De az. Egy normális társadalomban a fiúgyerekek dolga, hogy kiskoruktól fogva készüljenek a harcra, a harc teljesen normális dolog legyen nekik, a társadalmi szerepük alapja: férfiak lesznek, ölniük kell majd magukért, szeretteikért és csoportjukért, bármi is legyen ez utóbbi entitás szervezettségi szintje. Ez csak úgy megvalósítható, hogy értelmi szintjük első pislákolásától kezdve ez normalitás részeként a harcra, háborúra való felkészülésük -a gyerekkor- része.
Minden más képlet dekadens, abnormális, olyan társadalmak jellemzője, amik nem állják, nem fogják megállni a helyüket a normális társadalmakkal szemben. Általában. Az igen magas szervezettségi szintű társadalmak gyakran még dekadens, végső fázisukban is képesek harcos társadalmakkal leszámolni, azokat kiirtani, általában azért, mert ez utóbbiak szervezettségi szintje alacsonyabb volt. Ám ez jottányit sem fog változtatni két tényezőn: az egyre véletlenszerűbb és egyre durvábban csökkenő arányú egyéni alkalmasság a katonáskodásra szükségszerűen emészti fel a dekadens társadalmakat, amelyeknek nyúlfarknyi idő jut a történelemben a harcosokhoz képest.