Más megközelítésből viszont most alkalmas volna a nemzetközi helyzet egy Indiával folytatott rövid háborúra, hosszú távon az USA úgyis mindent megtesz Kína elszigetelésére és India saját oldalára állítására, háborúval vagy anélkül de India USA szövetségbe sodródik, mert termesztés vetélytársa Kínának.
....
Szóval a rövid és hosszútávú folyamokat nézve alkalmas az időpont egy háborúra szerintem, de legalábbis pár hónap múlva különösen. Inkább most mint ha felállat a Kína ellenes koalíció
Szerintem eleve rossza az a kiindulási alap, hogy Kína mindenképpen háborúzni szeretne Indiával. Inkább ez az, amit mindenképpen el szeretne kerülni. Kína számára nincs jó időpont egy háborúra Indiával.
1. Kína a gyors gazdasági növekedés folytatásában, a békében, a szabad kereskedelemben érdekelt. Kína a gazdasági nagyhatalmak közül a legversenyképesebb és ezért az utóbbi időben Kína a szabad kereskedelem fő szószólója, mint ahogy az USA volt a szabad kereskedelem legnagyobb támogatója, amíg az USA volt a legversenyképesebb. Kínának jelenleg semmilyen háború nem áll érdekében.
2. Kína a szerves fejlődési versenyt nyeri. Nem a külföld lerablása, kifosztása, gyarmatosítása, kizsákmányolása náluk a fő csapásirány, hanem amit lehet eltanulnak, lemásolnak, továbbfejlesztenek és mindenki másnál nagyobb tömegben és jobb ár/érték arányban gyártanak. De ma már nem csak másolnak, hanem nagyon sok téren ők által az élre. Ma már övék a legtöbb szabadalom és védjegy. Kína nem egy rablóbirodalom, hanem egy mindent is a világon legnagyobb mennyiségben termelő ország. Náluk nem a katonai erő a gazdagodás kulcsa, hanem az ipari termelés. Közel 200 országból több, mint 60 előzi meg Kínát a GDP arányos katonai költekezésben és a lakossághoz viszonyított arányában a kínai hadsereg csak 129. a 174 országot tartalmazó listán. Kína nem a hadseregre helyezi hangsúlyt, hanem például az oktatásra.
3. Ha a külföldtől mégis szükségük van valamire, akkor is nézd meg hogy mit csinálnak: Afrikát sem meghódítják, hanem simán kilóra megveszik. Ugyanezt csinálják Ausztráliával. Dél-Kelet-Ázsiban is sokkal inkább a gazdasági befolyásukat igyekeznek kiterjeszteni, mint katonailag hódítani. Még a Dél-kínai-tenger szigeteit sem rohanják le, pedig bőven lenne rá erejük. Tajvant sem foglalják el. Hongkongban és Makaóban is meghagyták az egy ország két rendszert. A kínaiak hosszú távon, generációkban gondolkoznak. Nem háborút akarnak rövid távon nyerni, hanem békét, gazdasági befolyást tartósan.
4. Nem érdemes Kínára ráhúzni az európai gyarmatosítók gondolkodását. A kínaiak másként gondolkodnak. Egy pár tíz milliós gyarmatosító ország nagyon gazdagon megélhet abból, hogy több százmilliós lakosságot, földrésznyi területet lerabol, gyarmatosít és kizsákmányol (portugál, spanyol, angol, holland, francia gyarmatosítás). Vagy a fél világot gazdaságilag gyarmatosítja, politikai befolyása alá vonja, pénzügyi függésben tartja, világpénzt nyomtat, ami mögött végső soron a hadserege áll (USA). Ugyanez igaz a belső gyarmatosításra, a birodalomépítő hódításra is. A rómaiak hosszú ideig jól megéltek a hódításaik során rabolt javakból, szerzett hadi rabszolgákból, majd pedig a provinciákból, mert Róma méretéhez és lakosságához képest a meghódított területek nagyságrenddel nagyobbak voltak. De lehetne hozni példának a vikingektől, Nagy Sándoron és Napóleonon, vagy Hitleren át, a keltákig, a hun birodalomig, a mongol birodalomig, a törökökig, vagy a japán birodalomiig sok hódítót. A logika mindegyiknél ugyanaz. Kínára azonban ez a logika nem érvényes. Kína egy 1,4 milliárdos ország. Külső forrásokból, gyarmatosításból, kizsákmányolásból ezt a népességet nem lehet eltartani vagy gazdaggá tenni. Kína tehát erőltetett hódítás helyett a belső erőforrásaira koncentrál. Mindig is ezt tette. Már nagyon sok száz évvel ezelőtt is úgy álltak hozzá ehhez a kérdéshez, hogy erejük ugyan lett volna még több területet elfoglalni, hiszen Ázsia szuperhatalma voltak, de nem volt szükségük arra, hogy nagyon agresszív gyarmatosítóként, hódítóként lépjenek fel. Pedig a történelmükben nagyon hosszú időszakok voltak, amikor az egész ismert világot meghódíthatták volna. De az alapelv az volt, hogy a császári Kínának, a Mennyei Birodalomnak nincs szüksége a külföldtől semmire.
5. Ha meg szeretnéd ismerni a háborúzással kapcsolatos kínai gondolkodást, akkor ott van Szun-Ce híres könyve a háború művészete. Kapásból pár fontos idézet: "A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának
harc nélkül való megtörésében rejlik." "Aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy
nem vív csatát vele; úgy foglalja el az idegen városfalat, hogy
nem ostromolja meg; úgy semmisíti meg az idegen fejedelemségeket, hogy nem tart sokáig (a háború). S minthogy a (kölcsönös) sértetlenség által igyekszik győzni az égalattiban, a
fegyverek alkalmazása nélkül is biztosítani tudja magának az előnyöket." "
Ha úgy vezetjük a háborút, hogy a győzelem sokáig várat magára, akkor eltompítjuk fegyvereinket, letörjük a hegyüket; fallal körülvett városokat ostromolva erőnk megtörik; ha seregünket sokáig tartjuk távol (a fővárostól),
az ország nem bírja majd el a költségeket." "
Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen
a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem."
6. Konkrétan Indiától mire lenne Kínának szüksége? India fő erőforrása az olcsó munkaerő népessége. E téren viszont Kínának is megvannak még mindig a tartalékai. A kínaiak összehasonlíthatatlanul szorgalmasabbak, messze képzettebbek, tanulékonyabbak, rugalmasabbak, magasabb IQ-val rendelkeznek. Mire lenne jó Kínának Indiától területet és népességet hódítani? Vagy akár egyész Indiát meghódítani? Ami Kínának hiányzik az egyes energiahordozók (főleg olaj és földgáz) és egyes ásványkincsek. De ez Indiának sincs meg. Kínának fájhatna a foga a Közel-Kelet olajára, az oroszok ásványkincseire és energiahordozóira, Afrika, Dél-Amerika ritkaföldfémeire. Ezek viszont Indiában kevésbé találhatóak meg. Amilyen ásványkincs van Indiában (réz, cink, vas, az üledékes kőzetekből kitermelhető ásványkincsek) az van Kínának is. Élelmiszerből is bőven többet termel Kína. Kínának nincs szüksége Indiától lényegében semmire. Nincs miért háborúznia Indiával.
7. Mi lenne egy Kína által indított háború célja, amit reálisan, gyorsan, kevés veszteséggel el is lehet érni? Némi terület a hegyekben? India megleckéztetése? Ennek mi értelme lenne? Megérné a várható veszteségeket és hátrányokat?
8. Bár Kína katonailag erősebb Indiánál, de akkora katonai fölénye azért nincs, hogy komoly veszteségek nélkül totális győzelmet arasson. Sok áldozat árán részsikert elérni pedig nem a legbölcsebb. Kínának talán úgy kétszeres az erőfölénye. Mit mond erről Szun-Ce?: "a hadviselésnek törvénye, hogy ha tízszeres (túlerővel rendelkezünk), körül kell zárnunk (az ellenséget); ha ötszörössel, meg kell támadnunk; ha kétszeressel, akkor meg kell osztanunk (erőit);" Kétszeres túlerő még kevés a biztos győzelemhez.
9. Ne feledjük, hogy India atomhatalom. Ha a hagyományos fegyverek terén vesztésre áll, könnyen megnyomhatják azt a gombot. Hiába van Kínának atomfegyverből is több. Jól tudják, hogy egy atomháborúban csak vesztesek vannak.
10. Kínára India a kínai tengeri kereskedelem blokkolásával jelentheti a legnagyobb veszélyt. Azonban ez a blokkolás jelenleg nem áll fenn és pont egy háború esetén lenne erre a legnagyobb az esély. Ráadásul ha legyőzik Indiát, akkor is marad sok ország, amely szintén akadályozhatja a kínai tengeri kereskedelmet. Kína szempontjából nem az a megoldás, hogy mindegyikkel háborúba kezd, hanem részben pont az, hogy egyiknél sem hagyja idáig mérgesedni a helyzetet. Részben pedig a megoldás a megfelelő kapacitású szárazföldi szállítási út kiépítése Európába. Ez utóbbi folyamatban van. Amíg ez nincs meg, addig Kína már csak a tengeri szállításra való ráutaltsága okán sem fogja háborúval veszélyeztetni a szállítási útvonalait.
Nem Kína érdeke a szomszédaival való háborúzás. Ellenben a nagy vízen túl pont az az egyik kedvenc taktika, hogy Oroszországnak is nekiugrasszák a szomszédait, vagy belső háborút szítsanak (Csecsenföld, Grúzia, Ukrajna) Iránnak is nekivezették Irakot. A kínaiakat is szórakoztatják Hongkonggal.
A szomszéddal háborúzni, aki vissza is tud ütni soha sem olyan kifizetődő, mint egy óceánnal arrébb, a saját hátországot nem veszélyeztetve vívni háborút, vagy még inkább megvívatni azt másokkal.
