Negrón Valera ezt írja:
„
Végre meg kell értenünk, hogy a nem hagyományos hadviselés szabályai szerint az agresszió nem a hagyományos hadsereg a hadsereg ellen alakját fogja ölteni… A határnál működő kolumbiai paramilitárisok lesznek az Egyesült Államok fegyveres szárnya a térségben. Csakhogy ezúttal Washington teljes logisztikai és katonai támogatását fogják maguk mögött tudni, és Kolumbia is támogatni fogja őket a helyszínen.”
Negrón Valera azt is megjegyzi, hogy az amerikai hadsereg által Kolumbiában, a venezuelai határ közelében kiépített kutak szintén a beavatkozás előjelei lehetnek. Ezt írja:
„
Nézzük csak meg a kolumbiai hadsereg parancsnokának, Ricardo Gómez Nietónak a Twitter-bejegyzését, aki az UNITAS haditengerészeti hadgyakorlata kapcsán köszönetet mond az Egyesült Államok hadseregének azért a segítségért, amit »ivóvíz-kutak építéséhez« adott Rumoneróban.
Az amerikai hadsereg ugyanezt az „önzetlen” stratégiát alkalmazta Afganisztánban, hogy megvesse a lábát a területen. Mindenesetre fontos kiemelni, hogy Kolumbia pontosan Guajira ezen a részén hozta létre 2015-ben a páncélozott támadó fegyverekkel, tüzérséggel, gyalogsággal, logisztikai támogatással és légierővel ellátott Kombinált Közepes Fegyverzetű Műveleti Egységet (FUTAM). Ha csak rápillantunk a térképre, hogy hol épültek meg az „ivóvíz kutak”, akkor megérthetjük, hogy Venezuelának igaza van, ha aggódik.”
Mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy továbbra is erőteljes érvek vannak amellett is, hogy nem valószínű egy katonai megszállás vagy beavatkozás más formája. Józanul kell értékelnünk a Birodalom háború melletti és elleni megnyilatkozásait, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le.
A fő érv az, hogy egy ilyen megszállás vagy másfajta beavatkozás túlságosan romboló hatású lenne, nemcsak a célpontok, de minden érintett számára. Az ilyesfajta lépések még mélyebb válságba taszítanák a gazdaságot, és menekültáradatot indítanának el. Egy puccs vagy megszállás valószínűleg polgárháborút is kirobbantana, aminek stabilizálásához, erős venezuelai katonai tényező hiányában, külföldi katonákra lenne szükség. Ez önmagában is annyira negatív lenne a legtöbb venezuelai számára, legyenek azok a bolivári kormány támogatói vagy sem, hogy sokan a hazafias megfontolásból a nemzeti föld védelmére kelnének.
És ez aláhúzza a venezuelai ellenzék mögötti népi támogatás hiányát. Aram Aharonian uruguayi újságíró és a teleSUR társalapítója megállapítja:
„
A Hinterlaces egyik felmérése szerint a venezuelaiak több mint 64 százaléka kedvezőtlen véleménnyel van a jobboldali vezetők lépéseiről. (…) Egy másik dolog is kiderül a felmérésből: a venezuelaiak 62 százaléka azt szeretné inkább, hogy Maduro elnök oldja meg az ország gazdasági problémáit, és 34 százalékuk várja inkább ezt egy ellenzéki kormánytól. 61 százalékuk a gazdasági problémákért olyan a kormányon kívüli tényezőket tart felelősnek, mint például a gazdasági háborút, az olajárak esését, az árspekulációt és az Egyesült Államok pénzügyi szankcióit, míg 37 százalék tulajdonítja ezeket a kormány által folytatott gazdaságpolitikának.
(…) Az azonban világos, hogy Egyesült Államok héjái katonai beavatkozást szorgalmaznak: nem lankadhat az éberségünk.”
Egy másik tényező, ami miatt nem valószínű egy katonai beavatkozás, az a tény, hogy nemcsak a venezuelai hadsereg állna ellen egy ilyen esetben. 1,6 millió fegyveres és kiképzett milicista kész az utcákra vonulni, hogy felvegye a harcot a puccskísérletekkel és a külföldi megszállókkal. Ezenkívül a kolumbiai békefolyamat kudarcai miatt a FARC számos egykori tagja tér vissza a hegyekbe, hogy más fegyveres csoportokhoz csatlakozzon, és talán egy új felkelést indítson. A Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) még mindig fegyverben van, és több ezer taggal rendelkezik. Az ELN vállalta a felelősséget egy január 17-én Bogotában történt robbantásos merényletért. Vajon az ELN a bolivári erők mellé állna Kolumbián belül egy megszállás esetén?
Fegyveres felkeléssel vagy anélkül, van azért Kolumbiában egy olyan népi mozgalom, ami várhatóan az utcákra vonulna, hogy mindenféle megszállás ellen tiltakozzon. Kolumbiában nagyon nagy és jól szervezett az ellenzék, ami tiltakozásul le tudja zárni az utakat, és rá tudja venni a tagjait, hogy szálljanak szembe ezzel a háborúval.
Nemzetközi szinten olyan országok, mint Oroszország, Kína és Kuba kelnének várhatóan Venezuela védelmére, még talán fegyveresen is. 2018. december 10-én Oroszország teljesen nyíltan két atomfegyver hordozására is alkalmas bombázót küldött Venezuelába. Mexikó újonnan megválasztott elnöke, Andrés Manuel López Obrador is bejelentette, hogy Mexikó nem fog részt venni Venezuelára irányuló destabilizáló tervekben, és nem is fog ilyeneket támogatni.
Minden tényezőt mérlegelve nem lehet semmiféle bizonyossággal megmondani, hogy lesz vagy nem lesz külföldi katonai megszállás, beavatkozás vagy külföldről irányított puccs Venezuelában. A Birodalom azonban régóta vár, és újra és újra kudarcokkal szembesül, így aztán meglehet, hogy kezd elfogyni a türelme. Sőt, egy venezuelai rendszerváltás, azzal a rombolással és káosszal együtt, amit maga után vonna, létükben veszélyeztetné a népi kormányokat és mozgalmakat Latin-Amerika-szerte. Nem szabad lebecsülnünk ezt a kísértést.
Amit mindenkinek, aki szolidáris Venezuelával, és aki ellenzi a Birodalmat és a háborúit, tennie kell, az az, hogy készen áll minden eshetőségre, beleértve a katonai opciót is. A legjobb módja annak, hogy megállítsuk a háború felé menetelést, az, ha elérjük, hogy ez a háború soha ne valósulhasson meg. Ezért minden békeszerető embernek meg kell mozdulnia.
Írta: James Jordan – Alliance for Global Justice
Forrás: venezuelanalysis.com
Fordította: Latin-Amerika Társaság
