Abban azt hiszem egyet érthetünk, hogy a magyarok, a magyarság, Magyarország nem működik. Területünk kétharmadát (horvát részt leszámítva felét) elvesztettük. Jelenleg az Unió legszegényebb országa vagyunk. A fiatalok egyetlen esélye jelenleg a normális életre ha elhagyják az országot. A természeti környezetünket magunk tesszük tönkre. Elszennyezzük a földjeinket, kivágjuk a fáinkat, tönkretesszük folyóinkat. Kulturális értékeinket saját magunk veszejtjük el. Tönkretesszük várainkat. Elsorvasszuk kulturális műhelyeinket, ahol a népzene, a néptánc, bármiféle magaskultúra megtermett. Tombol a korrupció. Megdolgozol a pénzedért és ellopják a törvények alapján. Fizetsz adót és nem kapsz semmit. Sokat dolgozó emberek alig élnek meg, keveset dolgozók dúskálnak a pénzben. Mások javára dolgozik a magyarok nagyrésze. Az elesetteket cserben hagyjuk. Leépítjük az oktatást, így nincs jövőnk. Leépítjük az egészségügyet, így nincs jelenünk. Nem mi döntünk arról, hogy akarunk-e egyházi iskolába járni vagy sem - már ha normális oktatást akarunk a gyereknek. Nem mi döntjük el hogy hívják a repterünket. Nem mi döntünk róla, hogy milyen törvények legyenek. Nem mi rendelkezünk a nemzeti tulajdonok felett. Nem a népé már az erdők. Nem fürödhetnek az emberek a Balatonba már. Nem a miénk a váraink, a kastélyaink. Az útjaink tönkrementek. A vízhálózatunk tönkrement. A földjeink kiszáradtak. Házaink lelakottak. Nem működik már semmi sem. És ennek nagyon egyszerű oka van. A magyar társadalomban nem működik az a fő elv, hogy mindenki azt a helyet foglalja el a közösségben, amit a legjobban tud. Nem a bölcsebbek mutatják az utat és a kevésbé bölcsek bíznak bennük és követik, hanem minden magyar megy a saját feje után és maga akarja eldönteni, hogy melyik a jó irány, hogy mi a helyes. Tudás nélkül. Mint egy ostoba csőcselék, úgy működünk. És így folyamatosan rossz döntések születnek. Egymás után. Újra és újra az évszázadok során. És szép lassan teljesen tönkremegyünk ebben. Csak akkor történik időnként változás, ha magyarok nagyrésze már felfogja hogy baj van. De az csak akkor történik meg ha már olyan nagy a baj, hogy mindenki észreveszi. De akkor már túl késő. Mert nem bízunk egymásban, nem ismerjük fel saját korlátainkat, nem ismerjük fel mások tudását. És emiatt újra és újra rossz döntéseket hozunk. Ezét nem szabad önkényesen döntenünk róla, hogy mi a helyes, mi nem.
Kerültem a belpolt ahogy tudtam de ez kellett ahhoz, hogy elmeséljem, hogy miért gond az önkényes értékrend választás.