Kezdjük azzal, hogy kb. 1000 évig volt a zsidóké, de eközben is jópárszor gazdát cserélt. Volt amikor zsidó sem lakott benne (Babiloni fogság ugyebár).
A római hódítás után közel 1900 évig idegen országoké volt, közben a zsidók száma alaposan megcsappant, több keresztény majd muzulmán lakott ott.
khm... az idő alatt is laktak ott, és környékén.
de ez már megint régészet és bibiliatörténet.
Bibliában?
Nos gondolom nem akarsz arról elfelejtkezni, hogy hogy az bizony két részből áll....
Ó- és Újtestementum.
Kérdésed gondolom a másodikra vonatkozott: valamivel több mint százszor.
De hivatkozzunk arra, hogy az adott városban a saját lakosság száma időlegesen minimálisra csappant, így ezzel megszűnik a jogalap, ha jól értem amit írsz.......
Akkor, csak a kiváncsiságból, mi a véleményed a 150 éves török uralom (két babiloni kényszerintézkedés) alatti Buda városáról?
Nemrég olvastam egy cikket a korszak írásait foglalta össze (Cselevi és a többiek....) az ostrom idejére Budán az írások szerint maradt 120 "keresztény rab", és egyetlen templom amit használhattak.
De biztos vagyok benne, eszed ágában sincs kijelenteni, hogy Buda török város.
Ezenkívül megjegyzem, érvelésed szerint :
kereszténységnek és az iszlámnak Jeruzsálemhez a köze annyi, hogy mind a kettő meghódította és egy darabig bitorolta is.
T
..hát....
Nagy Konstantin császár idején, amikor a kereszténység államvallássá lett, új korszak kezdődött a keresztények számára. A kereszténység előjöhetett a föld alól, és a nyilvánosság előtt gyorsan kiteljesedett. A császár és anyja, Szent Heléna a Szentföld területét különösen is felkarolta. Mindenütt keresztény templomok épültek, és a pogány Jeruzsálem keresztény arcú várossá változott.
Jeruzsálemben felépült a Szent Sír temploma, Betlehemben pedig a Születés temploma. A bibliai szent helyeken templomok és kápolnák épültek, és a zarándokok sokasága kereste fel a Szentföldet. Az V. századtól a Szentföld népességének legnagyobb része keresztény volt. Bizonyíték erre a gázai keresztények számának növekedése. Amikor 396-ban Szent Porphüriuszt püspökké választották, Gáza ötvenezer lakosa közül mindössze háromszáz volt keresztény, de tíz évvel később már huszonötezren voltak. Palesztinában 300 körül csak három püspöki székhely volt, a niceai zsinaton, 325-ben már tizennyolc püspök volt jelen a Szentföldről. A VI. században már harminc püspöki székhely volt. Ehhez járul még az is, hogy ekkor kezdődött a palesztin szerzetesség aranykora is. A sivatagos vidéken remeteségek és kolostorok jöttek létre. A régészet meggyőző bizonyítékokat szolgáltat a bizánci korszak keresztény felvirágzásáról: számtalan templom és kolostor, bennük gyönyörű mozaikok kerültek napvilágra. A Jeruzsálemből Galileába vezető úton mintegy harminc templom nyomait találták meg. A Júdeai-sivatagban, amely Jeruzsálemtől és Betlehemtől a Holttengerig terjed, százharminc keresztény berendezésre bukkantak, amelyek remeteségekkel és kolostorokkal voltak kapcsolatban.
....
Ebből lett ...
Amikor a perzsa csapatok megtámadták Palesztinát, városokat és falvakat raboltak ki és pusztítottak el, rengeteg embert lemészároltak. Jeruzsálemben harmincnégyezer keresztényt gyilkoltak le. Majdnem minden templomot leromboltak, felégettek. Zsákmányul elvitték a szent keresztet is, amelyet Szent Heléna ideje óta a Szent Sír-templomban őriztek. Egyedül a Születés temploma kerülte el ezt a pusztítást. A hagyomány szerint homlokzatának mozaikjai a napkeleti bölcseket ábrázolták. A perzsák saját népük képeit vélték felfedezni ezekben, s ezért nem rombolták le a templomot.
.....
illetve...
Az iszlám hódítás és a keresztesek idejéig a keresztények száznegyvenhárom nyugodtabb évet értek meg, kétszáznyolcvankilenc esztendő viszont az üldözés és elnyomás ideje volt. Különösen nehéz időnek bizonyult a keresztények számára a XI. században Hakim kalifa uralma, aki sok templomot (köztük a Szent Sírét is) felégettetett, és több vérfürdőt is rendezett a keresztények között.
(ez lett az egyik oka a keresztes hadjáratoknak)
.....
A hadjáratok bukásával a keresztények több mint hat évszázadig újra másodosztályú polgárok lettek. Ez akkor sem változott meg, amikor a Szentföld 1516-ban az Oszmán Birodalom része lett. A bennszülött keresztények pontos számát nem ismerjük. Az egyetlen adat 1596-ból való: ekkor a Török Birodalomban népszámlálás volt. A keresztények száma a Szentföldön akkor 5795 volt a 206 290-es összlakosságból (ez körülbelül három százalék)
... ezek az arányok rosszabbak, mint a zsidó lakosságé az említett fogság idején.