A Románok úgy tanítják, hogy Székely Dózsa Gőrgy Román volt, mert a Székelyek Románok.
Mátyás kirány is Román volt, mert a nagyapja állítólag Román nemes volt (Hunyadi János származása nem teljesen tiszta, vannak akik szerint Zsigmond király volt az apja, nem pedig az a Román vajda, akit hivatalosan annak neveznek, erről sok teóriát lehet olvasni a neten).
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hunyadi_J%C3%A1nos
Hunyadi János származása vitatott.
A román álláspont szerint a család havasalföldi román bojárcsalád, míg más álláspont szerint kun származék. Apja Sorba fia Vajk, egy havaselvi kenéz, anyja Morzsinai Erzsébet volt. A kun származás hívei szerint ellentmond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású. A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti.
Egy másik elmélet szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morzsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére a császári koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Itáliába, bár Hunyadi Milánóban maradt, és nem vett részt Rómában a császárkoronázáson. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére.
Egy harmadik elmélet szerint „Hunyadi János magyar volt, ízig-vérig magyar, Péternek, a verebélyi vajdának, Erdély egykori alvajdájának fia, - ezt mondják az oklevelek és ezt hitelesíti a címer.”
A negyedik – irodalmi – elmélet szerint az anyja Mária magyar királynő volt és Luxemburgi Zsigmond az apja. Ennek két változa is van. Az első Pálóczi Horváth Ádám 1787-ben Győrött megjelent Hunniás című művében a következőképpen hangzik: „[...] Kapisztrán a következő történetben magyarázza meg a bámuló Hunyadinak származását. – Mária krupa várában, a fogságban szülte őt. A gyermek Hunyadit, Horváthy Jánostól féltve egyik tisztjének »Buthus«-nak adta át, ki feleségének ugyanakkor megszületett gyermekével együtt nevelteti. A zágrábi püspök később Horváthy elől Buthussal együtt Rómába szökteti a gyermeket. Máriával azt a hamis hírt közlik, hogy gyermekét Buthussal együtt a bán szökés közben megölette. Rómában a papok Mária haláláig nevelik a gyermeket. Mária halálának a hírére az ország Zsigmond ellen fordul, ki szorultságában Venczel cseh királynak ígéri a trónöröklés jogát. A pápa az anyjától kapott ismertető gyűrűvel együtt hazaküldi Hunyadit Zsigmondhoz. [...] Hunyadi könnyezve hallgatja származásának történetét. Mátyásnak atyai tanácsokat adva meghal.”
A negyedik elmélet másik változata pedig így szól: Luxemburgi Zsigmond felesége Anjou Mária terhes volt. Egyedül ment el lovagolni, de valahol a budai- erdőben leesett a lóról és kitörte a nyakát, de a gyermek 8 hónapra, koraszülötten világra jött. Nem lehetett tudni, hogy baleset volt vagy gyilkosság. Azt adták hírül mindenkinek, hogy a királynő és a kisbaba halott. A királynőt eltemették, de a kis csecsemőt meg sem keresztelték, pedig ez akkor szokás volt halva született gyermekeknél. Morosini Erzsébet magához vette a gyermeket Zsigmond király tudtával és ezért őt Vajkhoz adta feleségül, akinek úgy vásárolta meg a hallgatását, hogy Hunyad birtokát átadta neki, nehogy tudomást szerezzenek az orgyilkosok az élő trónörökösről.