen Wengling, a kulcsfontosságú Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottsághoz tartozó egyik agytröszt vezető közgazdásza megjegyzi, hogy az amerikaiak "átfogó ideológiai és technológiai háborút indítottak Kína ellen".
De szívesen hangsúlyozza, hogy "nem állnak készen egy forró háborúra, mivel az amerikai és a kínai gazdaság olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz". A döntő vektor az, hogy "az USA még nem tett érdemi előrelépést a négy kulcsfontosságú területre, köztük a félvezetőkre összpontosító ellátási láncának megerősítésében".
Csen aggódik "Kína energiabiztonsága" miatt; "Kína hallgatása" miatt az Oroszországgal szembeni amerikai szankciókkal kapcsolatban, ami "amerikai megtorlást eredményezhet"; és ami döntő fontosságú, hogy "hogyan érinti Kína tervét az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) kiépítésére Ukrajnával és az EU országaival". A gyakorlatban az fog történni, hogy a BRI az Oroszországon átvezető transzszibériai folyosó helyett az Iránon és Nyugat-Ázsián, valamint a Tengeri Selyemúton átvezető gazdasági folyosókat fogja előnyben részesíteni.
Yu Yongding, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) munkatársa, a Központi Bank Monetáris Politikai Bizottságának korábbi tagja a nyakába ugrik, és megjegyzi, hogy "a globális pénzügyi rendszert és az amerikai dollárt geopolitikai eszközzé tették". Az USA aljas magatartása a devizatartalékok befagyasztásával nemcsak az USA nemzetközi hitelességét rontotta súlyosan, hanem a Nyugat domináns nemzetközi pénzügyi rendszerének hitelalapját is megingatta".
Kifejezi a kínai hírszerzés konszenzusát, miszerint "ha geopolitikai konfliktus alakul ki az USA és Kína között, akkor Kína tengerentúli vagyona, különösen hatalmas tartalékai komoly veszélybe kerülnek. Ezért Kína külső pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek összetételét sürgősen módosítani kell, és csökkenteni kell az USA-dollárban denominált eszközök arányát a tartalékportfólióban".