1970-ben Venezuela volt Latin-Amerika leggazdagabb országa, magasabb GDP-vel Spanyolországnál, Görögországnál és Izraelnél. Az ország gazdaságát az olajtartalékok adták, amelyek kétszer akkorák voltak, mint Iraké és majdnem hétszer annyi, mint az Egyesült Államokéi. Emellett van földgáz, vasérc, bauxit (a világ fő bauxittermelője) és arany. De az 1970-es években az ország olajfellendülése során Venezuela politikusai úgy döntöttek, hogy megtartják az ország összes olajbevételét ahelyett, hogy megosztanák azokat a külföldi olajtársaságokkal, amelyek a venezuelai olajmezőket kiaknázták. Venezuela olajiparát államosították, azonban ennek következtében annak termelékenysége és a hatékonysága jelentősen csökkent. Ezt az államosítást nem a Chavisták, hanem az a szociáldemokrata
Carlos Andrés Pérez hajtotta végre, aki ellen 1992-ben Hugo Chavez puccsot kísérelt meg (Pérez akkor már az IMF diktátumai alapján próbálta a venezuelai gazdaságot válságkezelni). Az 1980-as évek elején Venezuela politikusai — amiatt, hogy az ország kifogyhat a legnagyobb erőforrásából — úgy döntöttek, hogy korlátozzák az olajtermelés növekedését. Körülbelül ugyanabban az időben bezuhantak az olajárak, ami sok olajtermelő országban okozott gondokat, a Szovjetunió végső válságát is részben ez idézte elő. A csökkentett olajtermelés és az alacsonyabb olajárak kombinációja miatt 1980 és 1990 között Venezuela egy főre jutó GDP-je 46 százalékkal csökkent. A dolgok még rosszabbra fordultak az 1990-es években. Bár az olajtermelés ismét fellendült, az alacsony olajárak azt eredményezték, hogy a gazdaság tovább romlott. A PDVSA állami olajcég "stratégiai partnerként" bevonta a multinacionális olajvállalatokat, amelyek nyersolajért adtak technológiát az olajkitermeléshez. A PDVSA bevételeit törvény szerint a venezuelai nemzeti bank külön számlájára kellett befizetni.
Aztán 1998-ban Hugo Chavez nevű puccsista katonatisztből lett karizmatikus populista népvezért választották elnöknek. Chavez azt ígérte, hogy kiemeli a tömegeket a szegénységből, és helyreállítja az ország büszkeségét. Kezdetben szerencséje volt, mert amikor 1999 elején hivatalba lépett, az olaj ára 10 US$/hordó mélyponton volt, az 1999-2008-as fellendülés során azonban felment 140 US$/hordóra, ezzel lett pénz Chavez szocialista gazdaságpolitikájára, amely egyre messzebb rugaszkodott mindenfajta szabadpiaci mechanizmustól, állami segélyosztogatásra, hatósági árakra épült. Chavez a PDVSA bevételeit jóléti osztogatásokra fordította, a PDVSA menedzsmentje és számos dolgozója aktívan támogatta a Chavez megbuktatására irányuló ellenzéki akciókat, így 2002-es puccskísérletet is. Ezért a PDVSA-nál teljes tisztogatást hajtott végre Chavez, ezzel együtt sok nélkülözhetetlen szakembert is kirúgtak, így tovább csökkent az olajkitermelés hatékonysága. Aztán az olajárak újbóli csökkenése megadta a kegyelemdöfést.