Miért, arra milyen jogalap van, hogy a tagországok alkotmányát és az alkotmányos alapintézmények döntéseit megkérdőjelezzék? Azaz hogy a tagországok szuverenitásának minimális alapjait vonják kétségbe? Arra milyen jogalap van, hogy beleszóljanak a tagországok olyan belügyeibe, amik nem befolyásolják a tagországok közti viszonyokat és amelyek nem tartoznak az alapszerződés(ek)ben átadott szuverenitás körébe? Melyik EU-s alapszabadságot sérti az, hogy a lengyelek úgy alakítsák az igazságszolgáltatási rendszerüket, ahogy akarják? Melyik alapszerződési pont mondja ki, hogy tagállamok igazságszolgáltatásának felépítését és működését nem a tagállamok döntik el, hanem az EU-s szervek?
Miközben az EU-ban nem a Parlament nem jogalkotó szerv, hanem csak véleményező (frusztrált, a haza politikából száműzött díszpintyek gyülekezete, egy sóhivatal jogköreivel), milyen alapon hoznak olyan határozatokat, amelyek szerintük felülírják a tagállami jogot?
Miközben a Bíróság nincs felhatalmazásra jogalkotásra, csak jogértelmezésre, évtizedek óta megy a lopakodó jogkör elvonás és a jogértelmezés helyett durván kiterjesztő jellegű jogalkotás a részükről.
Évtizedek óta a Bizottság folyamatosan zsarolja a tagállamokat olyan ügyekben, amibe semmi beleszólása nem lehetne.
Évtizedek óta azt játszák, hogy alacsonyabb szintű fórumokon (pl: Miniszterek Tanácsa) hoznak a Tanácsra tartozó döntéseket, vagy értelmezik át azokat, ha az ott résztvevők könnyebben megdolgozhatók, vagy átverhetők, mint az állam- és kormányfők.
Évtizedek óta az EU döntéshozatalának, jogalkotásának elsődleges módja a zsarolás, kényszerítés, személyes megdolgozás, jogkör kiterjesztés, átértelmezés, átverés, ígérgetés, és annak be nem tartása.
Ezeket eddig sem érdekelte, hogy mihez van jogalapjuk és mihez nincs.
Persze ebben az esetben mi is kilépnénk. 
