Irán tovább dúsítja az uránt a nukleáris fegyverekben használhatóhoz közeli szintre. Közben elakadtak az atomprogramja békés keretek között tartásáról folyó nemzetközi tárgyalások. Ez derült ki az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bizalmas jelentéseiből.
infostart.hu
Nem ironizálni akarok, de ezek az irániak lassan 15 éve egyre lelkesebben lassuló tempóban araszolgatnak az atombomba felé – még nem tartanak persze ott (1% esély), vagy már régen ott tartanak, hogy valójában akkor kezdik meg a gyártást, amikor akarják (99%), de politikai aduászként ezt az állapotot lebegtetni sokkal kifizetődőbb, mint lehívni.
Irán deklarált atomhatalommá válása kettős problémát okozna azonnal:
1. Izrael finoman szólva sem lenne ettől nyugodtabb és így már is elég necces a helyzet a Szentföldön Izrael körül
2. Első körben minimum Szaúd-Arábia, Törökország, Egyiptom és talán még Algéria is igen komolyan elgondolkodna azon, hogy talán nekik is jól jönne pár darab saját atomtöltet.
A gondolatot pedig adott esetben tett is követheti, így ezt követően „másodkörben” még többen csatlakoznának a saját atombombán gondolkodók táborához. Ezen államok egy része pedig képes lenne saját sikeres atomfegyverkezési programot indítani, már amennyiben a világon az egyre több kézbe kerülő és egyre növekvő darabszámú atomrobbanófejet sikernek tekintjük.
Irán atomhatalommá válása egyébként pont olyan szintű gond, mind a globális stratégiai egyensúly egyik komponensét jelentő orosz korai előrejelző rendszerelem támadása, ugyanis mind ez, mind Irán esetleges atomhatalommá válása a még meglévő, bár igencsak ingatag állapotban lévő nukleáris staus quo-t borítja fel.
Persze már rég nincs se ABM, se INF szerződés és semmi sem szabályozza továbbra sem az ún. kis hatóerejű taktikai atomtöltetek darabszámát – a lejtő utolsó szakasza kábé innen indult egykoron, így az általam hivatkozott hadászati erőegyensúly (globális stratégiai egyensúly) talán már rég nem is létezik.